Gondolatok…  Készüljünk a NEK-re!

Több, mint 150 ezer elsőáldozó és hozzátartozóik gyűltek össze Budapesten a Hősök terén, a 34. Eucharisztikus Kongresszuson 1938. május 26-án

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ünnepségeit, programjait – az olimpiai játékokhoz hasonlóan – a pandémia miatt szintén el kellett halasztani 2021-re. Így több időnk volt a felkészülésre, aminek örülhettünk is, de érezhettük a világméretű járvány negatív hatásait is: számosan nem élhették már meg e csodálatos lelki megújulás lehetőségét, családi tragédiák (anyagi szempontból is), a bizonytalan és kiszámíthatatlan jövő tette életünk napjait nagyon sok esetben szinte elviselhetetlenné.

Köztudott, hogy 1938 májusában Budapesten pompás keretek között ünnepelték az Oltáriszentséget a kongresszuson. A világegyház minden részéről érkeztek bíborosok, érsekek, püspökök, nagyhírű teológusok és papok a Nemzetközi Kongresszusra. Az akkori szentatya, XI. Pius azzal mutatta meg tiszteletét nemzetünk iránt, hogy legátusként (helyetteseként) a vatikáni diplomácia első emberét, Pacelli bíboros államtitkárt küldte Budapestre. (Kevesebb, mint egy év múlva XI. Pius pápa elhunyt és a bíborosi kollégium a hazánkban járt Pacelli bíboros államtitkárt választotta meg pápának, aki 1939. március 2-ától XII. Pius néven vezette az egyházat.)

Hála az Urunknak, még élnek köztünk, akik 1938-ban, mint gyermekek, fiatalok megélték a lelket gazdagító és felemelő ünnepségeket, és tanulságot is tesznek élményeikről. Sajnos tapasztalniuk is kellett alig egy év múlva az Oltáriszentségbe vetett hit erejét, hiszen kitört a második világháború, s nagy szükség volt a hít erejére, a kegyelem szükségessége napnál is világosabban mutatkozott meg.

S most itt a covid, a már négy és félmillió halottal, a kilátástalanságával és sejteni sem lehet, ha mondjuk fél év múlva újabb és újabb tragédia éri nemzetünket, mit is tehetünk? Mást nem tudunk, mint imádkozni és imádkozni. Ugye érthető, hogy szükséges és fontos a minél tökéletesebb felkészülés az ünnepségekre?

Húsz vecsési lesz elsőáldozó a kongresszus szentmiséjén

Az Eucharisztikus Kongresszus nyitó szentmiséje szeptember 5-én, vasárnap lesz Budapesten a Hősök terén, 16 órakor.  Ezen a szentmisén 20 vecsési gyermek is elsőáldozó lesz az ország különböző részeiből érkezett gyermekekkel együtt.  A másik 20 gyermek pedig Vecsésen a Jézus Szíve templomban október 3-án, 9 órakor lesz elsőáldozó. Az ünnepségsorozat záró szentmiséje szeptember 12-én szintén a Hősök terén lesz 11 óra 3o-kor.

Ezen szándékozik részt venni Ferenc pápa is. Ha csak egy mód van rá, megfelelő regisztrálás után vegyünk részt minél többen ezen a pápai szentmisén. (Akik egészségi vagy egyéb okok miatt nem tudnak bemenni Budapestre, legalább a televízión keresztül kapcsolódjanak a budapesti ünneplőkhöz.) Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy problémáinkban, megpróbáltatásainkban, személyes tragédiáinkban úgy érezzük, „még az Isten is elhagyott bennünket.” Olyan gyorsan feltesszük a kérdést: „Hol van ilyenkor az Isten?” Az Isten soha nem hagy el bennünket, mert Isten, mert Ő maga a Szeretet, nem tud elhagyni bennünket. A probléma az, hogy mi csak „emberi módon” tudunk gondolkodni, megítélni és „látni” a történéseket. (A Bibliából ismerjük a jelenetet: Jézus beszél apostolainak, hogy szenvednie kell és megölik. Péter azonnal „védelmébe veszi” Jézust: ez nem történhet meg. Jézus válasza: Távozz tőlem Sátán, mert nem az Isten akarata szerint gondolkodsz, hanem emberi módon!) Igen, az Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Sőt, nem csak, hogy mellettünk van az Isten szenvedéseinkben, hanem kétszeresen, mondhatnánk, Isten „a négyzeten” van mellettünk minden megpróbáltatásunk közepette. Legyen legfőbb gondunk a Kongresszus ideje alatt, hogy mindent megtegyünk a kegyelmek befogadására. A „többi”, legyen az Isten dolga.

Ha valamikor, akkor most igazán szükségünk van az égiek segítségére, kegyelmére. A koronavírus-járvány nehezen akar elkerülni bennünket, s egyéb tragédia is fenyegeti nemzetünket. Ne vegyünk semmit félvállról és legyen számunkra is figyelmeztető az 1938-as Kongresszus himnusza:

„István király árva népe, – Te is hajtsd meg homlokod, – Borulj térdre, szórd elébe – Minden gondod, bánatod! – A kereszt volt ezer éven  – Reménységed oszlopa: –  Most is Krisztus jele légyen – Jobb jövődnek záloga: Krisztus, kenyér s bor színében…”

Nagy István Elek