… mondja a dal szövege, és tükröt ígér a közepébe. Igaz-e,hogy csak egy szerelmi romantika művészi kelléke? Vagy gasztróra fordítva: csak liszt, porcukor, néhány fűszer és persze – nevéhez méltóan– méz kell hozzá? Egy biztos: búcsúk, vásárok elengedhetetlen kelléke. Akkor csak vásárfia? Egy országos verseny első díja kapcsán erre keressük a választ.
Szakácsné Udvari Izabella erdélyi származású, a Küküllő-menti Magyarsároson élt, szülei ma is ott élnek. A családban a hagyományos erdélyi konyhán túl nem volt honos a mézeskalács készítése. Persze, a süti és a keksz az magától értetődő volt. Maga sem tudja, honnan jött az ötlet, de amikor 7-8 évvel ezelőtt sógornője két gyerekének a szokásos süti menün túl iskolai rendezvényre egy focilabdát készített, no, az lehetett a gondolatébresztő, az inspiráció a későbbi időszakra!
– Marosvásárhelyen, a Művészeti Líceumban festészet, szobrászat, grafika tanszakot végeztem. Ez biztosan sokat segített a későbbiekben a kreativitásban. Tanultam látványtervezést is, de a színház kötött világ. Ott az egyéni látásmódnak kevés a tere, hiszen azt a rendező és a színészek alakítják ki, és ahhoz kell alakítani mindent. Ez nem vonzott.
A házassága vecsési férjével, Szakács Szilárd üveges mesterrel – a korábbi kiváló asztaliteniszezővel – hozta meg a változást. Férjével közösen kezdték megtapasztalni a mézeskalács készítés fortélyait. Legelsőként gyötrelmes utat kellett bejárni a helyes technológia kialakításában, a tészta alakíthatóságában, ami mindennek az alapja. Autodidakta módon tanulta és sajátította el azt a módszert, amellyel utána már kedvére formázhatta a tésztát. Ezután a kreativitás, a formázás, a díszítés fontossága következett. De ez volt a könnyebb. A nagy tudású líceumi tanárok által tanultak most kamatoztak. Mindez egyéni látásmóddal már perspektívát is nyújtott.
Az online világ segítségével egyre többen ismerték meg nevét a szakmában. Ennek hátránya is volt, mert amikor továbbképzésre akart jelentkezni, akkor azzal beszélték le, hogy számára már nem tudnának újat mondani.
Lajosmizsén rendezték meg a XIV. Grillázs és Mézeskalács Versenyt. Ez a legjelentősebb, országos méretű vetélkedés ebben a műfajban.
– Már tavaly is el akartam indulni, de lekéstem a jelentkezési határidőt. Évente megjelölik azt a témát, amiről a versenyművet el kell készíteni. Idén az esküvőt kellett megmintázni. Más megkötés nem volt, szabad volt a fantázia. Hároméves gyermekünk van, és övé az elsőbbség. A maradék szabadidőben, ami sokszor az éjszakát jelentette, igyekeztem megtervezni és elkészíteni a versenydarabot. Ha mindent összeadok, 2-3 napba tellett, amíg elkészült, és a megadott határidőre el tudtam vinni Mizsére. Itt komoly szakmai tekintélyek, évtizedes tapasztalattal rendelkező cukrászmesterek zsűrizték a darabokat. Május 25-én egy családi gyermeknap keretében volt az eredményhirdetés. Nagyon meglepett, de nagy boldogsággal töltött el az első díj, az aranyérem. Ha máshol is lenne verseny, oda is elmennék.
Izabella egyéni vállalkozó, kézműves ajándéktárgy készítő. A járvány idején meghonosodott az online világa, és a megrendelések java innen érkezik. Születés- és névnap, osztálytalálkozó, de egyedi igényeknek megfelelő megrendelések formájában. Részt vesz vásárokon, fesztiválokon is, és természetesen ott volt a tavalyi Vecsési Káposztafeszten, ahová idén is igyekszik. Kapcsolata van rendezvényszervezőkkel és cukrászdákkal is. Nagy örömére Erdélybe is szállít, egy marosvásárhelyi cukiba. Szívesen fogad itt, Vecsésen is vásárlókat, mert az az igazi találkozás számára vevő és alkotó között, amikor látja a meglepődést, az érdeklődést a vásárlóban a tárgyak sokszínűsége, változatossága láttán.
Szalontai János, fotók: Iza
