Eddig nem látott festmények kerültek elő

A szerző egykori képe az idős mesterrel

Kincskeresés karanténban – „Túlérzékeny, szenvedélyes, nem engedékeny”

Gammel József vecsési festőművészről e lapok hasábjain már több ízben megemlékeztünk. Ez alkalommal, így nem a már jól ismert életútról, az alkotás sokszor gyötrelmes, mégis gyönyörűséges mozzanatairól teszünk említést, hanem egy olyan váratlan, örömteli eseményről számolunk be, amelyhez a koronavírus „otthonmarasztaló parancsa” bizonyára hozzájárult, miután az önként vállalt karantén sajtóarchívumának régóta esedékes rendezgetésére ösztökélte szerzőnket.

Kedves olvasóink talán nem veszik szerénytelenségnek, hogy e sorok írója elárulja: az 1960-as évek második felétől, egészen Gammel József 1974.január 2-án bekövetkezett haláláig, atyai jó barátjaként tisztelhette azt az ízig-vérig művészembert, akinek a Magyar Nemzeti Galéria 40, a Ceglédi Kossuth Múzeum mintegy 113 alkotását őrzi, és akinek a „Falusi búcsú” című, nagyméretű olajfestménye Vecsés város mindmáig egyik féltve őrzött ékköve.

De visszatérve a vírushoz – napjaink fő híréhez – a már említett bezártság okozta kényszerű „rendezgetések” során egy eddig megbúvó és feledésbe merült mappában nem várt kincsekre, Gammel-alkotásokra leltünk. Az egykori barátság e szépséges ajándékai– melyeket most a nagyközönség elé is tárunk – felidézték azokat a közel 50 évre visszatekintő, de még mindig elevenen élő emlékeket, melyekben az akkor gimnazista ifjú az idős mester küzdelmes hétköznapjaiban éppen felmerülő segítségnyújtás közben hallgathatta a komplementer színelméletet, vagy lehetett első fültanúja egy néhány perccel korábban megszületett aforizmának.

Végezetül álljon itt egy, a 30-as években készített grafológiai elemzés néhány szava Gammel József kézírására: „Túlérzékeny, szenvedélyes, nem engedékeny”.

Igen, nem volt engedékeny. Mindvégig kitartott magaválasztotta nehéz, de független élete mellett. Vecsési tájaival, holdas estjeivel, ma is közöttünk él.

Képek és szöveg: Fekete József