E sorok írásakor még javában tart a népi hagyományokban bővelkedő farsang időszaka (vízkereszttől, azaz január 6-ától húshagyókeddig, március 1-jéig), ennek ellenére csak keveset hallani farsangi rendezvényekről, programokról.
Azt nem tudjuk, hogy a járványhelyzet miatt alakult így, vagy, mert egyre kevésbé tartjuk fontosnak, hogy ápoljuk régi szokásainkat. Ebben a kérdésben nem is szeretnénk állást foglalni, de az mégis beszédes, hogy a pandémia ellenére Vecsésen és a környékbeli településeken is nagy halloweeni bulikat rendeztek, míg a farsang csendben múlik el – és most nem a halloween ellenében, hanem a régi hagyományaink mellett szólunk, melyek egyre kevesebb figyelmet kapnak. De nem volt ez mindig így, csak néhány évtizedet kell visszatekerni az idő kerekét, hogy lássuk, Vecsésen is rendszeresen tartottak felvonulást, bálokat és egyéb vidám eseményeket farsang idején. Ezeket és az aprószentek napjához (december 28.) köthető régi hagyományt elevenít fel a következő sorokban Krausz Istvánné (Somlai Róza Erika).
„Az adventi ünnepek alatt, a népszerű Borbás Marcsi műsorában – főzés közben – mesélte, hogy divat volt nálunk aprószentekkor a vesszőzés. Ez itt Vecsésen is divat volt, svábul mondták el a versikét, miközben egyik-másik fiú jót odasózott a lányok fenekére. Leírom a mondókát, talán még vannak, akik emlékeznek rá: Friss und gsund – friss und gsund – an das joa wida gsund!
A gyerekek is jártak házról házra és összegyűjtöttek egy kis aprópénzt. A legények ugyanúgy lovas kocsival mentek, mint húsvétkor a locsolkodásnál. Ez a hagyomány 1959-ben a téeszesítésnél megszakadt, mivel elvitték a gazdáktól a kocsikat, lovakat és gyalogosan már nem mentek a fiúk.
A másik szép hagyomány a farsang (fosching), mikor minden vasárnap a Jókai Mór utcai „Kobi” vendéglőben volt össztánc 7 órától 12-ig, anyukáink eközben a padokon ültek és gyönyörködtek a fiatalságban. Akkor örültünk, mikor hosszú volt a farsang, úgy, mint idén, amikor hamvazó szerda március 2-ára esik. Az össztáncokat a Kővári Ádám bácsi szolgáltatta. Farsang végén három nap volt a tánc, vasárnap bál, hétfőn maskarabál, jelmezbál és kedden össztánc. Farsang alkalmából édesapáink a lányaiknak két szép báli ruhát csináltattak.
Hamvazószerdán következett a farsangtemetés az elmaradhatatlan Rétesevéssel. Ez volt a Strulesn. A lányos anyukák már hajnalban készítették a sok tölteléket, volt túrós, mákos, káposztás, krumplis, almás, sárgarépás, sütőtökös. A jó háztartásokban minden volt otthon, a munkán kívül anyagilag nem volt különösen megterhelő a készülődés. Bor és szódavíz is volt minden háznál.
A farsangtemetést lagzis menettel kezdték, zenekarral, utánuk az ifjú pár vonult, a menyasszony is fiú volt. Ezt a szerepet általában humorérzékkel megáldott fiúk vállalták. Mire végigjárták a körülbelül húsz lányos házat, addigra délután lett. A vendéglőben a vendéglős előkészítette a disznóforrázó teknőt a táncterem közepén, egy vállalkozó szellemű legény belefeküdt, majd megkezdődött a ceremónia. A teknőt betakarták, majd elmondták viccesen az elhunyt érdemeit. A teknőben fekvő legény hirtelen felült és szódavízzel lespriccelte az őt sirató társaságot. Ezután táncos mulatság kezdődött. A fiatalok egészen éjfélig táncoltak, majd megkezdődött a húsvét előtti hathetes nagyböjt. 1958-ban volt az utolsó Strulesn, sajnos a téeszesítéssel megszűnt ez a szép hagyomány is.
Küldött fényképet az idősebb korosztály, akik még a Fő utcai „Sziedl” vendéglőbe – mai Halász csárda – jártak táncolni az államosításig. Utána már a régi szép táncmulatságok megszűnőben voltak, még lagzikat rendezhettek, de aztán a hatvanas évektől végleg megszűntek a rendezvények.
A vasárnapi össztáncokat apukámék öttagú kiszenekarral kísérték. Még néhány zenész neve ismerősen hangzik: Karai Moci bácsi, Somlai János, id. Földvári Sebő és ifj. Földvári Sebő.
Szerencsére vagyunk még néhányan, akik emlékeznek az elegáns parkettás, tükörfalú tánctermekre!”
Krausz Istvánné (Somlai Róza Erika)
