„Sok ember kellene nekünk olyan, mint Mayerffy, az ő céljai nagyon nemesek!” (Kazinczy Ferenc 1816)
Mayerffy Ferenc Ferihegy névadója. A modern magyar sörfőzés, a magyar felsőfokú agrárképzés, a lőrinci Gloriett, az első magyar lóversenypálya alapítója. Széchenyi jó barátja. A Brunszvik-féle kisdedóvó, az Akadémia, a Városliget, a Nemzeti Múzeum és a Ludovika támogatója.
A reformkori Magyarország egyik legnagyobb alakja. És a reformkori Vecsésé is. Fél évszázad alatt mintagazdaságot varázsolt Vecsés nyugati részéből. Ez az a terület, melyet ma Ferihegyként ismerünk. Ferihegy neve őrzi a nagy vállalkozó, „az első pesti polgár” emlékét.
Mayerffy 1799 és 1845 között bérelte Szentlőrinc-pusztát Grassalkovich (III.) Antaltól. Tevékenysége óriási hatással volt az új telepes falura, Vecsésre. Lőrinc akkoriban Vecséshez tartozott. Itt hozta létre Mayerffy a sörfőzéshez nélkülözhetetlen komlótelepét, illetve a korabeli Európa (!) egyik legnagyobb szőlőfajta-gyűjteményét, szőlősét. A területen 675 különböző szőlőfajtát termesztettek. A sör, a bor, a pálinka innen került Pestre, Budára, távoli tájakra, sőt, még a magyar király asztalára is. Érdekes, hogy Mayerffy egyik pesti sörfőzdéje a mai Parlament helyén működött. Ő volt az a fajta leleményes, dolgos ember, akit Széchenyi a Hitel című művében sürgetett. Az a Széchenyi, aki azért járt többször is Vecsésen, mert Mayerffy jó barátja volt. Naplójában pontosan feljegyzi, hogy mikor és miért utazik Lőrincre vagy Vecsésre.
És hogy mi minden emlékeztet Mayerffyre szűkebb pátriánkban? Például Pestszentlőrinc legrégibb épülete, a Szent Lőrinc kápolna, melyet 1800-ban rendbe hozatott, és amelynek harangja máig családja nevét viseli. A Gloriett-telep neve és a vecsési harangok. Vecsés régi templomának két harangját is (Szent Ferenc és Szent Eleonóra) ő ajándékozta a falunak. Ő csináltatta a régi templom tetejét is, melyet egy akkoriban szabadalmaztatott magyar találmánnyal, egy tűzkármentes tetővel fedtek be. Elsőként tenyésztett merinói juhokat Magyarországon, mégpedig a vecsési pusztákon. Ez a legnemesebb gyapjútermelő juhfajta világszerte. 1820-ban maga I. Ferenc király és felesége jártak a birtokon. Az ebből az alkalomból tartott bemutatón a vecsési falusi táncok is műsoron voltak.
És volt káposzta is! A káposztasavanyítás olyan jellemző volt a birtokára, hogy a korabeli szaklapok Mayerffy-féle savanyításról beszélnek. Egy újság még a receptet is közli az alábbi bevezetővel. „A vállalkozó, tüzes és fáradhatatlan magyar farmer és földbirtokos mindenre kiterjeszté gondját s figyelmét, mi az előrelátó gazda körébe tartozott. Így ettünk nála, évek előtt, két- és hároméves savanyított, ugyan csak nemzetiesen és becsületesen elkészített és igen jóízű, az újtól alig megkülönböztethető hajdúkáposztát, melynek eltartási módját vendégeivel a következendőkben közölte…”
A sok-sok vecsésinek munkát adó Mayerffy utód nélkül halt meg, viszont oldalági leszármazottai ma is élnek. Testvérének unokája Arany László felesége lett, később pedig Arany János hagyatékának gondozója. Sőt, egy ma jól ismert vecsési család is rokonságban áll Mayerffyvel, de ez legyen egy következő történet!
Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör
