Gróf Széchenyi Tímeával a család küldetéséről, a Széchenyi-örökség megőrzéséről és a történelmi gyökerek ápolásának fontosságáról beszélgettünk.
Gróf Széchenyi István neve hallatán legalább arra illik emlékeznie minden magyarnak a történelemórákról, hogy az országért tett cselekedeteiért politikai ellenfele, Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak nevezte. Akik jobban figyeltek az órákon arra is emlékezhetnek, hogy nevéhez fűződik a nagy ívű reformokat tartalmazó Hitel című gazdasági mű megírása (ehhez kapcsolódnak a Világ és a Stádium című művei), a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása, a Lánchíd, a vasút, a gőzhajózás, a Nemzeti Kaszinó létrehozása, mindezek mellett sokat tett a sportért, illetve a Nemzeti Színház ötletének felkarolásáért. Vele szemben tágabb családjáról már sokkal kevesebbet tudunk, pedig bőven lenne mit felsorolni a rokonok nemzetünkért tett fáradozásai közül is. Azt pedig talán még kevesebben tudják, hogy a Széchenyi-család leszármazottai ma is köztünk élnek, és egyre többet tesznek azért, hogy méltó emléket állítsanak a Széchenyi-örökségnek, és fontos küldetésüknek tekintik, hogy azokon a területeken segítsék az országot, ahol erre a legnagyobb szükség van. Ezért hozták létre a Gróf Széchenyi Család Alapítványt, amely az alapítása óta eltelt nem túl hosszú idő alatt máris sokat tett a magyar közösségért.
– Nem mindennapos dolog, hogy a Széchenyi-család leszármazottja, egy igazi gróf teszi tiszteletét Vecsésen. Minek köszönhető a látogatása?
– A Williams Televízió munkatársa, Földvári Tibor hívott meg a Háttér című műsorba. Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek, szívesen jöttem Vecsésre, hiszen úgy gondolom, hogy ez a város fontos része Magyarországnak. A vecsési káposzta messze földön híres, de emellett számos értéke van még a településnek. Végül olyan jó hangulatban telt a beszélgetés a stúdióban, hogy szinte összebarátkoztunk a stábbal, rajtuk keresztül kerültem kapcsolatba polgármester úrral, aki meghívott a városházára. Beszélgetésünk apropója a Gróf Széchenyi Család Alapítvány Stádium-díja volt, ezért a helyi iskolák igazgatói is részt vettek a találkozón.
– Mivel foglalkozik az alapítvány és mit kell tudni a Stádium-díjról?
– Az alapítványt öt évvel ezelőtt hoztuk létre a testvéremmel, a gyermekeimmel és a nagybátyámmal, gróf Széchenyi Gézával. Róla sajnos nagyon keveset hallani, pedig Magyarországon ő az egyetlen élő leszármazottja Széchenyi Istvánnak. Az alapítványt azért hoztuk létre, hogy a családunk nevéért és ránk hagyott örökségért dolgozzunk. A Széchenyi név sokkal többet jelent annál ennek a nemzetnek, hogy veszni hagyjuk. Ez az örökségünk, a múltunk, az identitásunk, amit újra szeretnénk bevezetni a köztudatba. Emellett nagyon fontos megjegyezni, hogy a Széchenyi-család mindig azt kutatta, mire van szüksége a hazának? Többek között így lett akadémiánk, tűzoltóságunk, múzeumunk. Mi is ezt szeretnénk tenni, segíteni szeretnénk az országnak, mert úgy látjuk, hogy több területen is baj van. Baj van például azért, mert a megfelelő kommunikáció hiányában elfordultak tőlünk a fiatalok. Ezt bátran merem állítani, hiszen négy gyermek anyukája vagyok, és bár én kommunikálok velük, ha szélesebb körben kitekintek, akkor azt látom, hogy nem vesszük számításba a gondolataikat. Kicsit idegenkedünk attól, amit csinálnak, gondolok itt a számítógépre és a mobiltelefonok nyomkodására, pedig ezeket az eszközöket mi adtuk a kezükbe, ezért nehéz lenne elvenni tőlük. Ezzel együtt kell élnünk és így kell megpróbálni magunk mellé állítani őket, azzal a magasabb szintű tudománnyal és gondolkodásmóddal együtt, ami a fejükben van. Ha ezt nem tesszük meg, akkor megteszi más, aminek már körvonalazódnak is a jelei. A Gróf Széchenyi Család Alapítvány azért hozta létre a Stádium-díjat – melynek Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a fővédnöke –, hogy az ifjak is hallathassák a hangjukat. Két évvel ezelőtt minden magyar ajkú iskolát megkerestünk a Kárpát-medence területén, és arra kértük az intézményeket, hogy regisztráljanak az alapítvány felületein, majd megkértük őket, buzdítsák a diákjaikat arra, hogy jelöljenek a Stádium-díjra olyan embereket a közélet, a művészetek és a tudomány területéről, akik valamiért fontosak a számukra, és szerintük megérdemlik ezt az elismerést. A jelöltek nevét fényképpel és önéletrajzzal tesszük elérhetővé az alapítvány honlapján, majd Széchenyi István születésnapján, szeptember 1-jén elindítjuk az országos szavazást, amely alapján eldől, hogy kategóriánként kik kapják meg a díjat. Idén – a koronavírus-járvány miatt – augusztus 10-ig állíthatnak jelölteket a diákok, a díjátadó ünnepség novemberben lesz. Úgy gondolom, ez egy nagyszerű dolog, egyrészt azért mert Széchenyi Istvántól eredeztetjük, másrészt mert a diákság közreműködésével történik. Az elismerés pedig egy olyan erkölcsi díj, ami örökre nyomot hagy az emberben.
Találkozásunk alkalmával úgy éreztem, hogy a vecsési iskolavezetőkben megvan a fogadókészség az együttműködésre, és partnerek lehetnek a kezdeményezésünkben. Örülnék, ha a vecsési iskolákat megmutathatnánk az egész országnak, hiszen minél többen vagyunk, minél több település és polgármester áll a kezdeményezés mellé, annál több jó dolgot vihetünk véghez együtt.
– A Stádium-díj mellett az alapítvány Széchenyi tábora is az ifjúsághoz szól. Mit kínál ez a tábor a fiatalabb korosztálynak?
– A Széchenyi tábor keretében 5 éven keresztül vittünk egy csapat gyereket az ország számos pontjára. Ők mostanra felnőttek, ezért jövőre új tábort indítunk, ahova a kicsiket várjuk. Nagyon szép volt ez az öt év, sok mindent tanultak a gyerekek, amit továbbvihetnek a saját közösségükbe. A Széchenyi tábor egy ingyenes program, ami a tiszteletről, a szeretetről, a kereszténységről, és itt most nem arra gondolok, hogy minden nap el kell járni a templomba imádkozni, hanem a keresztény életfelfogásra, a viselkedési normákról és arról a tisztességről szól, ami szerintem az alapja annak, hogy rendben éljük az életünket.
– Más területeken is munkálkodik az alapítvány, többek között a vállalkozók felkarolásával is foglakoznak.
– Az Év Széchenyi Vállalkozása Díj keretében immár ötödik éve díjazzuk a kis-, közép- és nagyvállalatokat. Ezzel arra szeretnénk ösztönözni a magyar vállalkozókat, hogy minél jobbak legyenek a saját szakterületükön. A Széchenyi-díjak átadására minden év szeptember 21-én kerül sor a Nemzeti Múzeumban, a program fővédnöke idén Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, a pályázati anyagokat pedig egy szakavatott zsűri bírálja el. Egyúttal ezt a díjat is szeretném a vecsésiek figyelmébe ajánlani, a részleteket megtalálják a
www.szechenyicsalad.hu oldalon. Örülnék neki, ha ebből a városból is minél többen jönnének és versenyeznének a díjért.
– Az alapítvány rendezi meg a Történelmi Magyar Családok Emléknapját. Miért tartja fontosnak, hogy megemlékezzenek ezekről a családokról és összefogják a még élő leszármazottakat?
– Ennek nagyon fontos szerepe van az életemben. Az esemény gondolata édesapám halála után fogalmazódott meg bennem. Akkor azt gondoltam, hogy kellene valamit tennem az emléke megőrzéséért, hiszen amellett, hogy az apám, a Széchenyi-család része is volt. Utána rájöttem, hogy itt nem csak rólam van szó, hanem egy egész országról, azon belül sok családról, akik ugyanazt érezhetik, amit én. Gudenus János, akiről mondhatom, hogy jó barátom, családfakutatóként nagyon sok információval rendelkezik a történelmi magyar családokról, még a határon túl élőkről is, ezért a segítségét kértem a felkutatásukban. Tavaly már 200 család regisztrált és jött el az emléknapra a Nemzeti Múzeumba. Nagyon fontosnak tartom, hogy emlékezzünk az őseinkre, azokra a magyar családokra, akik Mátyás király óta építették ezt az országot. Szerencsére egyre többen vagyunk, egyre többen örülnek ennek a programnak.
– Napjainkra sokat változott a világ, jellemzően kikoptak a nemesi címek a köztudatból. Mit jelent ma grófnak lenni, hogyan éli az életet manapság egy grófnő?
– Ez egy belső érték, amivel én megszülettem és ezzel is fogok meghalni. Ez az én örökségem, ezt kaptam a szüleimtől, és erre nagyon büszke vagyok. Nagyon sok feladatot is jelent, amelyeket meg kell tennem. Fontos például, hogy jobb képet fessünk az arisztokratákról, hogy ne úgy gondoljanak ránk, mint a kommunizmus ideje alatt. Amikor ezt a képet feketére festették rólunk, akkor azt gondolták a családomról, hogy nem több egy pénzes, kártyázós családnál, akik szolgákat tartanak. Pedig ők és a többi történelmi magyar család együtt építette fel ezt az országot. Emellett tartást is ad, egyenes gerincet, de arra is ösztönöz, hogy kijavítsam a hibákat, hiszen minden ember, így én is hibázok. De mindig vissza kell találnom abba az identitásba, amit a szüleimtől örököltem.
Az alapítványról
A Gróf Széchényi Család Alapítványról minden fontos információt megtalálnak a www.szechenyicsalad.hu internetes oldalon. Többek között olvashatnak a Stádium-díjra jelölt személyekről, az Év Széchenyi Vállalkozása Díjról, a Történelmi Magyar Családok Emléknapjáról, és a családdal kapcsolatos egyéb érdekes információkról.
Varga Norbert
