2018. február
Benke Mária:
10. születésnapunkra
Irodalmi kör, Te drága hely
Könyvtár, meghitt szent kehely!
G. Ferenczy Hanna névadó Anyánk,
„fentről” mindig vigyáz reánk…
Írunk prózát, mesét, verseket,
egymással megosztjuk a rímeket.
Vecsési Tájékoztató rendszerint közli,
Vecsésiek öröme, szeretete kíséri…
10 év alatt alakult, változott,
az írni szeretők köre mást és mást hozott.
Érdekes témákban közös gondolkodás,
Írás-olvasás jellemezte, semmi más…
Kívánom, hogy felnőtté válj,
szerény maradj, s ne kiabálj.
Vegyék észre az Emberek,
hogy a szépségek elengedhetetlenek.
Alkossunk együtt, írjuk meg a jót,
a rosszat is és a változtatnivalót.
Líra, epika jól megfér nálunk,
mi együtt jó témákra várunk…
Írásaink a múltat is idézik,
a jelenben a rossz dolgokat számon kérik.
A mában élünk, sok szomorút látunk…
A jövőbe nézünk, s nem kiabálunk.
Csak írunk csendesen mindenről,
azt reméljük világunk jobbá lesz ettől.
Kívánom, hogy legyen jó a közérzetünk,
javuljon, változzon a közéletünk…
Írásainkkal segítsük hozzá, hogy jobb legyen,
elgondolkodtassunk, az Ember mit tegyen…
Egy tollforgatónak ez a feladata,
éljünk vele, amíg mondanivalónk elapadna…
Vecsés, 2018. január 2.
Kelemen Bata Mária: Disznótoros vacsora
Disznótoron nagy a nyüzsgés.
Egész napi forgás, sürgés.
Az asszonyok sütnek, főznek,
készítenek sok – sok étket.
Száll a térben finom illat,
éhség ettől el nem illan!
Asztalhoz ül a kis csapat,
számukra ez nagy pillanat.
Megterhelő munka után,
feltöltődnek a vacsorán.
Akad közben egy kis nedű,
na, lássuk csak mi a menü?
Első fogás orjaleves.
Tálaláskor forró, heves.
Tükör tiszta, gyöngyös, leve.
Csigatészta úszik benne.
Következő a káposzta,
csendben esznek nincsen vita.
Vendégsereg minden tagja,
tölteléket sorra falja.
Majd jönnek a „hüvelyesek!”
Pirosra sült, ízletesek.
Véres, – májas hurka, kolbász,
közülük biz Ő a nagy ász!
Hájas kifli újabb fogás.
Enni kell csak: nincs nyafogás!
Tölteléke: mákos, diós,
szilvaízes, tehéntúrós.
Pogácsát is sütnek bőven,
jusson elég a bendőkbe.
Háziasszony nem sajnálja,
tiszta szívből feltálalja.
Jó vacsorát megdicsérik,
Tele hassal hozzáfűzik:
Ízletes lett a sok fogás.
Itt ma este nem lesz fogyás!
Sallay Gyula: Még megyek
Még megyek.
A megkísértő léptek hajlatán,
hol az örök élet csendje vár.
Még megyek.
Visznek a vágybazárt kísérletek,
kik köröttem keringenek,
az út menti árok felett.
Még megyek.
A kirótt út tüskegombóc
akadályai között,
hol a csend az
üvöltéssel egybe költözött.
Még megyek.
Visznek a görcsberándult
lábujjbegyek,
kiknek az út idáig
terpeszkedett.
Még megyek
s húzom magam után
a sátorcövekkel rögzített
agyag szobám,
hol villódzó fények
laptop meséket mesélnek.
Még megyek
s hallom, hogy valahol messze
a megalkuvó csendbe a falióra üt
időt a végtelenbe.
Szénási Sándor István: Halhatatlanok iskolája
Kihangosított gondolataim
életem udvarán
verssorokban rosszalkodó gyerekek:
sípszó helyett néha
gondolkodás örömének engednek.
Olthatatlan tudásvágy birtokán,
mint virágok nyílnak
a csönd kertjében illatozó könyvek,
szűken mért időmmel
öntözöm az új életre kelőket.
Micsoda elmék hona az idő
testből elköltözött
tanítóinak örök iskolája:
nélküle az ember
nem új tudásra, egymásra vadászna.
Mégsem jut el a fény mindenhová,
tudat alatt érzem.
Túl sok az árnyékban küszködő lélek,
nyisd az ajtót Uram:
zsúfolásig telt tanterem vár Téged!
Az oldalt összeállította:
Szénási Sándor István
