Rangos elismerést vehetett át a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségétől (KÓTA) Katonáné Gergely Tünde, a Balla Péter Népdalkör Hagyományőrző Egyesület elnöke, aki 23 éve egyengeti a csoport útját. A népdalkör vezetőjével múltról, háttérmunkáról és a jövő terveiről is beszélgettünk.
– A Balla Péter Népdalkör immár 23 éve működik Vecsésen. Anno mi hívta életre az egyesületet?
– A történetünk gyakorlatilag egy szakadással indult, amikor tizenheten kiléptünk a Labdarózsa Népdalkörből. A különválást követően nyolc évig a József Attila Művelődési Ház kötelékében működtünk, és az intézmény nevét viseltük. Nekem azonban már a kezdetektől fogva az volt az elképzelésem, hogy a népdalkört egy helyi kötődésű népdalgyűjtőhöz vagy népzene-kutatóhoz kapcsoljuk. Ebben a művelődési ház vezetője, Kis Tóth János is partner volt, így jött a képbe Balla Péter neve, akinek a munkásságát az igazgató úr és a könyvtár akkori vezetője, Doróné Zemmel Katalin is feldolgozta. Mindketten ebből írták a másoddiplomájukat. 2008-ban, Balla Péter születésének 100. évfordulóján, egy nyertes pályázat segítségével nagyszabású hangversenyt, kiállítást és népzenei találkozót szerveztünk a művelődési házban. Balla Péter személyes tárgyait, a hegedűjét és a kéziratait is kiállítottuk. Aztán később egyértelművé vált, hogy számos előnye lenne, ha civil szervezetté alakulnánk, ezért 2011-ben alapítottuk meg az egyesületet Balla Péter családjának a hozzájárulásával. 2012-ben hivatalosan is bejegyeztek minket „Balla Péter Népdalkör” Hagyományőrző Egyesület néven.
– A KÓTA díjat kórustitkárként kapta meg, ami elsősorban az egyesület menedzselésnek, vezetésének szól. Ugyanakkor aktívan énekel és zenél is a csoportban. Hogyan tekint erre az elismerésre?
– Ezt nagyon komplexen kell nézni. A KÓTA-nál figyelembe vették a csapat elmúlt 23 évét, a különféle programok szervezését, a Szomszédolás Folklórfesztivált, amelynek megálmodója és állandó szervezője vagyok, a fellépéseinket és a minősítő versenyeken elért eredményeket. Hagyományosan nevezik ezt a feladatkört kórustitkárnak, nálunk ez gyakorlatilag a szervezeti vezetést jelenti. 2019-ben vettem át az elnökséget Szeghalmi Ágnes művészeti vezetőtől, addig alelnökként dolgoztam. A feladatok elosztása nálunk a kezdetektől így van, a művészeti részt régen Ágnes, majd Papp Edit és most pedig Zabán László viszi, én pedig a háttérmunkát, a pályázatírást, a szervezést és egyeztetéseket végzem. Ez a díj elsősorban ennek a munkának szól.
– Az éneklés, a zenélés örömforrás, amit hosszú távon is szívesen csinál az ember. Ezzel szemben a háttérmunka olykor nehézkes és rengeteg plusz energiát igényel. Mi motiválja a szervezésben ennyi év után is?
– Társadalmi munkában végzem, de a tagok szeretete, az elért sikerek és a közös élmények mindenért kárpótolnak. Háromszor jártunk a Felvidéken és Erdélyben, és eljutottunk Kínába is. Ezek olyan emlékek, amiket életünk végéig emlegetni fogunk. De nagyon megható az is, amikor még az idősebb tagok is azt mondják nekem, „anyánk helyett anyánk vagy.” Ez egy fantasztikus közösség, mindenki szívvel-lélekkel csinálja, és kiveszi a részét a munkából. A szakmai elismerések, a hét Aranypáva-díj, a két Aranypáva Nagydíj, a Vas Lajos Kiemelt Nívódíj vagy a Tisza’83 Fesztiváldíj, ezek folyamatosan adnak egy olyan tartást és önbizalmat a csapatnak, ami visz minket előre.
– Ha rá kellene mutatni egy elismerésre, amelyikre a legbüszkébb, melyik lenne az?
– Az Aranypáva Nagydíjakat emelném ki. Bár amatőrök vagyunk, és hobbiból zenélünk, ezek az elismerések megmutatják, hogy magas színvonalú munkát teszünk le az asztalra. Fontos számunkra, hogy a helyi kulturális életben is elismerik a munkánkat, a Bálint Ágnes Kulturális Központ igazgatója és az önkormányzat is rendszeresen számít ránk és hív minket fellépni.
– Hogy állnak az utánpótlással, mennyire nyitottak ma a fiatalok a népzenére?
– A televíziós tehetségkutatóknak köszönhetően sokat javult a helyzet. Vidéken, ahol erős bázisok és elhivatott tanárok vannak, nagyon szépen működik az utánpótlás-nevelés. Vecsésen azonban nehezebb dolgunk van. Bár a Grassalkovich iskolában ügyesen viszik a sváb népdalok tanítását, de a magyar népzenére specializálódott tanár jelenleg nincs az iskolákban. Dr. Terék József ötlete alapján szeretnénk körbejárni a helyi iskolákat, hogy bemutassuk a januárban kiadott Balla Péter gyűjtésű Vecsési népdalos könyvünket, és ezekből a dalokból ősszel egy népdaléneklési versenyt szeretnénk szervezni a vecsési diákoknak. Bízunk benne, hogy így sikerül megszólítani a fiatalokat, mert a mi csoportunkra is jellemző a lemorzsolódás. Az idősebbek a koruk miatt, a fiatalabbak pedig a munka vagy a családalapítás miatt hagyják el az egyesületet. Bár ősszel sikerült három új citerást és egy új énekest felvennünk, ők sem a legfiatalabb generációból kerültek ki.
– Hol láthatja a közönség legközelebb a Balla Péter Népdalkört?
– Május 30-án a Budai Várban veszünk részt egy Guinness-rekordkísérletben, ahol a tervek szerint 500 citerás zenél majd egyszerre. Júliusban közösségépítő táborba megyünk, ahol a pihenés mellett már a következő dalcsokrok alapjait is szeretnénk letenni. Fellépünk az augusztus 20-ai városi ünnepségen, és már meghívást kaptunk a Káposztafeszt szombati napjára is, ahol délelőtt a VHZ sátrában énekelünk és zenélünk. Az évet a Mindenki Karácsonyával zárjuk majd, de addig is folyamatosan készülünk a próbákon, hiszen legközelebb Szolnokra utazunk egy országos minősítő versenyre, ahol egy jó szerepléssel további díjakat is szerezhetünk.
Varga Norbert
