Új tanév, új kihívások a diákok, szüleik és a tanárok számára is. Ha minden jól megy, különösebb megrázkódtatás nélkül ér véget, de mi történik abban az esetben, ha a diák rosszul érzi magát az iskolában, vagy bántják a társai? Erről is beszélgettünk Szőnyi Lídia pedagógiai szakpszichológussal, a vecsési Ginkgo Pszichológiai Műhely szakmai vezetőjével.
– Milyen problémákkal keresik fel, miben kérnek segítséget a vecsési szülők?
– Nagyon szerteágazó problémákkal keresnek meg minket. Sokszor a gyermek valamilyen tünettel jelzi, hogy valami nehéz számára. Ez lehet szorongás, feszültség, iskolai vagy beilleszkedési nehézség, de akár testi tünet is, például fej- és hasfájás. Ha a testi okokat az orvosok kizárták, akkor érdemes arra gondolni, hogy lelki okok is meghúzódhatnak a háttérben. Ezekkel a nehézségekkel dolgozunk mi, pszichológusok.
– Van az évnek olyan időszaka, amikor gyakrabban kérnek segítséget?
– Régebben nyáron sokkal kevesebben jelentkeztek be, de mára ez megváltozott, most nyáron is sokan keresnek minket. Ahogy indul az iskola, az előtte való hetekben megnő a bejelentkezők száma, mások egy-két hónappal később jelentkeznek, amikor kiderül, hogy a gyermek számára nehézséget okoz az iskolai helyzet. Ilyenkor a pedagógusok is jelezhetik a szülők számára, ha azt látják, hogy a gyermek viselkedése megváltozott, vagy nehezebben találja a helyét a közösségben. Az a tapasztalatunk, hogy az ünnepek körül, főként azokat követően, szintén megnő a bejelentkezők száma.
– Mely korosztály a legérzékenyebb, mi befolyásolja, hogy kiknek kérik legtöbbször pszichológus segítségét?
– Nem a gyerek kora a meghatározó. A szülők legtöbbször a szorongást, a feszültséget és az érzelmek szabályozását jelölik meg nehézségként, és ez számtalan formában megjelenhet. Egy középiskolásnál például egész másként jelenhet meg, mint egy kisebb gyermeknél. Lehetnek pánikszerű tünetek, beilleszkedési nehézségek az iskolában, előfordulhat önsértés, illetve evészavar is, és azt is láthatjuk, hogy ezekkel a problémákkal egyre fiatalabb korban találkozhatunk.
– A vecsési gyerekek mennyire érintettek ezekben a problémákban?
– Nem gondolom, hogy Vecsésen több problémával küzdenek a gyermekek, mint máshol. Azt is látjuk, hogy a mai szülők tudatosabbak, hamarabb észreveszik azt, hogyha a gyereknek valamilyen nehézsége van, és hamarabb kérnek segítséget. Sok gyerek küzd lelki nehézségekkel, de ez nem Vecsés specifikus, az ország más részein is hasonló tapasztalatról számolnak be a kollégák.
– Mi ennek az oka, mi állhat ennek a hátterében?
– Az én szakmai véleményem és tapasztalatom szerint nagyon leterheltek vagyunk mindannyian. Kevés idő jut a gyerekekre, nagy a rohanás, nagy a teljesítmény-elvárás a szülők felé is és az iskolában is. Szóval mindenki csinálja a dolgát, és egy elmagányosodó társadalomban élünk. Sokszor mi magunk is nehezen kapcsolódunk a saját érzéseinkhez, egymáshoz, és ez a gyerekeinkkel való kapcsolatunkra is hatással lehet. Az ember társas lény, a gyerekeknek pedig különösen fontos a kapcsolódás ahhoz, hogy jól legyenek. Sok az inger, sok a feladat, sok a feszültség, és emiatt egymásra is kevesebb figyelem jut. A gyerekeknek pedig vannak bizonyos érzelmi alapszükségleteik, amelyek fontosak ahhoz, hogy jól legyenek. A sématerápiás megközelítés szerint ilyen a biztonságos kötődés iránti igény, az autonómia és kompetencia megélése, vagyis, hogy megtapasztalják, hogy képesek hatni a saját életükre. Emellett fontosak a reális keretek, a spontaneitás és a játék, valamint az, hogy kifejezhessék a jogos érzéseiket és a szükségleteiket. Ez az öt érzelmi alapszükséglet minden gyermek számára fontos. Természetesen egyetlen gyermek sem fogja ezeket tökéletesen megkapni, de hogyha valamelyik területen tartósan és súlyosan hiányt szenved, annak lehetnek következményei. Ha végignézzük ezeket az érzelmi alapszükségleteket, azt is láthatjuk, hogy mindegyik kapcsolatban teljesül. A gyereknek szüksége van arra, hogy kapcsolódjon másokhoz, hogy megtapasztalja, hogy fontos, számít, szerethető, értékes, és van kire támaszkodnia.
– Ha iskolai bántalmazásról beszélünk, milyen gyakori az ezzel kapcsolatos megkeresés?
– Az iskolai bántalmazás súlyos probléma, és a hozzánk forduló gyermekek is számolnak be olyan tapasztalatokról, hogy a kortárs közösségben bántják őket vagy másokat. Ha a bullyingról, vagyis iskolai bántalmazásról beszélünk, akkor fontos kiemelni, hogy az nem egyszerűen egy konfliktus két gyermek között. Általában van benne valamilyen erő- vagy hatalmi különbség, és a bántó viselkedés ismétlődik, vagy fennáll a veszélye, hogy ismétlődni fog. Nagyon fontos a csoport szerepe is. A bántalmazás sokszor nem csak a bántó és a bántalmazott szerepben lévő gyerekről szól, hanem arról is, hogy mit csinálnak a többiek. Ha a közösség nevet rajta, támogatja, vagy egyszerűen csak nem áll ki a bántott gyerek mellett, az fenntarthatja ezt a helyzetet. Ezért a megelőzésben fontos szerepe van annak is, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan tudnak egymás mellett kiállni, és passzív szemlélők helyett aktív védelmezővé válni.
– Mit tehet ilyen helyzetben pedagógus és a szülő?
– A pedagógusoknak ebben nagyon fontos szerepük van. Egyrészt fontos, hogy a konkrét bántalmazási helyzetben közbelépjenek, de nagyon fontos az is, hogy olyan osztályközösséget építsenek, ahol a gyerekek megtapasztalják, hogy lehet egymáshoz fordulni, segítséget kérni, és ahol nem válik elfogadottá a másik megalázása vagy kirekesztése. Az iskolai prevencióban a közösségi szemléletnek és a pedagógusok következetes jelenlétének is fontos szerepe van. Szülőként pedig azt tudjuk tanítani a gyerekeinknek, hogy ne bántsanak másokat, és azt is, hogy merjenek kiállni valaki mellett, ha azt látják, hogy bántják. Bántalmazott szerepben lévő gyerekek sokszor azt mondják, hogy az volt a legnehezebb, hogy senki nem állt melléjük. Ezért akár az az egyszerű gesztus is sokat jelenthet, ha valaki utólag odamegy hozzájuk, és azt mondja: „láttam, hogy mi történt veled, és nagyon sajnálom.” Ezzel azt üzenjük, hogy amit átélt, az számít, és nincs egyedül. A gyerekek otthon is megtanulhatják, hogyan lehet észrevenni a másikat, mellé állni és segítséget kérni, ha szükség van rá.
IJ
