Egykori gépészmérnökből lett a térség parlamenti képviselője Balajti István, akire a választók közel 60 százaléka adta le a voksát április 12-én. Beszélgetésünk alkalmával egyebek között a politikai pályafutása indulásáról, a Parlamentben végzett munkájáról és a térség településeinek legégetőbb problémáiról is kérdeztük az országgyűlési képviselőt.
– Ha visszamegyünk néhány évet az időben. Gondolta volna, hogy valaha országgyűlési képviselő lesz?
– Mindig érdekelt a politika, de én is inkább az a „kanapéhuszár” voltam, aki leginkább csak otthon mérgelődött a családnak. Soha nem voltam párt tagja, bár szimpatizáltam egy-két formációval, de végül mindig csalódnom kellett, amikor a választások közeledtével azt láttam, hogy a pozícióharcok mentek a háttérben. Az pedig, hogy én egyszer parlamenti képviselő legyek, soha meg sem fordult a fejemben.
– Azon sem gondolkodott, hogy helyi szinten politizáljon?
– Nem láttam olyan helyi szervezetet, amely mellé tiszta szívvel be tudtam volna állni, és nyíltan képviselni tudtam volna az ügyeit.
– Magyar Péter 2024. március 15-én bontott zászlót az Andrássy úton. Egy bemutatkozó anyagban azt írta, hogy a beszédet hallva vált biztossá, hogy tevékeny részese szeretne lenni a rendszerváltásnak. Emlékszik még arra a momentumra, ami meggyőzte a csatlakozásról?
– Én még korábbra, a Partizánnak adott első interjúig mennék vissza. Gépészmérnökként dolgoztam egy acélszerkezet-gyártó cégnél. Amikor reggel bementem az irodába, a kávém mellett átfutottam a híreket, és elsőre sem a szememnek, sem a fülemnek nem hittem, amikor megláttam azt a beszélgetést. Március 15-én abszolút a kíváncsiság vitt ki minket az Andrássy útra. Korábban nem hordtam kokárdát, mert úgy éreztem, a Fidesz kisajátította azt, de azon a napon a rendezvényhez közeledve azt láttam, hogy egyre több ember viseli. Idegenek mosolyogtak egymásra és szóba álltak egymással – ekkor éreztem meg, hogy itt valami eddig nem tapasztalt dolog van kialakulóban. A tömegben idős házaspárok fogták egymás kezét, fiatalok álltak gyerekkel a karjukon. Meghallgattuk a beszédet, majd otthon megkérdeztem a feleségemtől, támogatna-e abban, hogy ennek a szervezetnek az aktív tagja legyek. Tudtam, hogy ezt csak 100 százalékkal lehet csinálni, ami a munka és a család mellől minden szabadidőt elvesz. Nem kezdtem volna bele, ha ő nem mond igent, és nem lenne mögöttem egy biztos, támogató háttér. A feleségem látta rajtam az elszántságot, ezért mellém állt. Bár akkor még nem sejtettük, hogy pontosan mire vállalkozunk.
– Akkor sem ingott meg, amikor körvonalazódott, hogy képviselőjelölt lesz?
– Magamat nem féltettem, inkább a családomat, és azokat, akik nyíltan kiálltak mellettem vagy a Tisza Szigetek mellett. Nekem nem volt B-tervem, a nevemet és az arcomat adtam, mindent beletettem a munkába. Tudtam, hogy jó dolgot képviselünk, ezért az meg sem fordult a fejemben, hogy nincs esélyünk a győzelemre.
– Hogyan élte meg a helyi kampányt?
– Nagyon intenzív időszak volt. Tavaly év végén derült ki a jelöltségem, onnantól napi 24 órában szerveztük a programokat, településről településre jártam. Szerencsére nagyon jó csapat alakult ki körülöttem, büszke voltam a segítőimre. A kampányban tudatosan nem szerettem volna támadni sem az ellenfeleimet, sem a pártjaikat. Békés, nyugodt hangnemet tartottam, senkit nem akartam uszítani. Úgy gondolom, hogy minden problémának az a megoldókulcsa, hogy leüljünk egy asztalhoz és átbeszéljük a dolgokat.
