Musical énekes akart lenni, ám tanár és karnagy lett Vecsésen, de így tökéletes az élete

Korábban is előfordult, hogy bemutattunk egy-egy vecsési embert, aki akár szakmájá­val, munkájával, jelenlétével sokat tett hozzá a Vecsésről kialakult képhez.

Ha azt mondjuk Gombár Mónika, a vecsésiek nagy része biztosan tudja, hogy kiről van szó. Ha azt mondjuk, hogy a Káposztafeszt mára állandóvá vált műsorvezetője, a Wetschescher Nachtigallen Kórus énekes-vezetője, a Grassalkovich Antal Német Nemzetiségi és Kétnyelvű Általános Iskola német és énektanára, karnagya, a Sváb énekek és mondókák Vecsésről című daloskönyv egyik szerzője, aki emellett zenét szerez, rockoperában szerepelt és lelkiismeretesen ápolja a német nemzetiségi öntudatot, akkor valamelyik alapján biztosan mindenki be tudja azonosítani, kiről van szó. De vajon ő hogyan mutatja be önmagát?

– Végzetségemet tekintve német bölcsész, középiskolai német nyelvtanár és ének-zene tanár, karnagy vagyok. Immáron 11 éve tanítok németet, éneket és táncot egykori alma materemben, a Grassalkovich Antal Német Nemzetiségi és Kéttannyelvű Általános Iskolában. Az iskola és a vecsési hagyományok ápolása mindig is a szívügyem volt, de emellett mindenem a zene, nagyon szeretem az éneklést. Ennek köszönhetően zeneszerzői munkám mellett énekesként is szerepeltem mindkét vecsési rockopera,
A fal nem épül ember nélkül és a 700 év egy szívdobbanás című darabokban is.

A mára kétgyermekes édesanya elmondta, korábban kétszer jelentkezett színésznőnek, és bár nem sikerült, így is teljesnek érzi az életét. De vajon honnan ered a zene ekkora szeretete?

– 5-6 éves lehettem, amikor egy ismerősnél láttam egy versenyzongorát és, hallás után elkezdtem játszani, ami a rádióban szólt. A szüleim annyira elámultak ezen, hogy vettek egy zongorát, és zeneiskolába írattak. Tanáraim szerint kimagasló zenei tudásom volt, jó voltam szolfézsból, 7-8 évesen már keringőt írtam, aminek Katalin keringő lett a címe – emlékezett vissza nevetve Mónika.

A Katalin keringőt meghallgatta a Monori Zeneiskola egyik vezetője is, és ezután már nem volt visszaút: a vecsési képzésből kiemelték és elvitték Monorra B tagozatra, ott pedig magas fokú zenei képzést kapott. Jól kottázott, szép volt a hangja, sokat tanult zeneelméletet, kitűnő zenei hallása miatt könnyen tanulta meg a zongoradarabokat. Egyre többet tudott a zenéről.

– Zenei pályára szántak, arra készültem én is, ovis korom óta énekesnő akartam lenni. Az hamar eldőlt, hogy kicsi a kezem, a nagy műveket nem tudom lejátszani zongorán, ezért az ének-szolfézs szak maradt volna választásként. Ám én inkább a magasfokú német nyelvtanulást választottam, és a Budapesti Német Nemzetiségi Gimnáziumba kerültem, ahol a német nyelv mellett rengeteg magyarországi német népdalt is megtanultam és elsajátítottam a dialektusban való lejegyzés fortélyait is. Emellett jártam színészképzőbe és a rádió gyermekkórusába is.

Elárulta, számos saját könnyűzenei szerzeménye van, korábban szerepelt a Ki mit tud?-hoz hasonló, Kifutó című műsorban, ami után egy éven át bejárta Magyarországot.

– Voltak megkereséseim, de nem egy felkérésre mondtam nemet, mert nem tudtam velük azonosulni sem szakmailag, sem emberileg. Nevet nem mondanék, de volt köztük olyan is, amelyik mára befutott együttes lett. De amilyen kiegyensúlyozott családi életem lett itt Vecsésen, és amilyen sikereket elértem a városi kulturális életében a rockoperákkal, a Wat-Társulattal, az iskolai kórusommal és a Wetschescher Nachtigallen Kórussal országos szinten is, úgy érzem, jól döntöttem.

Vecsésen elfoglalt pozíciói mellett a Land­esrat (Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsának) énekszekciójának az alelnöke, meghívott előadóként továbbképzést tart a magyarországi németek énekeiről, hagyományairól a Landesrat köreiben és hazai főiskolákon is. A vecsési lányokból-asszonyokból álló Wetschescher Nachtigallen Kórust – melynek vezetője – 2021-ben a KÓTA a legjobb nemzetiségi kórusnak választotta Magyarországon. Nem csak a zene miatt szereti a kórust, hanem a nagyszerű emberek és a közösség miatt is.

Természetesen a sikerek mellett neki is vannak vágyai, céljai. Ilyen többek között, hogy saját szerzeményeit, dalait megismerhesse a vecsési közönség és a nagyközönség is. Szeretne olyan megmérettetésen részt venni, ami túlmutat a határokon. Nagy álma, hogy a kórussal felléphessen a Salzburgi Ünnepi Játékokon, vagy éppen Bécsben a palota előtt adventkor énekelhessen, de minden olyan lehetőség érdekli, ahol más nemzetekkel összemérhetik magukat. Tisztában van vele, ehhez kellenek támogatók, és keresni kell újakat is a jelenlegiekhez.

– Nagyon kevés időm van a manapság sokat használt „énidőre”, pedig szeretnék kirándulni, relaxálni és feltöltődni az újabb kihívásokra. Legutóbb úgy szerveztük a családi kirándulást, hogy elmentünk Gántra, kirándultunk a csodás bauxitföldtani parkban, majd este a művelődési házban léptünk fel a kórussal. Most pedig Taksonyba megyünk énekelni, és egyben megcsodáljuk családostul az adventi forgatagot. Sok munkám, kulturális feladatom van és lesz még a jövőben is itt Vecsésen, amelyet szívesen végzek, és megtisztelő számomra, hogy bíznak a szaktudásomban, és a fontos dolgokban kikérik a véleményemet helyi és országos szinten is. De ezt a sok mindent nem tudnám megcsinálni a támogató, szerető családom nélkül – mondta Mónika, aki a közoktatás vezetői diplomájának augusztusi megszerzése óta a sváb daloskönyv befejezésén és a 25 éves kórusjubileumi ünnepségen dolgozott, most pedig már egy újabb kulturális projekt megvalósításán fáradozik, ám már nagyon várja a pihenéssel teli téli szünetet.

Sz. Gy.