Sokan azt hiszik, hogy harkály és fakopáncs alatt mindig egy fekete-fehér, kopácsoló madarat, a nagy fakopáncsot értjük, holott számos harkályfaj él a közvetlen közelünkben is.
A városban többféle fakopánccsal találkozhatunk, ha sétára indulunk a határban, további harkályfélékkel is megismerkedhetünk. Rendszertani szempontból mondhatjuk, hogy minden fakopáncs harkályféle, de nem minden harkályféle fakopáncs, így a nálunk is megtalálható fekete harkály és zöld küllő sem az.
A lakóházak között, az utcáinkban gyakran megfigyelhetők az egymásra nagyon hasonlító nagy fakopáncs és balkáni fakopáncs. Ha jobban megnézzük a két madarat, felfedezhetünk 1-2 apró különbséget köztük, úgymint a szélső faroktollak pettyezettsége és a csőrüktől a tarkóhoz húzódó fekete sáv hossza.
Nagy örömünkre szolgál, hogy a város határában gyakran találkozhatunk egy harmadik rokonukkal, a kis fakopánccsal. Ő már tollazat szempontjából is jobban különbözik a két fentebb említett fajtól, de legfőbb ismertetőjegye – ahogy a neve is mutatja – hogy rendkívül apró madárka: a testhossza megegyezik egy verébével!
Akiket a szerencsésebbek láthatnak
A fekete harkály hazánk legnagyobb harkályféléje, ugyanakkora, vagy akár nagyobb, mint egy átlagos varjú. Bár szinte az egész madár teljesen fekete, piros fejtetője, hatalmas, hosszú csőre és élénksárga szeme nagyon tetszetőssé teszi őt. Sajnos ritkán kerül szem elé, mert jóval távolságtartóbb, mint fakopáncs rokonai. Általában magas fák lombjai között mozog, de hangjáról hamar be lehet azonosítani.
Ugyancsak jellegzetes hanggal rendelkezik a már egy fokkal könnyebben megfigyelhető zöld küllő. Csodálatos zöld, szürke és piros színeivel egy laikus hamarabb hinné őt papagájnak, mint harkálynak. Bejár a városba is: kopogtatja az öreg fákat és a fűben hangyászik, a hangya a legfőbb tápláléka.
Különlegességek
Az emberek számára köztudott, hogy a harkályok gyakran a fák belsejében keresnek élelmet erős csőrük és hosszú nyelvük segítségével, de az már kevésbé ismert, hogy ezt hogyan képesek megtenni. A harkályok anatómiai szempontból is nagyon különböznek más madaraktól. Annak érdekében, hogy ne kapjanak agyrázkódást kopácsolás közben, az átlagnál erősebb, szivacsos csontból álló koponyájukhoz az agyuk szinte rés nélkül tapad. Egyedül a nyelvének van hely a koponyája és az agya között. A madár amúgy sem rövid nyelvének hátsó fele annyira hosszú, hogy teljesen körbeéri belülről a koponyáját, ezzel is megakadályozva, hogy agyrázkódást kapjon.
A harkályfélék egyik kiemelkedően fontos szerepe a természetben, hogy sok természetes odút készítenek, és ezekben más madarak is fészkelhetnek. A cinegék legnagyobb örömére például a nagy fakopáncs hímje évente akár 5-6 odút is elkészít, amiből végül a párjával csak egyet foglalnak el, így a többi megmarad a kisebb odúlakó madarak számára.
Horti Bernadett, Vecsési Madárles
(Fotók: Kiricsi Ágnes, Csányi Vonková Petra, Lengyel Blanka és Lengyel Hajnalka)
