A mi hősünk…
Sok- sok jellemzővel tudnám illetni. Lehetett volna híres színész, mint GregoryPeck, hasonlít is rá: sármos, magas, okos, tisztaszívű! Ő inkább pásztor lett, és mi abból a több ezer gyerekből vagyunk, akik a báránykái voltunk. Nyolcadikban egyszer kiugrottam az ablakon óra közben, és milyen az élet fintora, pont a nyakában landoltam. –„ Na Stillerkém, ez megszolgált egy igazgatóit!” „Béla bá, kérem ne, agyonver a fater!” És lássatok csodát, átváltotta az intőmet egy seggberúgásra. Szó szerint belsővel segített át az élet nagybetűs kapuján. A mai gyerekeknek sem ártana néha egy-egy ilyen seggberúgás. Még egy édes sztori, azután becsszó befogom. 1967 áprilisában kellett írjunk egy záró fogalmazást. Akkoriban ez elég jól ment nekem. A legjobb barátom, Belányi Jani addig győzködött, míg megírtam az övét is. És most jön a slusszpoén, Béla bá kiosztja a dogákat, szerintem Janié jobbra sikerült, kapott rá egy erős négyest és egy megjegyzést, – „Nagyon Stiller-íze van!” Úgy gondolom mindnyájunk nevében nagy köszönet Neki és a Szakálasnak, hogy egy ilyen nagy formátumú ember lehetett a mi csapatunk kapitánya.
Ui.:Áprilisban lesz az 1967-ben a Martinovics téren végzett 8. b-sek találkozója. Ez nem kérés, csak elvárás, tiszteljük meg egymást azzal, hogy ott leszünk. Az tuti, hogy az osztály legfiatalabb tagja Ősz Béla köztünk lesz.
Köszönettel egy vén diák…