– Ez a megközelítés látszólag a személyiségéhez is jobban illik.
– Nyugodt természet vagyok, nem kapom fel rögtön a vizet, és a problémákat a békesség mezején próbálom megoldani. A párbeszédben hiszek, ezért sok olyan találkozót hívtam már össze, amelyekre évek óta lett volna igény, de nem volt rá lehetőség. Ebben természetesen óriási támaszt jelent a háttércsapatom is, így a szervezési terhek nem nyomják a vállamat.
– A választókerületben lévő települések vezetői az április 12-ei urnazárásig vélhetően nem arra számítottak, hogy ön lesz a győztes. Ez nem nyomja rá a bélyeget az együttműködésre?
– A kampány előtt minden polgármestert levélben kerestem meg, felajánlva egy négyszemközti bemutatkozó beszélgetést. Volt, aki kifejezetten örült ennek, mondván, korábban egyetlen jelölt sem kereste meg személyesen. Meggyőződésem, hogy a legtöbb polgármester a saját településéért és az ott lakókért dolgozik. Törvényesen megválasztott vezetők, így velük kell leülnöm egyeztetni a legfontosabb ügyekről. El kell vonatkoztatnom attól, hogy személy szerint ki kedvel, és ki nem.
– Milyen érzés volt esküt tenni a Parlamentben?
– Felemelő volt belegondolni, hogy a történelem számos nagy alakja ült előttünk azokban a székekben. Fantasztikus érzés volt tudni, hogy én is részese lehetek a történelemnek, és hogy ezt majd egyszer az unokáimnak is elmesélhetem.
– Amikor rögzítjük ezt a beszélgetést, 151 nap telt el a választások óta. A hírekből folyamatosan tájékozódhatunk az előző kormány ügyeiről, amelyekről ugyan eddig is tudhattunk, de egyre több részlet válik ismertté. Mi döbbentette meg a legjobban?
– Szerintem itt még sok olyan ügy lesz, ami megdöbbenti az embereket, ezért egyet kiemelni nagyon nehéz. Az nagyon megdöbbentő volt számomra, hogy az Orbán-kormány által tavaly elfogadott költségvetésben 3,7 százalékos volt GDP-arányos hiány, ezzel szemben kiderült, hogy egy csomó kiadást eltitkoltak, és a hiány sokkal magasabb, 8,3 százalék. Százmilliók, milliárdok mentek el szükségtelen dolgokra, miközben egyes településeken évek óta nincs pénz iskolabővítésre, az egészségügy fejlesztésére és még sorolhatnám. Ezek dühítő dolgok.
– A Parlamenti munkában a Közlekedési és Beruházási Bizottság tagjaként vesz részt. Ön választotta ezt a bizottságot?
– Igen, mert úgy látom, hogy Vecsés és a teljes agglomeráció számára égető kérdés a közlekedés. Itt van az M4-es, az M0-s, a gyorsforgalmi út, a repülőtér, a 100a és a 142-es vasútvonal. A közlekedéssel kapcsolatos problémák közvetlenül befolyásolják a helyiek mindennapjait, ezért a fejlesztésüket kiemelt feladatomnak tekintem.
– Vecsés egyik régi problémája a Dózsa György úti vasúti átjárónál jelentkező forgalmi torlódás. Lát esélyt ennek a megoldására?
– Vecsésen öt vasúti átjáró van, de mindössze egy aluljáró működik. Én is itt közlekedem, pontosan tudom, hogy ez mekkora gondot jelent. Nem véletlenül mondják a helyiek, hogy a túloldalra születni kell. Polgármester úr tájékoztatott, hogy léteznek tervek, és Vitézy
Dáviddal történt egyeztetésem során én is kiemeltem, hogy Vecsésnek szüksége van egy újabb alul- vagy felüljáróra. Nem fogom hagyni a témát, amíg nem kapunk rá érdemi választ.
