A Kispatak Tanösvény téli madárvilága I.

Varázslatos színek – tengelic, zöldike, kenderike

Sok a költöző madarunk, de így is több mint 30 fajjal találkozhatunk télen a tan­ösvény mentén. Mire szá­míthat, aki végigsétál rajta?

Tőkés réce pár úszik a vízen, már nászruhában. A patakmederben a növényzeten házi és mezei verebek napoznak, vagy épp fagyoskodnak; ökörszem, széncinege, kék cinege, vörösbegy kutat táplálék után, közben be nem áll a csőrük, hangjuk messziről hallatszik.

Madár csapatok

Az őszapók állandó madaraink, a fészkelési időszak után csapatokba állnak össze, és egészen tavaszig együtt maradnak. Kis tollgombócaink a kinézetük, jellegzetes hangjuk, fürge mozgásuk, apró termetük miatt az egyik legkedvesebb madaraink. Október közepe óta szinte minden séta alkalmával találkozunk velük, keresgélnek a bokrokon és a nádasban. Barátságosak és kíváncsiak, ha mozdulatlanul állunk, percekig ott maradnak körülöttünk. A patakparton a magas fák tetején pihenő, tollászkodó sok kismadár: kenderikék, tengelicek és zöldikék. Érdemes megállni, figyelni a hangjukat – különleges élmény, mert gyakran járnak vegyes csapatokban, így a három faj dallamos énekét egyszerre hallhatjuk. Elképesztő látvány, ahogy akár 200-300 kismadár egyszerre felreppen, tesz néhány kört a levegőben, majd leszáll. Érdekesség, hogy a zöldikék száma novemberben megugrik hazánkban, az északról nálunk telelők is csatlakoznak az itt költőkhöz.

A fenyőrigók megjelenése gyerekkoromban a hideg idő beköszöntét jelezte. Legfeltűnőbbek a fák tetején, de nem véletlenül láthatjuk őket a szántóföldeken is, a talajban élő gerinctelenek a fő táplálékuk; fagy esetén megeszik a bogyókat, gyümölcsöket. Meglepődve olvastam, hogy Magyarországra a legtöbb fenyőrigó Finnországból érkezik. Tavasztól október közepéig egyáltalán nem láttunk Vecsésen vetési varjút és csókát. Most a környező szántókon és legelőkön több ezer fős csapat tanyázik, ha felszállnak, szinte fekete lesz az égbolt. Repülés közben érdekes manővereket, páros gyakorlatokat, zuhanásokat mutatnak be – öröm nézni a játékosságukat.

Rejtőzködő madaraink

A be nem fagyó vizeken – nálunk a patakban is – egyre gyakrabban telelnek át a rejtőzködő vízimadarak. Így végre, az alacsonyabb növényzet miatt, az itt fészkelő guvatot és vízityúkot is láthatjuk. Egész nyáron és ősszel hallatszott a hangjuk – a guvat malacvisításhoz hasonló riasztása különösen feltűnő. Mindkét faj óvatos, így érdemes a sűrűbb, zsombékosabb helyeken megállni, és csendben várni, hogy előbukkanjanak. A reggeli vagy a napnyugta előtti táplálkozási időszakban pillanthatjuk meg őket a legnagyobb eséllyel.

A tanösvény nagyjából 1 km hosszú, ha madarakat szeretnénk látni, érdemes oda-vissza végig menni rajta, és tényleg sétálni, nézelődni, rászánni legalább 1 órát. A távcső is sokat segít…

Lengyel Hajnalka, Vecsési Madárles
Fotókat Vecsésen készítette: Kiricsi Ágnes, Lengyel Hajnalka