Stieber Magdolna mozgásfejlesztő terapeutával, az egy éve már Vecsésen is jelen lévő Gloriett Fejlesztőház alapítójával beszélgettünk a mai gyerekekről.

– A fejlesztőházak főleg a 0-14 éves korosztálynak kínálnak személyre szabott, iskolán és óvodán kívüli fejlesztéseket. Miért van erre egyáltalán szükség? Annak idején, a mi gyerekkorunkban nem is voltak ilyen lehetőségek, mégis felnőttünk valahogy. Ennyivel rosszabbak a mai óvodák, nem készítik fel a gyerekeket?

– Nem, dehogyis! Ha valaki bemegy egy oviba, egyből látja, hogy a körülmények összehasonlíthatatlanul jobbak, mint mondjuk a nyolcvanas évek elején. Nyilván az óvodapedagógusok sem rosszabbak. Sőt, aki a pályán maradt, legalábbis akiket én ismerek, mind szívvel-lélekkel csinálja a munkáját.

– De akkor miért van ekkora igény a különórás fejlesztésekre?

– A probléma nem az óvodákkal van. A világ változott meg. Feszítettebb az életünk, a verseny az úr mindenütt. A jobb nyer, a rosszabb pórul jár. Azok, akik ilyen korban lemaradnak egy-egy készség, képesség terén, később már nehezen hozzák be ezt a lemaradást. Pedig tudjuk, manapság egyáltalán nem mindegy, honnan indul valaki. Be kell látni azt is, hogy a gyerekek is mások, mint régen.

– Azt hinné az ember, hogy a gyerekek ugyanolyanok, mint amilyenek mindig voltak.

– Nemrég egy szülő büszkén mesélte, hogy a 4 éves gyereke tabletet kapott karácsonyra. Mondtam, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet volt. Azt válaszolta, nem akarja, hogy a gyereke lemaradjon a többiektől. Pedig a kicsi éppen ezzel kerül hátrányba. A folyton a képernyőre tapadó gyerek máshogy nő fel, mint a korábbi generációk. Nem csak arról van szó, hogy a mozgáshiány gyenge fizikumú, rossz egészségű fiatalokat eredményez. A számítógép és a telefon magához láncolja a gyerekeket. A szakemberek vitatkoznak azon, hogy hívhatjuk-e ezt függőségnek, de nem az a lényeg, hogyan hívjuk. A képernyős gyerek más tapasztalatokat gyűjt a világról, máshogy alakulnak ki az idegpályái, máshogy huzalozódik be az agya. Máshogy tanul meg mozogni, beszélni, a külső ingerekre máshogy reagál. Az agy fejlődése és a gyerekkori mozgás között nagyon szoros összefüggés van. Sokszor találkozom olyan szülővel, aki lelkendezik, hogy a gyerek nagyon-nagyon okos, mert 3 évesen jól kezeli a telefont. Nagyon okos, csak nem vagy alig beszél, és a mozgásbeli képességei sem megfelelőek. Mindez idegrendszeri éretlenségre utaló jel. Jó, hogy a gyermekvédelem fogalma ennyire a közbeszéd középpontjába került mostanában. Nemrég olvashattuk, hogy Kínában már törvény korlátozza a gyerekek napi képernyőidejét. Meggyőződésem, hogy nagy segítség lenne a magyar szülőknek, ha hasonló szabályozás születne itthon is. Persze nem csak a képernyő a probléma, csak azért hoztam példának, mert ezzel mindenki találkozik.

– Tehát a világ más követelményeket támaszt, és a gyerekek is máshogy nevelkednek, mert nem fociznak, hanem képernyőt nyomkodnak.

– Pontosan. Több az idegrendszeri éretlenséggel rendelkező gyerek, és nehezebb helyzetben is vannak, mint régen. Ma a főszabály, hogy a gyerekeket már korán, 6 éves kortól iskolába íratjuk. Sokan csak ekkor szembesülnek azzal, hogy ott nem is olyan könnyű megfelelni. Nyáron nagy sajtóvisszhangot kapott a hír, hogy kirívóan sok első osztályosnak kell évet ismételnie. Arról nincs statisztika, hogy hányan vannak, akik nem buktak meg, de olyan dolgokkal küzdenek, ami megnehezíti a tanulást és a mindennapi életet.

– Hogyan segít ezen egy fejlesztőház?

– Mi főleg alapozó- és homloklebeny terápiával foglalkozunk. Különféle mozgássorok gyakorlásával ösztönözzük-fejlesztjük az idegpályákat. Olyan gyerekeket hoznak hozzánk, akiknek valamilyen idegrendszeri éretlenségből adódó problémája van, például figyelemzavar, túlmozgás, a finommotorikus mozgások elégtelensége, beszédkészség elmaradása, tanulási zavarok. A nagycsoportos korosztálynak iskolaelőkészítő foglalkozásokat tartunk, a tanulási nehézségekkel szembesülő iskolásoknak pedig a homloklebeny-terápiát ajánljuk.

– Honnan lehet tudni, hogy egy gyerek fejlesztésre szorul? Nem egyértelmű, hogy egy szülő észreveszi, mondjuk a fi­nom­motorikus mozgások elégtelenségét.

– A mai anyukák, apukák, sőt nagyszülők is meglepően jól tájékozottak, nemegyszer célzottan keresik a foglalkozásainkat. Az is gyakori, hogy a szakszolgálatok vagy az óvodák küldik hozzánk a gyerekeket. Megtalálnak minket többféle fórumon könnyen. Pedagógusok vagyunk, évtizedes tapasztalattal. Az a hivatásunk, hogy segítjük a következő generációt. A jobb képességű gyerek jobb jövőt jelent.

VT infó