– Június elején interpellációt nyújtott be a térség közlekedési fejlesztéseiről. Érkezett azóta válasz a tárcától?
– A Kőbánya-Kispest–Lajosmizse (142-es) vasútvonallal kapcsolatban Vitézy Dávid miniszter úrral közösen egyeztettem Gyál polgármesterével. Az uniós források beérkezésével ez a beruházás biztosan megvalósul, a tervek szerint 2030-ig be is fejeződik. A jelenlegi egy nyomvonalat kétvágányúsítják, a dízelmozdonyokat elektromos szerelvények váltják fel, és a vonatok 15 percenként járnak majd. Ez óriási előrelépést jelent majd a kötöttpályás közlekedésben, és érdemben csökkentheti a közúti forgalmat is.
– A településeket összekötő utak is elég rossz állapotban vannak a választókerületben.
– A felsőpakonyi és a 400-as út is rendkívül rossz állapotban van. Tárgyalásokat folytatok a Közútkezelővel, hiszen a települések részéről több konkrét kérés is érkezett. Például Felsőpakonynál egy bevezető körforgalomra lenne szükség. Kiemelt prioritásként kezelem a 31-es főút M0-s bekötését, valamint az üllői körforgalomnál a tehermentesítő csatlakozást a kamionforgalom elterelésére.
– Különböző adottságú települések alkotják a választókerületet. Lát arra lehetőséget, hogy egyes területeken közös fejlesztések történjenek?
– Több olyan infrastruktúrát érintő kérdés van, amely mindegyik települést érinti. Például a kerékpárutak, az úthálózat állapota, a szennyvíztisztítás és az ivóvízhálózat. A polgármesterek nyitottak az egyeztetésre, így hamarosan sort kerítünk egy közös találkozóra.
– Szeptember elején tartotta első hivatalos fogadóóráját. Milyen tapasztalatokkal zárta a napot?
– A regisztráció percek alatt betelt. A fogadóórát 15-től 18 óráig hirdettük meg, de még este nyolckor is a lakosokkal beszélgettem. Jöttek Vecsésről, Gyálról, Üllőről és Felsőpakonyról is. Nagyon sokféle témát hoztak, téma volt az állatvédelem, az oktatás, a vasút, az otthonápolás, napelem-pályázatok és a tűzifakérdés is. Sokszor az utcán vagy a boltban is megállítanak. Azt tapasztalom, hogy sokan rögtön hozzám fordulnak olyan ügyekben is, amelyeket az önkormányzat tudna megoldani. Ilyenkor természetesen jelzem a problémát a polgármesterek felé.
– Sok egyéni sorssal találkozik, amikor személyes segítségért fordulnak önhöz. Ezeket a helyzeteket hogyan tudja kezelni?
– Azért vágtam bele, mert hittem abban, hogy valóban tudunk segíteni az embereken. Az elmúlt években sokan érezték úgy, hogy elfelejtették őket, és nincs kihez fordulniuk. Nem érzem terhesnek, ha megállítanak az utcán. Ami megvisel, az a kilátástalanság, amit sokaknál látok. Néha már az is óriási segítség nekik, ha valaki végre meghallgatja őket. Sokan megköszönik, hogy ott vagyok közöttük, de én mindig mondom, hogy ezt nem kell megköszönni. Képviselőként ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, nem lebegek a föld felett, és nem hordom fentebb az orrom csak azért, mert megválasztottak.
– Önmagával szemben megfogalmazott valamilyen elvárást a képviselői munkára vonatkozóan?
– A legfontosabb ígéretem a választóimnak az volt, hogy négy év múlva is emelt fővel, tiszta lelkiismerettel tudjak a szemükbe nézni. Számomra a becsületesség és a tisztesség megőrzése a legfőbb mérce.
Varga Norbert, fotó: Csomor Ádám
