A G. Ferenczy Hanna Irodalmi Kör júniusi alkotásaiból

Dobos Rózsa akvarel képe

Kelemen Bata Mária: AZ ÖREG AJTÓN TÚL

Öreg ajtó, emitt – amott vásott,
évek során, de sok mindent látott!
Egykor szép volt, fényesen csillogott,
ám mára fénykora leáldozott.

Ház lakója azt a percet várja,
kattanjon már ajtójának zárja.
S kitárulna úgy, mint, nagyon régen,
képzeletben utazna a fényen.

Ha benyitna lánya, s unokája,
nagy boldogság ragyogna le rája.
Öreg szíve folyton erre vágyik,
idős szeme könnycseppektől ázik.

Kulcslyukon a beszűrődő fényben,
hű párja száll feléje a légben.
Víg mosolyra húzódik a szája,
perceinek gyönyörű csodája.

Érzi, nincs már semmire sem gondja,
örök párja kebléhez szorítja.
Élet csillaga végleg porba hull,
öreg ajtóra az éj ráborul.

 

Szénási Sándor István: Munkába menet

Visszanézett rám a pipacs:
bár tudnám, mit gondol rólam!
Virágmosollyal arcomon
megyek tovább, meghatottan.

Egész úton elkísérnek
a hajnali madárdalok:
mennyire más ez a világ,
ha híreket nem hallgatok!

Kiveszem a fülhallgatót,
marionett ma nem leszek,
nem akarok azzá válni,
akihez szólni sem lehet!

Most szeretném meghallani,
mire szólít a természet,
életörömöt arcomra,
a tetováló Nap éget.

Beállványozza életem
örök megújulás vágya,
gondjaimtól megszabadít
a pipacstenger széltánca.