Idén, immár harmadik alkalommal voltunk hivatalosak a Reménység Szigetén, a Százhalombattán élő dr. Fazekas István református lelkész által vezetett Erdélyi Gyülekezet szervezésében, a Magyarországon Élő Erdélyiek Találkozójára.
Istentisztelettel indult a napunk. Az igehirdetést Ft. Csűry István református lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke tartotta. Istentisztelet után a templomban elénekeltük az ősi székely himnuszunkat, valamint a felvidéki himnuszunkat, utána Horváth László színművész, József Attila Kész a leltár című versét adta elő.
Dr. Fazekas István vezető lelkipásztor köszöntőjében nem kerülgette a lényeget – „ezek az alkalmak túlmutatnak a hagyományőrzésen. A történelmi törések után újra kell tanulni az egymásra találást – ezek a találkozók ennek a terepei. A közös hit és a kultúra olyan működő erő, amely képes bizalmat és közösséget építeni.
A folytatásban a nagyszínpadon a Párkányi Szivárvány Együttes autentikus népzenével idézte meg az elcsatolt területek hangulatát, majd a vecsési Labdarózsa Népdalkör és Citerazenekar műsora következett, kecskeméti, valamint menasági csokrunkat adtuk elő. Az ebédet élő zene kísérte, a beszélgetések pedig maguktól indultak, régi ismeretségek éledtek újjá, történetek kerültek elő, és a közösség érzése kézzelfoghatóvá vált.
Ezután Csender Levente íróval folytatott beszélgetés következett, könyvbemutatóval. Novella-felolvasás – Horváth László előadásában –, majd Csender Benedek hegedűjátéka tette színesebbé a műsort.
Végezetül Kovács Sándor és Pál László műsorához Csender Benedek is csatlakozott, majd Tövissi Mihály Szeretem a magyar nótát című könyvének bemutatója következett, több mint hetven év gyűjtőmunkáját összegző kiadványával. A könyvet dr. Véghelyi Balázs mutatta be, majd dr. Fazekas István beszélgetett a szerzővel. A bemutató nem maradt pusztán beszélgetés – Tövissi Mihály maga is énekelt, a dalokat élő zene kísérte.
A nap közös énekléssel zárult – egyszerre volt lezárás és megerősítés. A találkozó ismét bebizonyította: a közösség nem nosztalgia, hanem jelen idejű valóság. A hit, a kultúra és a személyes kapcsolatok együtt képesek hidakat építeni – nemcsak múlt és jelen, hanem emberek között is.
Hálásak vagyunk, hogy megtiszteltek meghívásukkal, hála és köszönet Oltyán Tamásnak és Annának, akik fáradhatatlanul szolgáltak részünkre és a találkozón résztvevőknek finom töltelékes káposztát, valamint sertés pörköltet.
Isten áldása kísérje mindnyájuk munkáját!
X. „Kerek a káposzta csipkés a levele…” – népdalkörök találkozója
„Csak az lesz Tied, amit odaadtál, / Csak az, mi minden kincsnél többet ér: / A tett, a szó, a dal mit szeretetből adtál, / Veled marad, s örökre elkísér..” (Túróczy Zoltán: Tanács)
A „Megmaradunk 3000” Vecsés Magyar Kultúrája Ápolásáért Alapítvány Labdarózsa Népdalköre és Citerazenekara 2026. május 10-én tartotta az immár hagyományossá vált X. „Kerek a káposzta csipkés a levele…” Népdalkörök Találkozóját.
Saska Istvánné Margitka képviselő asszony köszöntése után Pavella Krisztina művészeti vezetőnk konferálásával lélekemelő, jó hangulatú vasárnap délután következett. Fellépők voltak a Bugyi Népdalkör, a Concerto Harmónia Énekkar (Vecsés), Czövek Olivér Református Óvoda (Vecsés), Hévízgyörki Asszonykórus, a Prigyeni Pál Férfi Népdalkör és Citeraegyüttes (Inárcs) Rosmarein Tánccsoport (Vecsés), a Labdarózsa Népdalkör és Citerazenekar.
A Hévízgyörki Asszonykórus szép Galgamenti csokrot dalolt és lélekmelegítő szavalatot hozott mindnyájunknak útravalóul, Tóth Gáborné Hajdu Julianna dalos társuk előadásában.
A Labdarózsa Népdalkör és Citerazenekar új, Erdélyi, Menasági, valamint Ormánsági dalcsokrával lépett fel. A Református Óvoda óvodásai vidám néptáncot, népi játékokat hoztak, öröm volt látni a mosolyt az arcukon. Egy büszke nagypapa virágcsokrot adott át a műsorban fellépő unokájának, biztosan felejthetetlen marad mindkettőjük számára. A Concerto Harmónia, Bugyi és Inárcs énekkar és népdalkörök vidám dalcsokrai után a Rosmarein Tánccsoport örvendeztetett meg szép táncukkal.
Műsorunkat vidám hangulatú közös népdalénekléssel zártuk, amely még felejthetetlenebbé tette találkozónkat. Újra megtapasztalhattuk a közösség megtartó erejét. Hálásan köszönjük Vecsés Város Önkormányzatának támogatását és a Bálint Ágnes Kulturális Központ dolgozóinak segítségét.
