Milyen egyszerű feltenni valamit „töltőre”, milyen jó érzés magyar világmárkáról beszélni, és milyen nagyszerű és reménykeltő a csillagos ég! Három ember. Három nagy életút. Három rövid, de remélhetőleg gondolatébresztő életrajzocska minderről.
Bán Gábor (1926–2016), a biztonságos elektromosság őre
Vecsésen nőtt fel. Édesapja első világháborús kitüntetett frontharcos volt, és vallásos emberként a helyi izraelita hitközség utolsó gondnoka. Az Árpád utcából járt a falusi iskolába, majd a kőbányai Szent László Gimnáziumba. Az érettségi évében elhurcolták a nyugat-magyarországi mozgó vesztőhelyre, a „Südost Wall” építésére. Túlélte. A halálmeneteket, Mauthausent és a gunskircheni halálerdőt is.
1950-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. Az iparban eltöltött közel két évtized után 1968-ban lett a BME Villamosművek Tanszék docense, 1981-től egyetemi tanára, 1985–1991. között pedig a tanszék vezetője. Fő kutatási területe a túlfeszültség csillapítása, az elektromosság biztonságos használata volt. Gyakorlati és elméleti munkássága olyan hasznos volt, hogy az Akadémia beválasztotta őt az Elektrotechnikai Bizottságba. 1997-től haláláig a BME Villamos Energetika Tanszék professor emeritusa volt.
Két idézet a tanári adatlapjáról: „Az egyik legjobb tanár, aki tanított ezen az egyetemen. Nagyon sok dolgot lehet tőle tanulni, amit soha, sehonnan nem tudnál meg.” „Kívánom, hogy még sok évfolyamot tanítson!”
Michelberger Pál (1930 –2014), az Ikarus buszok atyja
Az Andrássy-telepen nőtt fel, a Deák Ferenc utcában. Írni, olvasni az apácák tanították az Andrássy iskolában. Akárcsak Bán Gábor, ő is a Szent László Gimnázium, majd a BME tanulója lett. Kettőjük között mély barátság is kialakult.
Michelberger repülőgépgyártóként kezdte századosi fokozatban, majd a Járműváz- és Könnyűszerkezet tanszéket vezette több mint három évtizeden át. Irányításával készültek el az Ikarus 200-as, 300-as és 400-as típusú autóbuszcsaládok tervei, és a tervek alapján a világhírű Ikarus buszok több százezres példányban. Munkásságát világszerte elismerték. Jelentős szerepe volt a Suzuki Magyarországra jövetelében. Évtizedeken át vezette (alelnök, elnök) az autógyártó mérnökök nemzetközi szövetségét, a FISITA-t. Munkásságának, díjainak, elismeréseinek felsorolásához kevés a hely.
Ő nemcsak tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, hanem 1993 és 1999 között alelnökként az egyik vezetője is. Életéről Szentgyörgyi Zsuzsa írt könyvet „Michelberger Pál és kora” címmel.
Szeidl Béla (1938–2013), a világhírű csillagász
„Nem bánom, hogy csillagász lettem, de ha akad egy szép matematikafeladat, akkor mind a mai napig szívesen leülök, és órák hosszat gondolkodom rajta.” Tehetséges matematikusból lett a magyar csillagászat egyik legnagyobb alakja.
A legendás tanárnak, vitéz Horváth Antalnak, az első világháborús hősnek és a második világháború alatti embermentőnek az unokája. Az Eötvös utcából a Telepi iskolán és a Trefort gimnáziumon át vezetett az útja az ELTE-re, ahol matematika-fizika szakon tanult. Itt szeretett bele a csillagászatba. A diploma megszerzése után az Akadémia Csillagvizsgáló Intézetében kezdett dolgozni, itt vált világhírű kutatóvá. Fő témája az ún. változócsillagok voltak. 1975 és 1996 között ő vezette az intézetet, ő irányította a magyar csillagászati kutatásokat. Közben a Nemzetközi Csillagászati Unió Változócsillag Bizottságának is elnöke lett. 2003-ban róla nevezték el a Piszkéstetői Obszervatóriumból felfedezett kisbolygót, amely 114990 Szeidl néven található a világűrben.
Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör
