Milyen gyümölcsökkel, bogyókkal csalogathatjuk a kertünkbe, ablakpárkányunkra a madarakat? Mivel ne etessük őket semmiképpen? És vajon mi az az elegáns ragadozómadár, ami nem etetőnk tartalmát, hanem annak vendégeit fogyasztja?
Az előző részből megtudhattuk, milyen magvakkal érdemes télen megtölteni a madáretetőket, hogy minél több fajt vonzzunk, illetve, hogy a cinkegolyón kívül vannak más állati eredetű fehérjék és zsírok, melyeket szívesen fogyasztanak a madarak. Léteznek azonban egyéb lehetőségek is.
Bogyóetető
Sok kertben van a madarak számára télen is táplálékot nyújtó bogyós növény, mint például a csipkebogyó, a fekete bodza, a borostyán vagy a vadszőlő. Utóbbi termése még az apró ökörszem számára is megfelelő. Egyéb, madarak számára vonzó termések a galagonya, fagyal, nyugati ostorfa, madárberkenye, madárbirs, kökény és a tűztövis. Ezek híján egyszerűen készíthetünk saját magunk is bogyóetetőt. Főleg a fekete rigók és a vörösbegyek látogatják, de ha szerencsések vagyunk, más, ritkább fajok is megjelenhetnek. A határban sok helyen lehet csipkebogyót gyűjteni, ezt csokorba kötve vagy felfűzve, stabil helyre rögzítve kitehetjük a madaraknak. A rigók és a vörösbegyek is szeretnek a talajhoz közel táplálkozni, ezért alacsonyan talán a legpraktikusabb, de mivel mindkét faj jár a magasabban kitett etetőkre is, akár onnan is szívesen csipegetnek. Ha nincs lehetőség bogyógyűjtésre, a drótra felfűzött és jól rögzített mazsola is nagyon finom csemege.
Alma, de hogyan?
Az alma nagyon jó táplálékforrás madarak számára. Azok a fajok is előszeretettel eszegetnek belőle, melyek amúgy rovarokon élnek, mint például az etetők gyakori vendégei a cinegék. Van azonban néhány dolog, amire érdemes odafigyelni. A rigóknak a földre szórt alma is megfelel. Míg nem fagy nagyon keményre a gyümölcs, akár egészben is képesek elcsipegetni, de azért jobb felvágni. Más fajok jobban szeretik, ha bokrok, fák ágaira tűzzük az almát, ám érdemes arra gondolni, hogy gyengébb csőrükkel a cinegék, vagy az áttelelő barátposzáták nehezebben küzdenek meg az alma héjával, ezért célszerű negyedelve, felezve kitenni. Ne lepődjünk meg viszont, ha a hőmérséklet fagypont alá süllyed, és az ízletes almára nem jönnek mégsem madarak. Mikor keményre fagy a gyümölcs, túl nagy energiaráfordítás lenne számukra ebből enni (ilyenkor a rigók is inkább magokat fogyasztanak). A fagyok elmúltával a korábban kitett alma húsa kásássá válik, és visszatérnek rá a madarak. Vannak olyan fajok is, amik igen ritkán jelennek meg a kertekben, de ha elfogyott a városon kívül a táplálék, bemerészkednek ők is. Ilyen a fenyőrigó, vagy a csonttollú. Ez utóbbi a legtöbb télen szinte egyáltalán nem figyelhető meg az országban, inváziós években viszont több tízezer példány lepi el a településeket. Ők csak akkor szállnak le az általunk kitett almákra, ha viszonylag nagy mennyiség van a talajra szórva.
Ha kombináljuk a bogyókat, gyümölcsöt és a különféle olajos magvakat, terített asztalt kínálunk a madaraknak, így sokféle téli vendég megfordulhat nálunk. Ne lepődjünk meg azon sem, ha az etető körüli nyüzsgés felkelti egy kisebb madarakra „szakosodott” ragadozó, a karvaly érdeklődését is. Főleg telente látni, hogy a fák között ügyesen suhanva lecsap, majd a kertünkben el is fogyaszthatja zsákmányát. Az elegáns, csíkos ragadozó tojója jóval nagyobb a hímnél, ő akár egy balkáni gerlét is elkap. Bár sokak számára kellemetlen látvány, de hozzátartozik ez is a természet egyensúlyához.
Mivel ne etessünk?
Megszokott látvány a városi galamboknak kenyérmorzsát szóró ember, egyesek furcsán szemlélik, mások csodálkozva nézik, ahogy az opportunista madarak szinte azonnal körülveszik. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a kenyér, péksütemény – nem is beszélve a chipsről – nem csupán alacsony tápértékű, de sok szempontból veszélyes is lehet a madarak számára. Ha a kenyér hosszabb ideig kint marad, erjedésnek indul, ez pedig végzetes gyomor- és bélgyulladáshoz is vezethet. Madáretetőbe téve kifejezetten káros, akár a madarak pusztulását is okozhatja. Itt érdemes megemlíteni a vízimadarak etetését. Bár Vecsésen nincs olyan hely, ahol ez igazán előfordulhat, de kirándulásaink során mindnyájan találkozhatunk kacsaetető automatákkal, vagy juthat eszünkbe, hogy a part mellett ólálkodó tőkésrécéknek dobjunk az uzsonnánkból. Bár az állatok örülnek neki, akaratlanul megbetegíthetjük és veszélyeztethetjük őket. Ezek a madarak természetes élőhelyükről a csökkenő élelem miatt elvonulnának, ám a vízbe dobált elemózsia miatt maradnak, látványuk pedig még több madarat vonz oda, esetenként úgy összezsúfolódva, hogy az már önmagában növeli a fertőzésveszélyt. Sőt: a folyamatos etetés miatt a vonulás helyett itt maradó madarak a téli fagyok során akár a jég fogságába is eshetnek.
Ahogy közeledik a tavasz, a rovarokkal táplálkozó madarak már találnak maguknak ennivalót, ilyenkor a magevők érkeznek nagyobb számban. A fagyok megszűntével, legkésőbb április elején az etetés idejének is vége. Ekkor már van elég természetes táplálékforrás, ne töltsük újra az etetőt. Az itatást azonban folytassuk egész évben, mivel a folyamatos vízellátás rendkívül fontos.
Kiricsi Ágnes, Vecsési Madárles
