Rabok legyünk vagy szabadok?

Petőfi kérdése zseniális, mert a lényegre tapint. Választás lesz, és teljesen igaz az az állítás, hogy ez nem négy évre szól. Elindíthat – Nyugaton már el is indított – egy vissza és meg nem állítható folyamatot.

Mi dönthet egy választáson?

Korábban a kormányok teljesítménye volt meghatározó. Magyarországon 12 éve folyamatosan a FIDESZ-KDNP vezeti a népszerűségi listát ellenzékben és kormányon is. Országosan 50 % körül mozog a szavazói támogatottsága. Ez mindenképp azt mutatja, hogy a lakosság többsége elégedett a kormány 8 éves teljesítményével. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az emberek 70-75 %-a jobban él, mint 2010 előtt. A gazdasági mutatók sora igazolja ezt.

Ha mégis vád éri őket, akkor annak egyike, hogy mindent a kliens réteg nyer el a pályázatok során. Több ezer pályázat esetében ez biztosan nem igaz, de akár lehet is benne valami. De egy kérdés: természetes volt-e, hogy 2010-ig a magyar nagyvállalkozók 90 %-a az MSZMP és a KISZ káderei voltak, akik a spontán privatizáció haszonélvezőiként fillérekért vehettek gyárakat és így lettek milliárdosok? Ez rendjén volt? De az baj, ha megnyert pályázatot követően valaki munkával válik gazdaggá?

Akik ma olyan évtizedes gondokat emlegetnek, mint a szociális viszonyok állapota, az egészségügy vagy az oktatás gondjai, azoknak nem árt elismételni, hogy az eltelt 70 évből 54 éven át ők voltak hatalmon. Ezen bajok eredőjét náluk kell keresni.

Már a ’90-es évek elején megindult az a vita, hogy a nemzetek egysége jobb vagy baloldal mentén törik-e, vagy a nemzethez való azonosulás mentén? Manapság már ez is döntő szempont a választásnál. A vita lezárásaként éppen a migráció húzta meg az egyértelmű választóvonalat a felek között. A kontinensen sorra a migráció ellenes pártok nyerik a választásokat vagy erősödnek meg annyira, hogy kikerülhetetlen tényezőkké válnak. Nem árt megismételni, hogy a 2019. májusi EU-s választás után gyökeresen más erőviszonyok alakulhatnak.

Nekünk, magyaroknak Trianon óta különösen fájdalmas a határon túlra szakított nemzetrészeken élő magyarok helyzete. Itt is a kormánypártok a népszerűek. Fontos tudni, hogy nemcsak az állampolgárság miatt, nemcsak azért. mert komoly anyagi forrásokkal segítik az oktatást, a gazdaságot és sok minden mást, ami az ősi földön való boldogulást segíti elő. Mindez kevés lenne, ha a mostani ellenzék és elődei az évtizedek során nem vették volna semmibe, nem sértegették volna a határon túli magyarokat.

Nekünk, magyaroknak az a legfontosabb, hogy a migráció miatt ne végeztessen be az, ami Trianonban elkezdődött, hogy megmaradjunk ezeréves hagyományainkkal, kultúránkkal!

Mi a program?

A választások alkalmával elsődleges, hogy a pártoknak mi a programja. A demokrácia egyik alapja ennek ismerete, hogy mit lehet számon kérni a ciklus végén. Ezt a fejezetet gyorsan le lehet zárni, mert csak a kormánypártoké ismert. Nyilván a megkezdett és megismert munkájukat fogják folytatni, semmi okunk ennek ellenkezőjére gondolni.

Nagy a baj azonban, ha az ellenzék programját meg akarnánk ismerni. Kinek van egyáltalán? Az ismét összeállt baloldalnak? Az LMP-nek vagy hármójuknak együttesen? Apropó: ki tette tönkre az országot 1956-ig, aztán 1989-ig és 2002-2010 között? Ha még a Jobbikot is hozzá tesszük, akkor végképp nem tudjuk mi várható. Illetve mindenki tudja, és ezt GYF kb. így fogalmazta meg: „Veszekedés, vita, káosz és ismét választás lesz” Ő ritkán mond igazat, de ez lehet a kivétel.

Gondolhatunk egy másik miniszterelnök jelöltre (KG), aki a tévé nyilvánossága előtt kimondta, hogy ő kukába dobja az alkotmányt, és saját belátása szerint dönt. Rákosi Matyi tapsol a sírjában…
Kérdés: Önök szerint, ha a teljes ellenzék összeáll és nyer, kell-e program vagy csak mások utasításait végrehajtó helytartók lesznek?

Mik az esélyek?

Az ellenzék azt mondja, hogy többen akarnak kormányváltást, mint ahányan a kormányt támogatják. Ez olyan igazság, amely eléri az ostobaság szintjét! Ez mindenütt a világon így van, ahol többpárti demokrácia van! Ahol nem éri el a kormányzópárt az 51 %-ot, ott az ellenzék van többségben. (Ez nálunk kétszer nem így volt…) Ahol koalíció alakul, ott az a baj, hogy arra senki sem szavazott! És addig tart, amíg valaki ki nem hátrál belőle. Hódmezővásárhely több tételt bizonyított. 1. Demokrácia és választási szabadság van. 2. Magasan a legerősebb párt a FIDESZ-KDNP, kb. 30 %-kal veri a második erőt! Ezt a Békemenet több százezres tömege is bizonyította. 3. Ha az összes ellenzéki erő összeáll, akkor nagy valószínűséggel megszerezheti a többséget, kérdés mennyit és nyitott az is, hogy az országos listán mire lesznek képesek, mert csak néhány jelölt gyűjti pártonként a szavazatokat.

A 3. pontnál érdemes elidőzni. Kinek lehet érdeke a teljes összeborulás és kinek nem?

Az MSzP-nek, a DK-nak és a törmelékeknek létfontosságú. Az LMP-nek szintén, mert az ő helyzetük 4-7% között állandósulhat, ami kötéltánc. A hármas szövetségnek az ideológiája is rokon. Egyenként felszámolódás vár rájuk, mert a migráció feltétlen támogatása kötelezően elvárt a baloldali-liberális-zöld pártoktól, mert ők lehetnek a szavazóik, de ez olyan választóvonalat erőszakol a nemzethez elkötelezett és a kozmopolita erők közé, ami áthidalhatatlan. Ezért jelentene a Jobbiknak a totális összeborulás tönkremenetelt. Természetesen rövid és hosszú távú politikai érdekek, hatalomvágy és temérdek pénz mételyezi a helyzetet.

A Jobbik már más párt, mint korábban volt, sőt a vezetés és a tagság viszonya sem tisztázott, de rajtuk múlik. Ha nem lépnek be a baloldali szövetségbe, akkor a kormányoldal nyer, lehet, hogy kétharmaddal. De, a Jobbik megmarad, újra építheti magát és csak rajta múlik, hogy a 70-75 %-os nemzeti táborból mekkora szeletet hasít ki később.

Mindenki értelme és erkölcse szerint fog szavazni. Ez pedig meghatározza jelen érvelés hatékonyságát is.

Mégis érvényes Deák Ferenc mondása: A haza minden előtt!
Választanunk kell.

Szalontai János