2021. május
Varjasi Béla:
ÁLOMKÉP
Gyöngyöző pataknak csillámló tükrében
megállva figyeltem a tükörképem.
Folyton változó arc tekintett vissza,
nem tetszett, gyorsan haladtam tova.
A táj lenyűgözött mikor körülnéztem,
az már jobb kedvre sarkalt engem.
Csodás virágszőnyeg a patak mentén,
ámultam lepkék és sok madár röptén.
Távolban sok fűzfa hajlongott,
közöttük több mezei vad bolyongott.
A háttérben hegycsúcsok magasodtak,
festmény sem ábrázol szebbet-jobbat.
Sajnos, nagyon kegyetlen az élet,
inkább kedvelem az álomképet.
Egyszer így lesz, merem remélni,
de ma más valóságot kell átélni.
Kelemen Bata Mária:
MEGÚJULÁS A TERMÉSZETBEN
Ha tavasszal megújul a határ,
újra dalra fakad sok kismadár.
Vadvirágok nyílnak, zöldül a rét,
van élet a Földön, hisz ez a tét.
Várja a kert: virágba boruljon,
méhek dolgozzanak az ágakon,
a tavaszi szél esőt tereljen,
faágain sok gyümölcs teremjen.
Várja a kalász: vén Nap sugarát,
fürdőzik benne hónapokon át:
aranysárgára érik Pál napra,
friss kenyérként teszik az asztalra.
Őszi erdő a festékét várja,
természet új ruhát fest a tájra,
ködös, csípős reggel után sírva
levelek hullnak az avar sírba.
Várja a tél: a hófehér dunnát,
alatta álmodja napmosolyát.
Csak téli álom, vagy talán örök,
megáll az idő, vagy tovább pörög?
Sallay Gyula:
MÁJUS
Orgona szemekkel nézett rám a május,
reám borítva vágyak illatát.
A virágok között nevetve állt,
vakító fogsorával a gyöngyvirág.
Az arának öltözött akác,
bebólintott a szoba ablakán.
Esténkén méhek döngték át,
a méhsörbe fulladt fülledt éjszakát.
Mikor a szél kavarta az út porát,
az ablakon bebújt a lombsusogás
s a falevelek zizegő neszére
szólót zengett a tücsök zenéje.
A világ ébredő életét
a bútorok ropogva mesélték,
A harmatcseppekben fürdő levelek,
friss széllel csipkedték az ébredő eget.
Az utca köveit is elöntötte a vágy,
mikor látta a lányok ringó derekát.
A tetőn az eresz lejjebb ereszkedett,
s a lányok keblével szemezgetett.
A dübörgő hangok megszelídültek,
simogatóbb lett a kopácsolás.
A fűnyíró lábujjhegyen járt,
hogy ne zavarja az élet ritmusát.
Az ég a megújulás örömétől telve
szivárvány karjaival a földet átölelte.
Benke Mária:
FÉNY ÉS ÁRNYÉK
Mikor a fények vakítanak,
ha az árnyék takarja a Napot,
hangulatunk is változik,
szívünk egyre áhítozik
a fényre, s annak melegére.
Mikor télből tavaszra vált
az időjárás, csodákat lát,
napsütésben jég, hó esik,
az ember ámul, s elveszik.
Hóbortos április mit tartogatsz?
Végre tavaszt, vagy hirtelen nyarat?
Rügyfakadás után lefagyott a virág,
nem lesz termés, csak drágaság…
Szeretném már végre élvezni a Napot,
szeretném, ha a járvány véget érne,
ha nem lenne halál, betegség
és ha végre az élet többet érne!
Hegedűs Károly:
A CSEND KÓDJA
A nap arany ölében pihennek a szavak,
nyugalom terül szét a gondolataimban,
most nem figyel a gonddal terhelt világ,
hunyorogva festi magát a magány.
Mellettem piheni az izzadtság szivárvány
árnyait, madarak szárnyán verdes,
falevelek árnyékában űzi a rosszkedvet,
szikrázó fényeiben nyugszik a némaság.
Ez a csend, az üzenetek hangtalan kódja,
belevész a víztükörbe rejtett valóságba,
varázslat a világ, mindig más formában
mutatja arcát, titka a csend sóhaja.
Az ember maga a sorsa szimfóniája,
születés, kiteljesedés, halál; mindenben
ott evez a remény bárkája, csendbe merül,
a szeretet kódja a legnagyobb titka.
Az alászálló köd selyemfátyla
betakarja magát az estébe,
az ölelések parazsa átizzik az
álmokba, szállj velem a horizontra…
Szénási Sándor István:
VÁROSUNK HÚSZÉVES
Mint mély sóhajtás, úgy múlt el
húsz év a városunk felett.
Felnőtt már egy új nemzedék,
aki ünnepre született.
Nem kell sáros úton járni,
elakadni autóval,
egy s másért Canossát járni,
szerényebb az idő-tolvaj.
Nem hiába ültek álmok
dolgos elménkre, kezünkre,
örömmel néz vissza ránk most
az elmúlt idő húsz éve.
Mennyi minden épült-szépült,
amióta város lettünk,
mélységes mély hálát érzek
mindazért, mit élvezhetünk.
Megvalósult álmainkat
felsorolni nehéz lenne:
Istenünké a dicsőség,
aki lehetővé tette.
Visszanéznek elmenőben
a jóérzésű öregek:
ennyi volt, ennyire tellett,
mi megtettük, mit lehetett.
Előttünk az időkerék,
tovább fordul szépre, jóra,
mögöttünk az új nemzedék,
aki megvalósíthatja.
