
A Holokauszt áldozatainak 80. évfordulójára emlékezve ismerkedjenek meg egy Vecsésen megtelepedett morva-országi zsidó kereskedőcsalád történetével, akik több generáción keresztül, mintegy száz éven át szolgálták a falu lakosságát fűszer- és vegyeskereskedés, valamint épületfa, tűzifa és építőanyag kereskedésükben.
Herbacsek (Herbatschek) Hermann Ármin a Dél-Morva Bisenz, mai nevén Bzenec kisvárosból származik, mely akkor Ausztria örökös tartománya volt. Bzenec ma Csehország déli részén, közel a szlovák határhoz, gyönyörű és tiszta kisváros cca. 4500 főnyi lakossal.
Már az 1600-as évtől élnek itt betelepült askenáz zsidók. Az 1717., 1720. évi zsidó nyilvántartás (hitközségi elöljárók) felsorolásában találunk Herbatschekeket pl. Jakob, Izsák névvel.

1726. Károly (1712–1740) német-római császár a zsidók számát korlátozandó 1726. október 16. dátummal meghozta (Familien Tengesetz néven) elhíresült rendeletét, miszerint minden családban csak az elsőszülött fiú házasodhatott és alapíthatott családot a megfelelő adó megfizetése mellett.
A továbbiak során az engedélyt az apa halála után a legidősebb fiú örökölte azzal a megkötéssel, hogy már betöltötte 24. életévét. Fentiek miatt megkezdődött az elvándorlás Magyarország irányába, ahol szabadon házasodhattak, mivel a fenti rendeletet Magyarországon nem foganatosították.

Az 1670-es évek cseh-morva- és sziléziai éhínségétől menekülve mintegy 60 fő érkezett Magyarországra bebocsátást remélve. Ebből a csoportból kerültek zsidók Pest-Pilis-Solt vármegyébe (Pécel-Isaszeg-Aszód-Domony falvakba), akik a későbbiekben is tartották a kapcsolatot anyaországukkal, és legtöbbször onnan választottak maguknak házastársakat.
1849-ben Isaszegre házasodott Straussler Jakab, aki egy Swarc Éva nevű lányt vett feleségül Bisenzből, és magával hozta unokaöccsét, a 16 éves Herbacsek Hermannt, ugyanis Hermann édesapja: Wolf Vilmos Herbacsek (1798–1884?) felesége, Straussler Julianna volt, akivel a házasságkötés 1832. 08. 23-án volt. Ebből következően az 1833. június 10-ei születési dátum hiteles, miután Hermann a házasságkötést követő kilencedik hónapra megszületett.
Hermann itt, Magyarországon kívánt szerencsét próbálni, családot alapítani és megélhetést biztosító vállalkozásba fogni.
Szinte azonnal munkát kapott id. Szamek Dávidnál annak kocsmájában, illetve szatócs boltjában Kerepesen, ami kitűnő alkalom volt a kereskedő szakma elsajátításához.
Szamek Dávid két fia, Szamek Márkusz és Szamek Sámuel egyengették további sorsát, úgymint önállóságát, párválasztását és megtelepedését Vecsésen.
A korra jellemzően a zsidó családokban a mózesi parancsnak („szaporodjatok és sokasodjatok”) eleget téve rengeteg gyermek született, jelen esetben 12. Habár magas volt a korai halandóság, de így is hosszú a leszármazottak listája.
Egy 1850 évi vecsési összeírásban már szerepel Herbatsik Hermann (szül. 1834) és Weisz Nanetta (szül. 1837).
A csatolt dokumentumhoz magyarázat szükséges az ellenmondások elkerülésére.
- Az előző dokumentumnál már tisztáztuk, hogy H. Hermann 1833-ban született.
- Weisz Naneta elírás. Születési neve Spiler Eszter. Édesapja halála után édesanyja férjhez ment Weisz Salamonhoz. Innen lehet az elírás, mert a leány a továbbiakban mindig Spiler Eszterként szerepel.
1855 évben megalapítja fűszer- és vegyesáru üzletét Vecsésen.
Hermann 1857-ben megházasodott, elvette az irsai Spiler Esztert (19), majd Vecsésen a Fő utca 112. számú házba költöztek, amely korábban a Grassalkovich alkalmazta gazdatisztek lakhelye volt.
Az akkor még szinte tisztán sváb telepesek lakta falu közössége hamar megszerette az ifjú zsidó fiút, aki tökéletes német beszéddel kommunikált a telepes gazdákkal és szolgálta azok igényeit.
Üzletét nagykereskedéssé fejlesztette, és ellátta a falu más hitsorsos kereskedőit is áruval, melyet Pesten szerzett be egy Smidl Sándor nevű fűszer- és gyarmatáru nagykereskedőnél. Az árut vasúton szállíttatta Vecsésre és terítette a zsidó szatócsok boltjaiba.
Felesége és annak édesanyja, Weisz Salamonné vitte a kis üzlet forgalmát, majd gyermekek születtek szép számmal, de ezt már csak a történet folytatásában.
Greschó József












