A turizmus az örömszerzés művészete, a zarándok turizmus az örömszerzés művészete és a kegyelemközvetítés eszköze – tanítja Madari Gyula, a Makrovilág igazgatója 6 éve a győri Széchenyi István Egyetem vallási turizmus szakirányon. No, de nem csak lassan egy évtizedes tanítás van a háta mögött, hanem 47 év idegenvezetés és 30 év zarándokutazási irodavezetés.
Ha jól számolom, a Makrovilágot 1987-ben alapította. Ekkor még masszív kommunizmust írtunk. A zarándoklat államilag tiltott tevékenység, a valuta „szent tehén” volt. Honnan az ötlet? Honnan a bátorság, szembe menni az állami akarattal?
A válaszom rém egyszerű: Isten erre a feladatra, hivatásra hívott meg, jól felkészített és én pedig teszem a dolgom. Még a kezdet kezdetén sem féltem, pedig bármelyik nap elvihetett volna a rendőrség, akkor sem estem kétségbe, amikor ellenséges, tönkretevő szándékokkal találkoztam és a 30 év alatt egyszer sem jutott eszembe, hogy abbahagyjam és „jövedelmezőbb” munkát vállaljak. Ebben a történetben nem is én vagyok a fontos, hanem az ember, aki elindul és találkozik Istennel. Munkánknak ez adja meg igazi értékét, hogy százezrek tapasztalták meg, hogy az „Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette. Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét.” (Izajás könyve 40,28-29)
Ez igaz, és nagyon jól hangzik, de hány veszély, váratlan esemény leselkedik egy utasra. Egy utazás nemcsak fellegekben járó magasztos pillanat, hanem az bizony a földön jár, sokszor kátyús utakon, olykor kellemetlen utastárssal, nem várt problémákkal. Például: dugóba kerül a busz, emiatt későn érkeznek meg a szállodába és már nem kapnak vacsorát.
Szoktam mondani, hogy az utazás veszélyes üzem, ám egy útra többféle gondolkodással el lehet indulni. Csak saját magam érdekel, vagy figyelembe veszem, hogy társ is ül mellettem a buszon. A zarándoklatra igyekvő ember pedig valakivel, Istennel, a Szűzanyával, vagy kedvelt szentjével akar találkozni, és nem porciózza a szolgáltatásokat árgus szemekkel, azaz megértőbb. Persze ez nem azt jelenti, hogy a zarándokot be lehet csapni! Nem!! Neki is meg kell adni az értékarányos szolgáltatásokat! 30 éve az a jelmondatunk, hogy „Bízza magát a megbízhatóra!”, és bár nem vagyunk tökéletesek, de senki nem kérte, hogy ezt ne használjuk többé! Nem tudunk garantálni problémamentes utazást, de azt igen, hogy a felmerült problémát gyorsan és az utas érdekét messzemenően figyelembe véve megoldjuk. Hogy a felhozott problémára se kerüljem el a választ: vagy útközben még vacsoraidőben megoldjuk, vagy ha mindenkinek van tartaléka, másnap egy ebéddel kompenzáljuk az elmaradt vacsorát.
30 év alatt tízezrekre rúgnak a céges utak száma, és ahogy gondolom, idegenvezetőként is több mint ezer úton dolgozott. Melyik volt a legemlékezetesebb céges út, és melyik varázsolta el idegenvezetőként a legjobban?
Hűha! Ez igen fogós kérdés! Azt az érzést nem lehet elmondani, amikor a Szentévben 2000-ben a Római Nemzeti Zarándoklaton 8000 embert mozgattunk Rómában, magunk is rácsodálkoztunk, hogy milyen sok ember. Vagy rendkívül izgalmas volt az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus (most 2020-ban újra Magyarországon lesz) 60 éves évfordulóján 400 fővel, két kis hajóval virrasztva botorkáltunk a Dunán éjjel Esztergomba. Zuhogó esőben kerülgettük a zátonyokat és 3 püspök 2 órát várt ránk, hogy szentmisét mondjon nekünk. A hajókon természetesen egész éjszaka imádkoztunk, és a hajós kapitány barátom azt mondta: „Te Gyula, téged meg fognak verni a vendégek ennyi ima után!” Ő nem tudta, hogy ez egy koncentrált Isten dicséret. Mondtam, majd figyeld meg leszálláskor a mosolygós arcokat. Maga is elcsodálkozott a boldog embereken.
Mint idegenvezető, nekem minden látnivaló izgalmas. Azt azért elárulom, hogy a legkedvesebb utam, zarándoklatom idegenvezetőként, lelkivezetőként Rómában tölteni a húsvéti ünnepeket. Ebben az évben 18-adszorra voltam Húsvétkor az örök városban. Nagyon szívmelengető, felemelő és kegyelemteli utazás ez. Napközben csodáljuk Róma szépségeit, este pedig részt veszünk a pápai szertartásokon a világ minden részéből, Perutól-Ausztráliáig, Filippitől- Argentínáig, összesereglett testvérekkel együtt. Színes kavalkád, egy szív, egy égre néző tekintet…, kell ennél több?
Arcok, történetek, események tömkelege a 30 év „terméke”. Legalább ennyi idő kellene mindent elmesélni. A cselekvő ember viszont mikor jubileumhoz ér, ösztönszerűen megáll, visszanéz. Ez történik július 1-jén szombaton, Vecsésen az Epresben. Erről mit lehet tudni?
Ez jubileumi országos találkozó lesz (nincs olyan település Magyarországon ahonnét ne lett volna utasunk), és a megélhető keresztény élet gondolat mentén zajlik. Minden lesz, ami emberi. 11 órakor kezdődik a hálaadó szentmise: főcelebránsDr Seregély István ny. egri érsek, aki zarándoklat vezető püspök-, paptársaival koncelebrál. Az ünnepségen kitüntetéseket adunk át, több, mint 30 fő megkapja a kiemelkedő zarándok szervezésért és lelkivezetésért a Makrovilág ÉRDEMÉRMET!,majd minden résztvevőt meghívunk egy finom ebédre, ide fontos a regisztráció az adagok miatt. Délután egész napos műsorfolyam lesz a színpadon. Pl: Búcsúzik a 40 éves idegenvezetői munkájától a SZENTFÖLDI IDEGENVEZETŐ LEGENDA, Simon Segáli. Utoljára megríkatja és megnevetteti az egykori utasait. 20 évig utaztak velünk a ciszterci szerzetesek, keresve a „Ciszterci gyökereket.”Ciszterciek műsora, Mini Borfalu, misebor, magyar bor kerekasztal (20 évig utaztak velünk a borászok), Irgalmasság órája az Erzsébet téri Irgalmasság templomban. Kegytárgyárusok, kézművesek kínálják portékáikat. Végül a napot vigalommal zárjuk: Svábzene a vendéglátó sátorban éjfélig. (Ingyenes) ebédre regisztrálni lehet Vecsésen az Erzsébet téri plébánián is.
Július 1-jén együtt, boldogan, örömben ünnepeljünk. vár minket a Makrovilág!
Szalontai János