Sajnos, valami szervezési malőr következtében a meghívók 18 órai kezdési időpontot jelöltek meg, de minden egyéb plakáton vagy a VT-ben a valódi kezdés időpontja szerepelt.
Ezért többen késve érkeztek és csak az utolsó zeneszámoknál tudtak bekapcsolódni a kiváló hangversenybe. Megértjük bosszúságukat, nagy kár érte! Már a koncert előtt gondoltam rá, és a végére még inkább megerősödött bennem, hogy milyen kár, hogy nem volt ilyen professzionális szintű zenekarunk 2000-ben. Mert, hogy akkor is nagyon jó színvonalon zenéltek, ez nem kétséges, de ugyanakkor senki sem vitathatja, az elmúlt 10-15 év fejlődését, amit a minősítő versenyeken elért díjak sokasága is bizonyít.
És miért 2000? Az Erdélyi Kör akkor döntött arról, hogy az ezeréves államiság évfordulójára bemutatjuk a János Vitézt. Ami azonban dalmű, és nem is akármilyen. A magyar zeneirodalom örökzöldjei szólalnak meg benne. Kézenfekvő volt, hogy fúvószenekarunk közreműködjön a megszólaltatásában. Zenészeink készségesek is voltak, és egy soroksári zenészdinasztia tagja vállalta a zenei anyag áthangszerelését fúvószenekarra. Sajnos, ez a kedves úr nem tudta vállalását teljesíteni, és az utolsó pillanatban egy szimfonikus vendégzenekar ugrott be és mentette meg a bemutatókat. Hallva a karácsonyi és a mostani koncert igen széles műfajokat bemutató, magas művészi színvonalát, biztosak lehetnénk benne, hogy most magabiztosan meg tudnának oldani egy zenemű kíséretét.
Ennek bizonyítására álljon itt az elhangzott művek listája: Erkel Ferenc: Ünnepi Nyitány; Kacsóh Pongrác: Rákóczi megtérése – Pálinkás László énekművész előadásában; Hidas Frigyes: Magyar Dalok és Táncok – trombita szólót Brunner József és Láng Zsolt, a klarinét kadenciát Hegedüs Petra, a tárogatót idéző szoprán szaxofon szólót Fazekas József játszotta. Bartók Béla: Este a Székelyeknél – szólót játszott Fazekas József klarinéton és Láng Zsolt szárnykürtön; Kodály Zoltán: Kállai Kettős; Farkas Antal: Üveges Tánc; Johannes Brahms: Magyar Táncok – No. 5.; Erkel Ferenc Bánk Bán – Hazám, hazám áriát Pálinkás László énekművész adta elő; Erkel Ferenc: Szózat.
Sokunknak nem jelentett ez meglepetést, hiszen a tavaszi fesztiválok alkalmával már bizonyították fogékonyságukat a magyar zenekultúra iránt. Most végigélvezve a hangversenyt még egy dolog jutott eszembe, amit egy ilyen alkalomra összeállított és előadott magyar program után logikus és természetes.
A magyarországi német nemzetiségű zenekarok versenyében már jó ideje a legjobbnak kijáró díj várományosa a vecsési, amelyet megérdemelten be is gyűjtenek. Nem tudom, gondoltak-e a lányok és a legények arra, hogy a tudásukat összevetik a magyar fúvószenekarokkal? Ezt a gondolatot az egyik vecsési zenésztől hallottam pár éve, amikor itt volt a nemzetiségi döntő. Miután nem értek hozzá, könnyen lehet, hogy balga az ötlet. Mégis egy új szakmai kihívás, egy újabb cél nagy motivációt jelenthet mind az idősebb, mind az egyre népesebb fiatal zenészeknek.
Addig is köszönjük a lenyűgöző élményeket, és kívánunk zenészeinknek sok-sok sikert, mindnyájunk örömére.
Szalontai János
