Idén harmadik alkalommal indította el az év kedvenc tesitanára szavazást a Magyar Diáksport Szövetség és a K&H Bank, hogy kiderüljön, kik a legnépszerűbb testnevelő pedagógusok az országban. A 200 fő fölötti iskolák kategóriájában Jakabacska Zsolt, a Vecsési Andrássy Gyula Általános Iskola testnevelőtanára diadalmaskodott.
Nagyon sok mindent jelent számomra ez a díj. Ha szakmai díjról beszélünk, az egy elismerés, de ezt kicsit többnek gondolom, mert ez szimpátia, ezt a gyerekek és a szülők ítélték oda – mondta a díj jelentőségéről a 47 esztendős tanár.
Elárulta, egy szülőtől, illetve egy kollégától tudta meg, hogy nevezik a versenyre. Mint később kiderült, külön szülői csoportok alakultak, hogy minél több szavazatot szerezzenek számára. A versenyre bárkit jelölhettek, és bárki szavazhatott a három hónapos intervallumban.
– Pénteken lezárták a szavazást, hétfőn tantestületi kirándulás volt, kedden a harmadik órában éppen matematikát helyettesítettem, de kimentünk a gyerekekkel az udvarra. Egyszer csak megjelent az igazgatónő, a tantestület egy része, az MDSZ vezetése és a Duna TV, majd nagy zenebonával közölték, hogy én nyertem – emlékezett vissza arra, miként tudta meg, hogy első lett.
De vajon mikor és miért lett testnevelőtanár a szülők és gyerekek körében is népszerű Zsolt bácsi?
Elmondta, az egész életét átszőtte a sport, tízévesen kezdett el kézilabdázni, és 45 évesen hagyta abba. Mivel már nem tudott a sportban annyira érvényesülni, elkezdett edzősködni.
– Csak gyerekekkel foglalkoztam, elvégeztem a Testnevelési Főiskolán a szakedzőit, azzal kezdtem el tanítani öt éve az Andrássyban, ez az első munkahelyem, mint pedagógus.
Úgy érzi, nagy utat járt be addig, amíg eljutott az iskolába, de megérte. A tanítás megváltoztatta a szemléletét, és sok mindenhez a hozzáállását is. Egyedül a sport szeretete az, amin nem változtatott, ezt szeretné átadni a gyerekeknek.
– Félévkor jöttem óraadónak, és utána vettek fel teljes munkaidőbe. De nekem szerelem volt ez az iskola, 41 évesen éreztem úgy, hogy megtaláltam, amit szeretnék csinálni – árulta el a korábban katonaként és edzőként tevékenykedő tanár.
Véleménye szerint nagyon sokat számít a gyerekeknél a következetesség. Ha szigorú, de következetes, akkor nem elfordulnak a tőle, hanem szeretetet és támogatást kap tőlük és a szülőktől is.
– Egy testnevelőtanárnak negyvenöt perc alatt nagyon változatos órát kell tartani, hogy fenntartsa az érdeklődést. Átlagban 25 gyerekből 15, aki mindent megcsinál, de a maradék tízet noszogatni kell szinte mindenért. Emellett fontos, hogy egy osztályt hány percig lehet lekötni. Az tény, még a nyolcadikosoknál sem lehet 30 percnél tovább lekötni a figyelmüket.
De vajon a mai gyerekeket fegyelmezni vagy mozgásra bírni a nehezebb?
– Fegyelmezni nehezebb, mert nincsenek meg azok az eszközök, ami még az én testnevelő tanáromnál mondjuk megvolt. Most már arra is figyelni kell, hogy miként szólok a gyerekhez, mert otthon már másképp mondja el, mert ő úgy érzi, hogy mondjuk meg akarja alázni a tanár. Van, akit nem érdekel már a szaktanári, és ha mondjuk azzal büntetem, hogy csináljon meg tíz fekvőtámaszt vagy húsz guggolást, azt is személyes sértésnek veszi.
Úgy véli, egy testnevelésórának nemcsak az a lényege, hogy az előírt gyakorlatokat megcsináltassák a gyerekekkel, hanem az is, hogy a monoton órákból kizökkentsék őket. Akkor elégedett, ha a végén azt hallja, hogy nagyon jó volt a tesi óra.
– A sport szeretetére szeretném a gyerekeket nevelni, mert a sport tartást ad, barátokat ad, megtanít küzdeni, veszíteni. Ha ezt egy picit át tudom adni a gyerekeknek, már megérte – mondta a tanítási filozófiájáról.
Akadt olyan kollégája, aki nem érti, miként lehet órát tartani hangzavarban, míg ő el se tudja képzelni, hogy csend legyen körülötte negyvenöt percig.
– Azzal a legfontosabb tisztában lenni, hogy a gyerekek nem egyforma képességűek, nem egyformán motiváltak. Ha le kell futni a tíz kört, mindenkit másképp kell motiválni. Az egyiket lehet az idővel, de a másiknak az is nagy eredmény, ha saját tempójában lefutja és nem áll meg közben. Ő ezért is megérdemli az ötöst, mert nem a legjobbhoz viszonyítva osztályozunk, hanem önmagához képest– zárta gondolatait az év testnevelőtanára.
Sz. Gy.
