„Bízom Vecsés további fejlődésében”

Vecsésen szinte mindenki Margitkának ismeri és így is szólítja meg.

Neve sokak számára egyet jelent a segítségnyújtással. Saska Istvánnéval, az 5. számú választókörzet képviselőjével – aki a szociális bizottság elnöke is – beszélgettünk.

– Úgy tudom, ön tősgyökeres vecsési. Talán csak kevesen vannak, akik nem ismerik, a kedvükért kérem, hogy mutatkozzon be.             

– Budapesten születtem, de születésem óta Vecsésen élek. A szüleim is vecsésiek voltak, itt gyerekeskedtem, itt jártam a volt Martinovics téri (Erzsébet téri) iskolába. Két gyermekem van és két csodálatosan szép unokám.

– Budapesten folytatta a tanulmányait a Semmelweis Ignác Egészségügyi Szakközép Iskolában. Miért éppen ott, hiszen jól tanult, bárhová felvették volna?     

– Valóban felvettek volna, de egészen fiatalon , talán személyes élmények hatására az vezetett, hogy minél előbb segíthessek azokon, akik bajban vannak. Ezért érettségi után azonnal el is helyezkedtem itt Vecsésen dr. Fodor Etelka mellett, mint körzeti nővér. Kijártam betegekhez is, és a rendelőben mellette dolgozhattam. Ekkor ismertem meg igazán környékem lakóit, és ők is engem. Közel 20 évig dolgoztam itt helyben, majd 26 évig egyfolytában, egészen az intézmény megszűnéséig a főváros BM kórházában mint asszisztens. A szolgálati időm elérésével ekkor nyugdíjba mehettem, de továbbra is maradtam az egészségügyben, és a Szent Imre Oktató Kórházban azóta is asszisztensként végzem a munkámat.

– Az utóbbi időben sajnos probléma volt az egészségével. Nem gondolt arra, hogy a munka helyett inkább jó lenne elüldögélni a tv előtt, keresztrejtvényt fejteni és csak pihenni?  

– A betegség nem válogat, mindenkit elérhet, akár tehet róla, akár nem. Időst, fiatalt, gazdagot, szegényt egyaránt. Engem is elkapott a gépszíj, meg is ijedtem egy pillanatig. Jó két hétig maradtam otthon piheni, orvosi utasításra, de már semmi bajom.  A fizikai megerőltetéssel vigyáznom kell még egy kicsit, de úgy érzem, teljesen jól vagyok. Kezelőorvosom szerint az lenne az igazi baj, ha most karba tenném a kezem és leállnék teljesen. Dolgozom tovább a Szent Imre kórházban és az önkormányzat szociális bizottságában is.

– Mióta dolgozik a szociális bizottságban, és mi a feladata?        

– Huszonegy éve vagyok választott képviselő egyfolytában, és a képviselő-testületben elsősorban az egészségügyi és szociális ügyekkel foglalkozom, mert ez a kettő szinte együtt jár. A bizottság vezetésével Perecsi Sándor megbetegedésekor, másfél évtizeddel ezelőtt bíztak meg. A munkánk? Hangsúlyozom, az együttérző segítés, nem pedig a személytelen ügyintézés. Emberekkel foglalkozunk, illetve beteg, bajba jutott gondokkal küzdők mindennapi ügyeit és gondjait intézzük, keresünk rá valamilyen megoldást. Az együttérzésnek érződnie kell az ügyek intézésében is. Ezt a munkát nem lehet 8 órában végezni. Nincs is kiírva sehol, mely napon, vagy a nap melyik óráiban fogadom a rászorulókat. Megszólítanak a közért kijáratánál, a piacon, a templom ajtójánál s az utcán, de elérnek szinte bármikor telefonon is. Nem tudom elképzelni sem, hogy fogadóórához ragaszkodjam. Hiszen a bajbajutottnak az azonnali meghallgatás és a leggyorsabb segítség a fontos. Ezt hálálják meg az emberek azzal, hogy megbíznak bennem, hogy rám szavaznak rendszeresen.

– Az 5. számú választókörzetben mennek el a legtöbben szavazni, és a legmagasabb százalékot is ön éri el minden alkalommal. Mi a titka ennek?  Ennyire szeretik?

– Titokról nem beszélhetünk. Talán azért, és ez nem titok, mert köztük élem mindennapi egyszerű, becsületes életemet.
Az sem titok, hogy nagyon sokan jól ismernek. Biztosan tudják, hogy mire számíthatnak, ha rám szavaznak. Nem kell agitálnom őket, s attól sem félnem, hogy legközelebb máshogy szavaznának. Ismernek, ezért szeretnek, s ennek az eredménye, hogy meg is bíznak bennem. Akkor győződtem meg ezekről, amikor beteg voltam. Aggódtak értem, örömmel szólítottak meg olyanok is, akikről nem is gondoltam, hogy ismernek.  Sokat lehetne ezekről az esetekről beszélni.

– A bizottsági feladatain túl az egyéb önkormányzati munkákból is bőven kiveszi a részét.          

– Az ügyek intézéséből, szervezéséből valóban kivettem és kiveszem a részem most is, s ha Isten engedi, a jövőben is. A Vecsési Andrássy Gyula Általános Iskola, a régi iskolám felújítása már halaszthatatlan volt.  De nem csak az épület külső felújításán fáradoztunk képviselőtársaimmal, az iskola belseje is hamarosan megújulhat. Díszburkolatot kap az iskola előtti rész, s a gépkocsik parkolását is megoldják úgy, hogy a díszburkolat szép maradhasson. Megépült az új bölcsőde a Damjanich utcában. A Bálint Ágnes Óvoda a Toldy Ferenc utcában új épületnek örülhet. A Gyár utcaiak pedig az út szilárd burkolattal való ellátásának. Szépen halad a Dózsa György úton az új körzeti rendelő és a mentőállomás építése is. Ebben az évben a Kinizsi utca burkolata is megújul a járdákkal és árkokkal együtt mindkét oldalon. Reméljük, hogy május 19-éig befejeződik templomunk óriási felújítása is. A 30 millió körüli összegből 15 milliót pályázaton nyert az egyházközség, az önkormányzat is igen jelentős összeggel járult hozzá a költségekhez, és a híveink szerény jövedelmük ellenére is komoly áldozatot vállaltak. Mellékesen említem, 60 évvel ezelőtt gyermekként én is tisztítottam a téglát szüleimmel együtt a templom építésénél.

– Milyennek látja a város jövőjét?         

– Bízom Vecsés további fejlődésében, abban, hogy gyermekeink, unokáink is egyre boldogabban és szebben élhetik életüket a városban, s büszkék lehetnek ránk.

Nagy István Elek