Tisztelet a bátraknak!
Március 15-én már megszokhattuk, hogy a Petőfi iskola nevelői által igényesen elkészített és a diákok által magas színvonalon bemutatott programot láthatunk. A nemzeti ünnepet felidéző irodalmi műsort Czékus Jób tanár úr állította össze, és az 5.a osztály gyermekei adták elő. Betanításában segített: Kardosné Tar Ildikó tanárnő és Kárpáti Szilvia tanárnő. A díszletet tervezte és készítette Fekete-Part Gabriella tanárnő és Grudl-Turi Gábor tanár úr. A műsorban fellépő mazsorettek az általános iskola osztályaiból verbuválódtak, a palotást a gimnázium diákjai mutatták be. A két táncot Fekete-Part Gabriella tanárnő, a program végén az 1.a és az 5.b táncát Magos Tünde tanárnő betanításában láthattuk.
Ünnepi beszédet Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő mondott. (részleteket közlünk a beszédből)
„Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Kossuth toborzó beszéde 1848. szeptember 24-én, Cegléden hangzott el. 1848 forradalma az egyik legfontosabb pillanat a magyar történelemben. Különleges pillanat – amikor Magyarország nem Európa után következett, hanem előtte járt; ezért minden magyar és minden itt élő ember büszkén gondol rá. Akkor is büszke volt minden itt élő ember az egyetértésre, az ország példátlan egyetértésére, amely akarta, követelte és kiharcolta a változást. Ezért volt olyan erős 48 forradalma. Az elkötelezettség és a célok miatt…
1848-ban egy ország mondta ki, hogy többé nem engedi meg másnak azt, hogy döntsön a sorsáról; s tette ezt olyan erővel, hogy Európa forradalmai viharaiból szökőár lett Magyarországra érve. Mert az itt élő emberek többet követeltek. Többet, mint Párizs vagy Bécs. Magyarország képviseleti és jogegyenlőséget követelt. Valódi közteherviselést, nemzeti bankot, teljes pénzügyi és gazdasági függetlenséget – tehát igazi és valóságos szabadságot és függetlenséget.
1848-ban Magyarországnak volt programja – és volt alkotmánya. Ez volt az, ami megkülönböztette Európa más forradalmaitól. Kossuth Lajos szava, aki fennhangon követelt alkotmányt a birodalom többi népe számára azért, hogy az egyenlőség, a szabadság, a testvériség eszméje egybeforrjon a jog és a nemzeti intézmények mélyre nyúló gyökereivel. A magyar nem csak szavalta, de értette is, hogy mit jelent a szabadság és a függetlenség. A rebellis magyarok, így csúfolták apáinkat, vérükben hordozták ezt a tudást. Ez volt az ok, amiért Magyarországon nem maradt sziget a forradalom a parázsló tüze.
Ez volt az ügy, amiért kezet nyújtott egymásnak az ország, a költő, a pesti fiatalok, a zsellér és a módos gazda, a polgár és a kézműves, a nemes és a nemtelen. Ez a szövetség volt az, ami megkülönböztette 1848 forradalmát és a szabadság harcát. 30 ezernél is többen álltak be nemzetőrnek csak Pest megyében; ott voltak a legelsők között, a Pákozdi csatában, Ozoránál és Bácskában majd Bécs kapujában. Ott voltak együtt, a magyarok, a szerbek, svábok közössége. Százak, ezrek e vidékről.
Amikor eljött a megtorlás, e közösségek elöljárói egyetlenegy katonát sem adtak ki a zsandároknak, kockáztatva önmaguk és szeretteik életét és vagyonát…
1848 forradalma és szabadságharca itt él, itt dobog a szívünkben. Identitásunk része. Magyarságunkban, közösségünkben, nemzetiségi gyökereinkben hordozzuk; megtartott minket a történelem viharaiban a háború, a megszállás, a zsarnokság keserves éveiben-évtizedeiben.
Ezt a reményt nem adjuk, mert, ahogy egykor, úgy ma is, ez a remény jelenti a jövőt. Magyarország jövőjét. Azt pedig nem adhatjuk oda senkinek!
Köszönöm, hogy meghallgattak!”
A megemlékező ünnepség koszorúzással és a Szózat közös eléneklésével fejeződött be.
VT info
