A vecsési ökölvívó szakosztály Facebook-oldalán tette közzé, hogy február 12-én végleg lehunyta szemét a sportág vecsési legendája, a szakosztály alapítója, Farkas Sanyi bácsi.
Farkas Sándornak elévülhetetlen érdemei vannak az ökölvívó szakosztály létrehozásában. „Ha Ő nincs, itt semmi nem lenne” – ezzel a mondattal kezdődik a megemlékezés. De nem csak a szakág vecsési alapjait teremtette meg 1980-ban, három évtizeden keresztül szakosztályvezetőként dogozott a csapatért, a kezdetekkor a Ferihegy SE-ben, majd amikor a községi sportegyesülethez sorolták a szakosztályt, a Vecsési SE színeiben folytatta a munkát.
Általános iskolai tanulmányait az Andrássy telepi Elemi Népiskolában az apácák irányításával végezte, majd Budapesten szobafestő mázoló szakmunkásvizsgát tett. A Budapesti Szakipari Vállalatnál dolgozott, s közben sportolni kezdett.
Édesapja 14-szeres magyar válogatott ökölvívó volt az 1930-as években, s az ő keze alatt tanulta a bunyó titkait. Apja akkor a Vecsési Lokomotív SC edzője volt, így ő is a vecsési csapatban kezdett. Első említésre érdemes meccsét 1948-ban nyerte meg a vecsési ringben.
A MÁV állomás előtti egykori Barta- féle vendéglő (későbbi nevén Lokomotív étterem, ismertebb nevén a Loksi) nagy termében tartotta id. Farkas Sándor a vecsési fiataloknak az edzéseket, és olykor a verseny is abban a teremben volt. A fejlődés reményében került Budapestre a Radiátor Gyár csapatába, ahol sokkal jobbak voltak a feltételek az ökölvívók számára. Később megfordult a X. kerületi Dózsa csapatában, majd a Vasasban és a Dinamó csapatában. Előbb a középsúlyban nyert magyar bajnokságot (1954), majd a félnehézsúlyban is magyar bajnok lett (1955).
A Dózsa csapatában 1954-ben a Belügyminisztériumhoz tartozó intézmények bajnokságát (Sopron), 1955-ben Budapesten Hadsereg Bajnokságot, 1957-ben Budapest Bajnokságot nyert.
Ismét felfelé ívelt volna a pályája, de egy tragikus baleset érte, a vonat elütötte Ferihegynél és a jobb lábát elvesztette. Nem adta fel. A gyermekeket kezdte tanítani a bunyó alapjaira, de erre csak a régi egyesületénél volt lehetőség.
Munkásságát Vecsés 1995-ben Róder Imre díjjal, 2001-ben Sport Érdeméremmel, 2010-ben Vecsés Sportjáért Érdemérem II. fokozatával, 2017-ben Vecsés Sportjáért Érdeméremmel ismerte el.
„Sanyi bácsi most már fentről figyeli a munkánkat, és mi hálával a szívünkben megyünk tovább az általa kijelölt úton!” – ezzel a mondattal búcsúzott tőle a vecsési szakosztály.
Nyugodjon békében.
VT info
