Sina Simon 1856-ban örökölte meg a Gödöllő környéki hatalmas uradalmat az édesapjától. Még ebben az évben a birtokot három részre osztotta: a gödöllői, a hatvani és a szentlőrinci uradalomra. Halom-puszta és Vecsés a szentlőrinci részhez került. Az összeírások szerint Halomnak 1856-ban 26 állandó lakója volt, a többi dolgozó idénymunkára érkezett. Miután Sina Simon kezébe ment át a terület, a halomi lakosság nőni kezdett.
A mai Emlékház bizonyos S-betűs téglák tanúsága szerint később épülhetett, de a helyén már ekkor is egy gazdatiszti lak állt. A halomi gazdatiszt 1859-től a várpalotai származású Asztaller Miklós volt. Ő és felesége, Zlamál Mária lettek a telek első lakói. 1865-ben itt született meg egyetlen gyermekük, Asztaller Irma Barbara. A kislány felnőve híres operaénekesnő és tanítónő lett. Operaénekesként Prágában, Bernben, Salzburgban is szerepelt, a maga korában országszerte ismerték és ünnepelték. Mikor a szerepek abbamaradtak, énektanítással kezdett foglalkozni, melyet évtizedeken át sikerrel folytatott.
A család szorosan kötődött az 1848-1849-es szabadságharchoz. Dr. Zlamál Vilmos, Asztaller Irma nagyapja Magyarország első főállatorvosa volt, akinek nevéhez a tudományos állatorvoslás hazai megalapozása fűződik. A szabadságharc idején Kossuth Lajos állatorvosaként irányította a honvédsereg állatorvosi szolgálatát. Fia, ifj. Zlamál Vilmos rendkívüli bátorsággal mentette meg három aradi vértanú búcsúlevelét, amelyeket Buda-Pestre juttatott el. A március 15-ei megemlékezéseken oly gyakran idézett Damjanich-, Leiningen- és Nagysándor-levelek így maradhattak fenn az utókor számára. Az 1865. június 8-án Halomban született Asztaller Irma tehát nemcsak az Emlékház területének első újszülöttje volt, hanem a magyar tudományos állatorvoslás megteremtőjének unokája és a vértanúlevelek megmentőjének unokahúga is.
Asztaller Miklós 1867-ben, mikor a magyar állam a gödöllői birtokot megvásárolta és a királyi párnak adta, Gödöllőre került, ahol jószágigazgatósági titkár lett. „Az uradalomnak egyik legképzettebb és legszorgalmasabb tisztviselője volt…” – írta róla egy korabeli jellemzés. Az 1870-es évek végén a földművelésügyi minisztériumban találjuk, ahol lótenyésztési ügyekkel foglalkozott nyugdíjazásáig, a XX. század elejéig. Közben a halomi birtokkal is történt egy s más.
Az ún. „Belga Bank” (Sorieté Belgique du Credit Fonder et Industriel de Bruxelles) 1864-ben vásárolta meg az addigi birtokos, Sina Simontól a hajdani hatalmas gödöllői uradalmat, benne Vecséssel és Halom-pusztával. A bankot egy szegény sorból felemelkedett pénzügyi spekuláns, Langrand Dumonceau vezette. Dumonceau a „katolikus tőkével” kampányolt, támogatói közé tartoztak Európa nagy főúri családjai mellett a Pápai Állam, a Habsburg Monarchia és III. Napóleon is. Óriási pénzeket szedtek be „Isten nevében” szegény emberektől is Európa számos országában. Dumonceau a szédületes emelkedés után 1869-ben belebukott a spekulációkba, majd két év tárgyalás után egy belga bíróság 10 évi börtönre ítélte csalásért. Börtönbüntetését sosem kezdte meg. A Pápai Állam segítségével állítólag Brazíliába menekült, és ott is hunyt el. Jókai Mór a Fekete Gyémántok című regényében Kaufmann Félix alakjában festette meg a szélhámos bankár alakját.
A belga bank ezt követően a szentlőrinci uradalmat kisebb részekre bontva kezdte értékesíteni. Így született meg többek között Pestszentlőrinc, Kispest és Pesterzsébet, valamint Halom-puszta helyén azok a nagybirtokok, amelyekből később a Halmy- és az Andrássy-telep kialakult. Halom-puszta nyugati részét 1872-ben Deutsch József gabonanagykereskedő vásárolta meg. Ő volt Halmy József nagyapja; birtokán alakult ki a későbbi Halmy-birtok. A keleti részt Andrássy Aladár, Andrássy Gyula öccse szerezte meg. Az ő birtokán kezdődött el annak a háznak a története, amelyet ma Bálint Ágnes Emlékházként ismerünk.
Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör
