Gyerekek és felnőttek konfirmáltak Vecsésen
A vecsési evangélikus gyülekezet történetének számos jelentős eseménye köthető a Szentlélek kitöltésének ünnepéhez. 1923-ban pünkösd hétfőjén alakult meg a gyülekezet, ’32-ben ekkor szentelték fel az első templomot, három évvel később pedig a harangokat. A 2017-es pünkösdön is komoly ünnepet ült a gyülekezet: hat felnőtt és tíz gyermek részesült konfirmációban, két kisgyermeket pedig megkereszteltek. Ezen felül, a közösség nagy örömére, ezekre a napokra már a templom felújított részében tudtak összegyűlni a vecsésiek.
Hat felnőtt, akik közül többen a gyülekezet aktív, szolgáló tagjai – énekkari tagok, a gyermekmunkát segítő, a templomépítést végző emberek – egyszer csak úgy érezték, hogy el akarják kötelezni magukat, többet szeretnének foglalkozni az Isten dolgaival és megerősítést kérnek hitükben. Ők maguk így vallottak a konfirmációra felkészítő oktatásról és magáról a döntésről:
„Az Istenhez való közeledés útján eljött az a pillanat, amikor már nem elég a tudat, hogy Isten mindig velem van. Fontos, hogy én is nyúljak Isten keze felé, megragadjam azt, és el nem engedve – immáron elkötelezve – Isten eszközeként éljem tovább életemet.”
„Az oktatás során sokat változott az istenképem. Imáim során a viszonyunk elég egyoldalú volt. Szigorú, büntető, atyai istenképem volt. Sokat szelídült bennem ez az elképzelés.”
„A konfirmáció egy ajtó, melyen belépve Isten már számít rám.Szeretném üzeneteit megismerni és másokhoz is elvinni. Szükségem van rá, hogy beszélgessünk Őróla.”
Heinemann Ildikó az ünnep textusául Illés történetének Hóreb-hegyi jelenetét (1Kir 19) választotta. Az Úr megszólítja a kétségbe esett, depressziós prófétát: „Illés, mit keresel itt?” A mondat az eredeti szöveg alapján így is fordítható: „Illés, most mi lesz?” A kérdést, ami eredetileg egy nagy, katartikus élmény után hangzik el, a jelenlévők saját élethelyzetükben mind feltehetik maguknak, mondta el a lelkésznő. „Mi lesz most, a konfirmáció után? Mi lesz most, a keresztelő után? Mi lesz most, hogy új templomtérben vagyunk végre? Hogyan tovább, gyülekezet? Hogyan tovább, lelkésznő?” „Isten közeledik felénk, és a választ az Ő halk hangjában halljuk meg.” De nem maradhatunk mindig a Hóreben. „Nem állhatunk meg, ne érezzük befejezettnek a történetünket! Ki kell lépnünk a világba, új küldetést kapunk, ahogyan Illés is kapott, és ahogyan Jézus tanítványai is küldetést kaptak az első Pünkösdön.”
A felnőttek saját szavaikkal tettek vallást hitükről. „Teremtő Istenem! (…) Tudod, hogy sok mindent nem értek még, és a megváltoztathatatlan régi hitvallások olykor nem érik el a lelkemet. Sok kérdésem is van, amire keresem a választ. Kérlek, hogy kérdéseimet, és dadogó hitvallásomat rendezd el bennem. Add, hogy elérjen az Ünnep, a veled való találkozás Ünnepe. Mutasd meg, hogyan lehetnek biztos pillérek az életemben a tőled kapott tiszta szavak. Alakítsd az én sokszor súlytalan létemet a te súlyos szavaid világához.”
A 13-14 éves fiatalok konfirmációs vizsga anyagát – Vecsésen már hagyományos módon – egy színdarab formájában mondják el. Az előadásban az egyházat egy hajó szimbolizálja, aminek kapitánya, navigátora, hajóinasa, matrózai szólalnak meg az evangélikus teológia alapjait bemutatva most érkezett utasuknak – és közönségüknek. Az előadásban a gyülekezet ifjúsági zenekara közreműködött.
Adja Isten, hogy az Úr asztalához először járuló fiatalok és a hitük megerősítését kérő idősebbek igazi közösségre találjanak a vecsési evangélikusok között.
Koczor Kinga
