A Cziffra csárdában 1849 áprilisában jelentős osztrák kémtevékenység zajlott. A tét a főváros, Buda-Pest és a tavaszi hadjárat sorsa volt. Cél: információkat nyerni a térségben állomásozó magyar honvédsereg létszámáról, erejéről.
De mi is volt az előzménye ennek a kémakciónak? 1849. április 6-án Isaszegnél a magyar honvédek Görgei vezetésével fontos győzelmet arattak az osztrák-horvát császári csapatok felett. Ezután az osztrákok és horvátok Buda-Pestre húzódtak vissza, a magyar fősereg viszont meglepetésszerűen Vác irányába került, hogy felszabadítsa az ostrom alól Komárom erődjét.
Az osztrákokkal azonban el kellett hitetni, hogy a több ezer fős magyar sereg Pest alatt állomásozik, és támadásra készül. (Forrás: Asbóth Lajos: Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból 1. Pest, Heckenast, 1862. 156.o.)
Ha ez nem sikerül, egy leendő osztrák ellentámadás vagy eljut a kormány székhelyéig, Debrecenig, vagy bekeríti és felmorzsolja a Görgei vezette fősereget. A feladat, hogy Görgei Komáromot mentő akcióját fedezze Aulich Lajos tábornokra várt, aki a Soroksártól Dunakesziig tartó félkörben 11 000 magyar honvédet húzott szét. Velük szemben 40 000 császári katona állt Pesten. Vecsés alatt, ahonnan a császáriak a vasút miatt a fő támadást várták, Asbóth Lajos alezredes 2000 embere táborozott. El kellett hitetni, hogy a 2000 honvéd jóval több, és nemsokára indul a magyar roham. És itt jött képbe a csárda.
A császári kémek megérkeztek Vecsésre, és a kocsmában próbáltak tájékozódni. Itt rendre téves információkkal kellett őket ellátni. Az elterelő kémtevékenység mellett látszattámadásokat is kellett folytatni, így került sor Vecsés környékén két csatára is.
Április 11-én hajnalban zajlott le Pusztaszentlőrincen az ún. „kőhídi csata”. A kőhíd a mai Szemere-telepi és Pestszentlőrinci vasúti megállók között volt, a mai Ráday és Csévéző utcák között. Ma is áll itt egy híd, és akkor is állt. Az itt állomásozó, erőben nagyobb osztrák sereg olyan villámgyors támadást kapott, hogy mire felocsúdott, a magyar huszárok már két ágyújukat és három rakétatelepüket magukkal vitték. Ezután az osztrákok óriási erővel vágtak vissza, úgyhogy az ütközet egy pontján a vezér, Asbóth Lajos maga vette kézbe a zászlót, és vezette rohamra embereit. Az ellentámadást a magyarok kivédték. A kibontakozó, délutánig elhúzódó ütközetben végül 15 honvéd esett el. A halottakat Ferihegyen temették el. A honvédsírok helyét a Merzse-mocsárnál 2012 óta egy kopjafa jelöli. Asbóth Lajost a csata után ezredessé léptette elő Görgei Artúr tábornok.
Másnap, április 12-én a Cziffra csárdában osztrák kémek jelentek meg. Ott azt a téves információt kapták, hogy 12 000 pihent magyar katona érkezett Monorról. „Teljesen megbízható forrásból” – írta Jellasics Windischgrätznek. A téves jelentés miatt az osztrákok újra védekezésre rendezkedtek be, támadni egyelőre nem mertek. De hogy az információról meggyőződjenek, rendeztek egy látszattámadást ők is. Ez volt április 13-án az ún. „vecsési csata”. Valójában csak egy dragonyos őrjárat érkezett, mely elől az őket túlbecsülő ceglédi népfelkelők megfutamodtak. Nem úgy Asbóth honvédserege, akik nagyjából a mai repülőtér helyén harcba bocsátkoztak, és a Határ úti csárdáig szorították vissza a császáriakat. Az elkövetkező napok arról szóltak, hogy farkasszemet nézett egymással a két fél, nagyobb csatára nem került sor. Helyette felpörögtek az országos események.
A fősereg sikert sikerre halmozott. Április 19-én Klapka György vezetésével nyert Nagysallónál, április 22-én pedig Damjanich János és Klapka György vezetésével felmentette az ostrom alól Komárom erődjét. Az osztrák sereg nyugat felé menekült. A győzelmek hírére az események miatt leváltott Windischgrätz helyére kinevezett von Welden tábornok április 24-én kivonta a császári seregeket Pestről, Buda várában hagyva egy erős osztrák őrséget.
Ekkor küldte Asbóth Lajos Vecsésről a következőket Kossuth Lajosnak:
„Magyarország kormányelnökének! Mély alázattal jelentem, miszerint az ellenség Budapestről f. hó 24-én éjjeli 2 órakor kivonult, s az új épületi laktanyából minden lőszereit s ágyúit részint gőzösökön lefelé, részint pedig Budán át magával vitte. Ezen percben jött jelentés, hogy a pesti nép számos ellenséget lefegyverezett. Hazánk zászlói tömérdek számban lobognak székvárosunkban. Remélem, hogy holnap bemegyünk, rajta utána a zsarnoknak! Vecsési tábori szálláson április 24-én 1849. Asbóth, ezredes.”
A főváros pesti oldala felszabadult. Nagymértékben köszönhető ez Asbóth Lajos Vecsésen állomásozó 2000 fős honvédseregének.
A honvédsírok közül van egy, amely a vecsési temetőben található. Április 29-én itt temették el Varaskó Péter, 20 éves honvédet, aki a Vecsés környéki harcok egyik áldozata lehetett. Sírjának pontos helye egyelőre ismeretlen.
Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör A 2024 márciusában megjelenő „A vecsési 48-asok” című könyvből
