Mint lapunk egy korábbi számában már beszámoltunk róla, Vecsés egyik érdekes különlegessége a szép, népi motívumokkal díszített buszmegállók.
Ilyenek vannak a Fő utcán is, melyek a közlekedő járatok utasait védik esőben, szélben. Sajnos, arról is hírt adtunk már, hogy időről-időre valaki vagy valakik kárt tesznek a fából készült mesterműveken, melyeket aztán gondos kezek mindig megjavítanak. Úgy tűnik, új támadási felületre leltek szemfüles honfitársaink. Nehéz olyan megállót felkutatni, ahol festékszóróval, vastag filctollal ne firkálták volna össze a belső falakra rögzített térképeket. Pest felől Üllő felé haladva a Lakótelepi megállót szemlélve vegyes, egyben mély benyomást szerezhetünk a továbbiakban ránk váró „művészi megoldásokról”. (1. képünk) Rögtön az ezt követő Vörösmarty utcai megállóban, néhány merész mozdulattal felvitt színes motívummal kiegészítve, hasonló stílus egyedi jeleit figyelhetjük meg az ott ránk várakozó, mindennek és mindenkinek kiszolgáltatott városi térképen. (2. képünk)
S, akit e stílusjegyek immár magával ragadtak, zarándokoljon csak el a következő „faragott múzeumba”, mert az Anna utcai megálló belső dekorációja véglegesen és visszavonhatatlanul meggyőzheti arról, hogy ami egykoron szép volt, lehet az ma bizony rút is. Anonim alkotónk további munkásságának kutatását még a legelszántabb rajongóknak sem ajánljuk, mivel a következő megálló belső térképét, mely egy következő, zabolátlan impresszió hordozófelülete lehetett volna, nemes egyszerűséggel valakik leszerelték.
Így hát véget is vetünk rövid tárlatvezetésünknek, sokunkban rengeteg kérdést és némi bosszúságot hagyva…
Képek és szöveg: Fekete József
