Március 14-én délután öt órakor az Erdélyi Kör és a Megmaradunk 3000 Alapítvány képviselői a Vecsési MÁV Állomáson az elhaladó vonatok zaja ellenére 2017-ben is megkoszorúzták Bobich János ezredes emléktábláját, a Bálint Ágnes Óvoda, a Czövek Olivér Református Óvoda és a Labdarózsa Népdalkör gazdag műsorától kísérve. Emlékbeszédet Orosz Károly nyugalmazott mérnök-újságíró mondott.
„1997-ben a Pest-Szolnok vasútvonal üzembe helyezésének 150. évfordulóját ünnepeltük. Mivel a MÁV Vezérigazgatóságon a főnököm monori származású volt, szolgálati feladatként a 100-as számú vasútvonal történetének megírását is rám bízta. Akkor nem titkolt szándékom volt, hogy a vasútvonal történeti iratainak felkutatásával párhuzamosan a vecsési vasútállomás történetét is feldolgozom. Akkor még nem volt olyan internet lehetőség, mint manapság, hogy a név beírása után a Google minden fontos adatot elérhetővé tesz. Sok papírt át kellett forgatnom, amikor véletlenül ráakadtam a Bobich János vecsési vasúti pénztárnok, a Nagysallói győztes csata hősének nevére. Véletlen dolog, hogy abban az időben az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny országos döntőjét Kecskeméten a Gáspár András Szakközépiskolában rendezték, s az országos zsűriben a MÁV-ot képviseltem. A vonattal hamarább leértem,és szétnéztem az iskola előterében. Az iskola névadójáról, Gáspár András tábornokról is ítélkezett Aradon Haynau bírósága. Az írástudatlan suszterinasból tábornoki rangra emelkedett honvéd főtiszt az 1840-es évek első felében még a későbbi uralkodó: Ferenc József főherceg lovagló mestere volt. Gáspár András bizonyára ezért nem írta alá az 1849. évi Függetlenségi Nyilatkozatot – betegségére és nyugállományba vonulására hivatkozva. Ezért Aradon annyi kedvezményt kapott, hogy a többi tábornokkal együtt nem ítélték halálra, de a hosszú várbörtönt ő sem úszta meg.
Az iskola előterében feltűnt az 1849. április 19-i nagysallói ütközetben a szemben álló feleket szemléletesen megörökítő, térhatású hadműveleti térkép. Meglepetésemre vecsési vonatkozása is volt a csata-ábrázolásának, hiszen Bobich János ezredes nevét is ott láthattam a magyar arcvonalat vezénylő főtisztek között.
Megjegyzésre érdemes, hogy a szabadságharc előtti években a bécsi udvar elleni magyarországi rebelliótól való félelem miatt a birodalmi hadseregből elbocsátott, politikailag megbízhatatlan, de sokoldalú szakmai ismeretekkel rendelkező tiszteket a kiépülő vasúttársaságok előszeretettel alkalmazták. Így került az Első Középponti Magyar Vasúttársaság vecsési állomására pénztárnoknak a horvát származású Bobich János honvédszázados. Egy évet is alig szolgált a vecsési indóházban, amikor Kossuth hívó szavára az elsők között állt a magyar szabadságharc szolgálatába. Említsük meg, hogy a történelem és a hazai vasútvonal építések sajátos körülményei miatt nem csak a vasutasok, de az első magyar vasút a sokkal régebbi és fejlettebb országok vasútjainál is hamarább, a világon elsőként volt igazi katonai tényező. A világ vasútjai közül ugyanis elsőként szállított katonai seregeket, nevezetesen Vác és Szolnok között.
A kritikus helyzetbe került magyar szabadságharc nevezetes 1849-es Tavaszi hadjáratától függött a haza sorsa. A Pöltenberg, Wysocki, Bobich, Knézich, Kazinczy, Nagysándor, és Gáspár főtisztek által vezényelt magyar honvédő egységek Damjanich János irányításával 1849. április 19-ére fényes győzelmet arattak Nagysallónál a Nyitra vonalát védő osztrák seregek ellen. Ennek a csatának a legbátrabb és legmerészebb egységei az akkor már ezredesi rangra emelkedett Bobich János és Gáspár András tábornok ezredei voltak.
A szabadságharc azonban az osztrák és az őket támogató orosz csapatok túlereje miatt elbukott. A szabadságharc után sokan emigráltak, mások vidéki ismerősök birtokain bujkáltak az osztrák hóhérok elől. A horvát származású vecsési pénztárnok, Bobich János ezredes a Bach korszaki börtönévek után csaknem két évtizeden át az erdélyi városokban segítette katonatársai gyermekeinek nevelését, a szabadságharc eszméinek életben tartását. Valószínű, hogy a Bobich János vecsési pénztárnokot, nagysallói hőst az 1860-as évek végén szakállasan, kalapban ábrázoló egyetlen képet is valamelyik, általa segített erdélyi család adományozhatta a Kölcsey Egyesület által 1893-ban alapított Aradi Ereklye Múzeumnak. A Kossuth Rádió 2016. október 5-én 15 óra 10 perckor egy gyulai kiállításról sugárzott műsora szerint Aradon ez a kép ma is megtekinthető, amelyből egy másolat jó lenne a vecsési helytörténeti gyűjtemény számára is. Az időközben Miskolcra került Bobich Jánost ugyanis elszegényedve, említést érdemlő vagyontárgyak hátrahagyása nélkül hantolták el 1878. február 13-án a még élő honvéd és tiszttársak az ismerős vasutas családokkal a diósgyőri temetőben.
1997-ben Bobich János ezredes, vecsési pénztárnok emlékére javaslatom alapján az önkormányzat márványtáblát állított. Ez ma is látható a MÁV Állomás forgalmi irodájának sínek felőli falán. A Vecsésről kitelepített svábok emléktábláját már a város felőli oldalra áthelyezték, s a Bobich emléktáblát is célszerű lenne oda áthelyezni. A vecsési magas peronok megépítése miatt ugyanis már nem a forgalmi iroda felé, vagy előtt visz az utasok útja, s így fejet sem hajthatnak a vecsési hős és a svábok emléke előtt. Sőt a XXI. századhoz és kultúremberekhez méltatlan állapotú, graffitivel elcsúfított, a jóérzésű emberben félelmet keltő aluljárón túl a Bobich emléktáblát éppen a félreeső helye tudatában fújta le valamelyik magáról megfeledkezett fiatal az egyik március 15-i ünnepség előtt. Most „csak” a falat fújták le.
Már az Ószövetség népét is intette a Szentírás az emlékezésre: “Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy ne feledkezz azokról, amiket a saját szemeddel láttál: ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!”(Mózes V; 4;9.) Sajnos a dicsőséges nagysallói győzelem részleteire az iskolai történelemkönyvek nem utalnak. Tény, hogy Nagysallón már 1876-ban, Léván pedig már 1880-ben állt egy márványobeliszk a magyar a szabadságért elesett hősök és a Bobich honvédek emlékére.
A Bibliából vett előbbi intés szerint ugyanis emlékeznünk és emlékeztetnünk kell másokat is a magyar szabadságért elesett hősökre, köztük a horváth származású, de szívében magyar Bobich János ezredesre, egykori vecsési vasúti pénztárnokra, akinek emléke mindnyájunk előtt legyen áldott.”
Orosz Károly ny. mérnök-újságíró
