Ez a program annyiban különbözött a kulturális hét többi programjától, hogy ide csak meghívóval lehetett belépni.
A szervezők 300 meghívót postáztak az intézmények és a civil szervezetek képviselőinek. A majdnem teltház vendégeit – már több mint tíz éve – Gyarmatiné Csurgó Ildikó, az est háziasszonya, a polgármesteri hivatal munkatársa köszöntötte.
A jelenlévők a VHZ kíséretében elénekelték a Nemzeti Himnuszt, majd dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő mondott ünnepi köszöntőt. Beszédéből lentebb közlünk részleteket. „Tisztelt polgármester úr! Hölgyeim és uraim! A magyar kultúra napján a Himnusz születésére emlékezünk, és mindarra, amit magyar kultúrának nevezhetünk. A nemzeti kultúra milliónyi ember egyessége arról, hogyan értelmezzük, hogyan írjuk, hogyan mutatjuk meg, mutatjuk be egymásnak a valóságot, a magyar valóságot. Magyarországon korábban, a 18. században, két néphimnuszt is énekeltek. Az, Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga és a Boldogasszony anyánk éneket. Később egyre gyakrabban hangzott el himnusz gyanánt a Rákóczi induló is, mint a magyarság összetartozását jelképező dal. Kölcsey Himnusza és Vörösmarty Szózata egyszerre kívánkozott a himnuszi rangra. Bartai Endre, a Nemzeti Színház akkori igazgatója is felismerte, és pályázatot írt ki mindkét vers megzenésítésére… Erkel megzenésített művét először 1844. június 10-én, az első gőzhajó vízre bocsátásakor énekelték el, hivatalos állami ünnepségen pedig 1848. augusztus 20-án csendült fel először.
Tisztelt hölgyeim és uraim! A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha felelősséget vállalunk és felelősséggel bánunk a Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany János, Ady Endre, József Attila, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Puskás Öcsi által ránk hagyott kulturális örökséggel. Amikor a magyar kultúráról esik szó elég, ha körülnézünk szűkebb környezetükben, hogy annak gazdagsága kézzelfoghatóvá váljék. Így van ez Vecsés esetében is, hiszen a mindenki által ismert és elismert savanyú káposzta immár a Magyar Értéktár része. Ez is mutatja, hogy mindannyian egy nyelv, egy kultúra, egy emlékezet, egy történelem részesei vagyunk. Közös a felelősségünk, hogy milyen lesz a jövő magyarsága. A magyarság kultúrája fennmarad, amíg van mit mondanunk, van mit megmutatnunk, és van mit átadnunk egymásnak.”
Ezután lépett színpadra a Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja Hágókon innen és túl című előadásával. A másfél órás fergeteges táncjátékban a táncosok és a zenekar egy antológia keretében a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, Kárpátalján élő népek – magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok, zsidók – sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját csillantotta fel. Szólót énekelt Pál Eszter. A koreográfiát Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Kökény Richárd és Mihályi Gábor készítette, a táncjátékot Mihályi Gábor rendező-koreográfus, művészeti vezető rendezte. Az előadásban megjelenő archív képeket a Néprajzi Múzeum fotótárának gyűjteményéből válogatták. A pörgő előadásban mindig akkor dobbant nagyobbat az ember szíve, amikor magyar néptáncokat és énekeket adtak elő. Szinte hihetetlen, hogy a táncosok tökéletesen jelenítették meg a környező népek táncát is, néha volt olyan érzésem, mintha „ruszinul” jobban táncoltak volna, de lehet, hogy csak az akrobatikus tánclépések csábítottak erre a megállapításra. A záró táncban aztán a jól ismert Te vagy a legény, Tyukodi pajtás… Rákóczi-dallamot a közönség elérzékenyülve és állva tapsolta végig. Ez az előadás sokáig emlékezetes marad, külön gratulálunk a szervezőknek az élményért.
polgár
