Csányi Eszter egy vecsési gimnazista, ám ő nem a gimisek hétköznapi életét éli, ő fiatal kora ellenére, sikeres író.
Első könyve, a „Ginny Parker – A vámpírlegenda” nagy siker. De vajon miként gondolja úgy egy 11 éves lány, hogy könyvet írjon?
– Amióta tudok írni, azóta írok. Előtte rajzoltam, de nyolc éves koromra megtanultam írni, és azóta írok kis meséket. Ezt a könyvet 11 évesen kezdtem el írni és 14 évesen fejeztem be. Nem tudom honnan jött, egyszerűen csak hobbiból, aztán most nagyon belelendültem. Anyáék is furcsán néztek, amikor azt mondtam 11 évesen, hogy én könyvet akarok írni” – mondta a kezdetekről Eszter.
Először a Scooby-Doo-meséket írta át, vagy írta tovább, később kitalálta a saját kis meséit, aztán most ezt a nagyot. De mindegyiknek az alapja a Scooby-Doo-mese, és a Harry Potter-történetek voltak. Elsősorban onnan szedte az olyan ötleteket, mint a kastélyok vagy a vámpírok.
– Igazából ez a könyv nem erről szólt volna, folyamatosan változott. Eredetileg is ilyen nyomozós lett volna, de először egy költözés jelentette volna az izgalmat egy testvérpárnak, ebből lettek aztán az évek alatt barátok és vámpírok. Ráadásul az eredeti helyszín Hawaii lett volna, és kalózok lettek volna benne. De a következő könyvemben már tényleg kalózok lesznek, szigettel, kinccsel és természetesen nyomozással – vázolta Eszter következő könyvének történetét.
– Nem tudom honnan jött a vámpírok iránti érdeklődés, de én nagyon szeretem őket már kiskorom óta. Kicsiként vámpír akartam lenni, de nem sikerült. Azért írtam ezt a könyvet is, hogy nekem is legyen vámpíros történetem – mondta nevetve.
– Épp a 14. születésnapom előtt egy nappal fejeztem be a könyvet, vártunk fél évet, kerestünk egy ügyvédet, aki elmondta hogyan kell levédetni a művet, majd találtunk egy kiadót. Először elküldtem egy kéziratot, azt ők kijavították, majd elküldtem egy borítóvázlatot, azt is kijavították, szerződéseket csináltunk, majd a nyár végén elküldték a végleges művet – mesélt arról, miként lett a kezdeti írogatásból mostanra egy sikeres könyv.
– Az osztálytársak közül a barátaim nagyon büszkék rám, de van olyan is, akit egyáltalán nem érdekel. De a legtöbben úgy vannak vele, hogy örülnek velem. Régebben nagyon szerettem olvasni, most már nem annyira, most már sokkal jobban szeretek írni. De ez nagyon függ attól, hogy mit kell olvasni. A kötelező olvasmányokat is szeretem, ha tetszik, vagy jó a témája. De azt vettem észre, ha jó egy könyv témája, mindenki szeret olvasni.
Eszter bevallotta, igazából ez csak hobbi, nem akar író lenni. Szeretné, ha sok könyve megjelenne, de nem akar kifejezetten csak az írással foglalkozni. Sokszor magával ragadja az írás, de most úgy érzi, nem tudná csak ezt csinálni, mert szerinte unalmas hosszabb távon.
– Néhol még elég gyerekesen van fogalmazva. Pedig már átírtam azokat, amiket korábban gondoltam, mert az még ennél is gyerekesebb volt. A nyelvtantanárom azt mondta, tetszik neki, olyan, mint ha Jókai írta volna, annyira részletesen vannak leírva a tájak. De néha úgy érzem, kislányosan van megírva, bár a nagybátyámnak pont ez tetszik benne, hogy ilyen fiatalos a hangvétele – mondta arról, szerinte mik a könyv hibái.
A közeljövőt tekintve 10 éven belül szeretné befejezni a Parker-sorozatot, amelyből összesen öt könyvet tervez, melyből a másodikkal is már majdnem kész van. De már az összes témája megvan. A következőt a kalózokról szeretné, a harmadikat múzeumos egyiptomi témára húzná fel, a negyedik a Loch Ness-i szörny felé vinné, míg az utolsóban visszatérne Romániába a vámpírokhoz.
– Ha jön egy ötlet, az szinte azonnal bekerül a jegyzetfüzetbe. Előfordul, hogy egy nap 4-5 órát is írok, de van olyan, hogy csak 10 percet. A hangulatomtól függ, olyan is előfordul, hogy egyáltalán nem akarok írni. Tanulni kell, vagy nincs kedvem. Sokszor előfordul, hogy nem akarom elkezdeni, aztán meg nem tudom abbahagyni – mondta az írói szabadságáról.
Előfordult már olyan is, hogy németórán jött egy nagy ötlet, és akkor az óra közben vetette gyorsan papírra, amit aztán otthon jobban kifejtett magának. Amíg az első könyvnek volt egy komoly cselekményvázlata, és azt írta le, addig a már majdnem kész másodikban már sokkal szabadabban szárnyaltak a gondolatai.
A könyvben több olyan szereplő is van, akiket korábbi, általános iskolai barátairól formált meg. Ők ugyan nem tudják, de van olyan szereplő, akinek elég feltűnő a neve, ő akár magára is ismerhet, de a főszereplők legtöbbje a barátairól van megmintázva. Ők négyen valamennyien főszereplői lesznek az öt könyvnek. Elárulta, önmagát nem a főszereplővel azonosítaná leginkább, hiába hiszik ezt sokan. De számára Cris, az egyik kisfiú áll a legközelebb, aki azt csinál amit akar, spontán, viccelődő.
–
Az irodalomtanárom szerint ez egy irodalmilag romantikus regény, de én leginkább kalandregénynek nevezném. Remélem mindenkinek tetszeni fog, vegyék, olvassák, mert jön a következő rész – mondta a Karinthy gimnázium talán leghíresebb diákja.
Ginny Parker a vámpírlegenda
Ginny Parker tizenhárom éves. Ő és három barátja egy tanulmányi verseny gyözteseiként jutalomból elutazhatnak egy hétre Románia festői, ám hátborzongató üdülő- és kirándulóhelyére, Negara Cemeterybe, az Anitas Dracula Castle Wellness Hotelbe. A legrosszabb, amire a gyerekek készülnek, a Ginny bátyja által jósolt, nem éppen nyári szünethez illő időjárás. Megérkezésüket követően kiderül, hogy az esős, borús hangulatú klíma lesz a legkisebb problémájuk. Rejtélyek, vérszívó vámpírok, egy titkos csapóajtó alatt rejtőző kripta márványkoporsóval, amelyben a felirat szerint maga Drakula fekszik. Amikor a négy barát nyomozni kezd, nem is sejtik, milyen szövevényes ügybe keveredtek. A szálak ugyanis egyre kuszálódnak és egyre mélyebbre vezetnek – a szó szoros és átvitt értelmében is…
GY
