50 év! Relatíve tekintélyes idő. Aki ennyi idős, annak mondják, hogy ereje teljében lévő. Aki valamit ennyi idő óta művel, azt mindenki vérmérséklete szerint kommentál.
1967 szeptemberében a Pest Megyei Hírlap Monor és Vidéke mellékletében jelent meg az első cikkem. Sportról szólt, később a Pest Megyei újságíró igazolvány mellé sikerült begyűjteni a Népsport sajtóigazolványát, s vele megnyíltak a sportpályák. Fociztam is, és a sport lett a mindenem. Most is sportról szeretnék írni, de mai átpolitizált világunkban mindenütt a politikát is belekeverik. Miért lennénk mi kivételek?
Májusban két BL-döntő volt kézilabdában, aztán úszóvébé, a Forma-1, majd kajak-kenu-vébé, aztán cselgáncsvébé, és most kosár-Eb. A sport sportról szól, és ne tagadjuk, volt mire büszkének lenni. Kinn voltam az úszó-vébé két eseményén. Világos lett minden, amiért megfúrták az olimpiát. Mert világos, kinek fontos a nemzeti siker, és ki az, akit kiver ettől a veríték.
És a nemzeti siker kettős. Van egy látens, lappangó része, az, amikor tízezrek jönnek hazánkba külföldről. Hozzák a pénzt, költenek, és közben látják a sportlétesítményeket, látják a várost, megérzik azt az életérzést, amit ilyenkor meg lehet tapasztalni. Az úszó-vb vége és a Forma-1 időszaka összenőtt. Nem lehetett szállást találni, még Vecsésen sem! A turisták tízezrei látják a világraszóló létesítményt, ami párját ritkítja, ezzel együtt látják a megújult Margit-szigetet és a Duna-partot. Ezért kell építeni olyan létesítményeket, amelyek alkalmasak a grandiózus rendezvények befogadására. Persze, még olyan struktúra is kell, ahol minden igényt kiszolgálnak. Ez a gazdasági oldal, ami nem kétséges, hogy pozitív szaldót hozott.
Tízezrek mennek magyar zászlóval és kenik magukra a nemzeti színeket, a 3 éves unokámtól a 66 éves nagyapjáig, és felrobban az aréna, amikor magyar versenyző ugrik a medencébe. És semmivel sem pótolható az az érzés, amikor hazánkfia vagy lánya a dobogón áll, és ezrek ajkáról zeng a nemzeti himnuszunk. És ugyanez van mindenütt. A hokisok szinte minden meccset elveszítettek, de a meccsek után ezrek énekelték a játékosokkal együtt a nemzeti imát. És ez a sport jellemzője. Küzdeni, ha nyerünk, akkor azért, ha veszítünk, akkor a becsületes küzdelemért kapjuk az elismerést. A legtöbbet, a szurkolók megbecsülését, tapsát, a himnuszt, ami megdicsőülés még térdre kényszerülés után is.
Kinek jut eszébe, hogy megérte-e a létesítményt felépíteni, a rendezvényt megrendezni? Csak a nemzeti érzésben és erkölcsében hiányt szenvedő honfitársunknak. Tőlük a legegyszerűbbet is meg kellene kérdezni. Amikor születés-, vagy népnapjukra vendéget hívnak, akkor is kidekázzák, mit adjanak és mit kaphatnak, hogy ne legyen deficites az üzlet. A gyarapodás mellett a vendéglátás és a vendégvárás tisztessége semmit sem jelent? Sajnálatos egyedek ők.
Vecsési Sport néven az elmúlt évtizedben megjelentettem összesen 20 újságot. Ennek hasábjain többször leírtam, hogy a sport azért fontos, mert egészséges nemzedék nőhet fel, és más annak a gyermeknek a lelkülete, aki sportol és kialakul benne a becsületes küzdelem iránti vágy. A sport testi-lelki nevelést szolgál. A másik, amit szintén több alkalommal megfogalmaztam, az az volt, hogy az állam feladata a létesítmények biztosítása és olyan gazdasági szabályozók bevezetése, ami a gazdaság szereplőit inspirálja a sport támogatására. Nagyon jó dolog a sportra való beruházás, az úszóaréna, az új Puskás stadion, a tanúszódák, a kézilabda-munkacsarnokok, de az új tornatermek is, amelyek mostanában épülnek vagy épülni fognak. De ide sorolhatók a műfüves focipályák, a sportudvarok futópályával vagy nélküle. Sőt, idesorolnám még a játszótereket is, amelyekből 1990-ig egy sem volt közterületen! Ma településrészenként több is van a gyermekek nagy örömére. Ugyanakkor a TAO-rendszer óriási támogatást ad több sportágnak is. Az állam itt hatalmas bevételekről mond le, és hagyja, hogy a gazdaság és a sport szereplői egymásra találjanak. A befizetett pénz az országos szakszövetségekhez kerül, akik visszaosztanak belőle, amiből az egyesületek finanszírozni tudják a felszereléseket, a szakvezetőket, a csapatok utaztatását és sok mást a szakszövetségek által meghatározott feltételek szerint. A szakszövetségek a TAO-támogatások talán 1%-át maguknál tartják, amire később pályázni lehet, és ezekből lettek a Kisepresben és a lakótelepen a műfüves pályák, és ebből lesz a Halmi iskola udvarán rövidesen kézilabda-munkacsarnok, ahol a fiú- és a lánycsapat hazai otthonra lel végre – a kézilabda szerelmeseinek örömére.
Rövidesen épül egy tanúszóda is, és tervbe van véve (MLSZ TAO-ból) egy nagypályás műfüves pálya elkészülte is.
Azt gondolom, hogy mindezek nagyon jó befektetések. A jövőt szolgálják.
Sajnálom azt, aki nem így gondolja.
Szalontai János
Puskás stadion látványterve
