Gondolatok. . .
Nem kimondottan Vecséssel kapcsolatos, de az Isteni Irgalmasság ünnepén – húsvét utáni vasárnap – az Erzsébet-téri templomban azt hallhattuk, hogy az irgalmasság minden időben és mindannyiunkra vonatkozik. Szükségünk van Isten irgalmára, és a mi segítségünkre, együttérzésünkre pedig másoknak van szüksége.
Csodálatos élményt adó eseményen vehettem részt április 11-én Budapesten, a Horváth Mihály téri templom előtt. Washington, London, Vatikán és a világ számos nagyvárosa után Budapesten is látható az együttérzés jelképévé vált Hajléktalan Jézus-szobor.
Ferenc pápa meghívására a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan emberek zarándokcsoportját kísérte Rómába, és a látogatás során figyelt fel a Hajléktalan Jézus- szoborra. Aztán civil kezdeményezés összefogásával a M.M. Szeretetszolgálat gyűjtést hirdetett az együttérzés szobrának budapesti elhelyezésére. Nagyon rövid idő alatt összejött a szükséges, és a kanadai alkotó örömmel engedélyezte a szobor budapesti elhelyezését.
Erdő Péter, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke, bíborosa áldotta meg a szobrot, majd beszédek hangzottak el, és Lackfi János mondta el lelkiismeret-ébresztő, aznap elkészült versét A hajlékkészítés zsoltára címmel. („…Uram, te megcsalsz minket, – ott heverészel úri kedvedben – a hidegben azzal az emberrel ott a padon – és bennünk nincs elég bátorság, – hogy odaheveredjünk mellé, – hogy odaheveredjünk melléd.)
Kép és szöveg: Nagy István Elek
