Más színekben láthatjuk a világot, lelkileg kiegyensúlyozottabbak, fizikailag erősebbek lehetünk, ha nem fosztjuk meg magunkat a kerékpározás élményétől. Ez akkor is igaz, ha csak hétköznapi közlekedés céljából pattanunk fel a drótparipára.
Több pozitív dologgal is találkozhattak az elmúlt időszakban, akik figyelemmel kísérik a hazai kerékpáros fejlesztések alakulását. Például hosszas várakozás után tavaly nyár végére elkészült a BuBa, azaz a Budapestet Balatonnal összekötő kerékpárút. A 108 kilométer hosszú bicikliúton a fővárostól Balatonakarattyáig tekerhet biztonságos útvonalon, aki két keréken közelítené meg a magyar tengert. Emellett az ország számos pontján készültek kerékpárutak, és több száz kilométernyi túraútvonalat jelöltek ki bringások számára.
Igaz, hogy a hasonló fejlesztések eddig elkerülték Vecsést és környékét, de az mindenképpen bizakodásra adhat okot, hogy kormányzati szinten is szerepelnek a következő évek tervei között a kerékpáros fejlesztések. (Persze a jelenlegi gazdasági helyzetben érdemes kellő óvatossággal fogadni ezeket a híreket.) Az pedig még inkább üdvözlendő itt helyben, hogy a vecsési városvezetés elkötelezettnek tűnik a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésében. Hozzá kell tenni, sajnos az önkormányzatoknak – így Vecsésnek is – korlátozottak az erre a célra fordítható forrásai, állami vagy Európai Uniós támogatás nélkül nem várhatunk jelentős fejlesztéseket, de a kerékpárforgalmi hálózati terv megrendelésével Vecsés már megtette az első fontos lépést a cél felé vezető úton.
Ahhoz, hogy a kerékpáros közlekedés minél többeknek legyen vonzó és valódi alternatívát nyújtson például az autóval szemben, elengedhetetlen a biztonságos közlekedés feltételeinek megteremtése (ide értve a kerékpárosokat sújtó értelmetlen KRESZ-szabályok megváltoztatását is), de emellett nagy hangsúlyt kell helyezni a kerékpáros szemléletmód formálására is.
A hazai közlekedés napjainkban nem nevezhető kerékpárosbarátnak, a mérleg nyelve még mindig a gépjárművek irányába billen. Ezt az egyenlőtlenséget az infrastruktúra kialakításában és a közlekedés résztvevőinek fejében is fel kell számolni. Nem tekinthet úgy a kerékpárosokra a gépjárművezetők jelentős része, mintha kerülgetnivaló bóják lennének egy akadálypályán, ugyanakkor a bicikliseknek is kötelességük betartani a szabályokat, körültekintően közlekedni, nem pedig keresztül-kasul járdán, zebrán, kocsiúton, ahogy éppen kedvük tartja. Régi igazság, hogy nincs kerékpáros és autós, az utakon közlekedők vannak, akik egyenrangú felek.
A gyermekkor boldogsága köszön vissza ránk a kerékpáron
Akit egyszer megérint a kerékpározás nagyszerűsége, többet nem mond le erről az élményről. A két keréken töltött idő boldogabbá és szabadabbá tesz, egy hosszabb tekerés akár egy meditációval is felér. Bringázás közben javul a hangulatunk, csökken a szervezetben a stresszhormonok szintje, ezért nagyon jó ellenszere a szorongásnak és a depressziónak. A szabadság érzése, amit kerékpározás közben tapasztalhatunk, a gyermekkor gondtalan boldogságához hasonló érzéseket idéz fel bennünk. Jótékony mentális hatásai mellett számos fizikai pozitívuma is van. Javítja, erősíti a szív- és érrendszer működését, növeli a tüdő kapacitását, erősíti az izmokat, fokozza az állóképességet, páratlan zsírégető hatással bír, jót tesz az ízületeknek és még hosszasan sorolhatnánk a tudományosan is igazolt tényeket. Mindezek nem csak akkor érvényesülnek, ha valaki sportszerűen űzi a kerékpározást, jótékony hatásait akkor is tapasztalhatjuk, ha például munkába járáshoz, hétköznapi ügyintézéshez használjuk a kétkerekűt. A szélsőséges időjárási körülményektől eltekintve télen nem fázunk, ha megfelelő öltözetben ülünk kerékpárra, nyáron pedig a sebesség megfelelő megválasztásával mérsékelhetjük az izzadást. Persze néha körülményesnek, kényelmetlennek tűnhet a kerékpár az autóval szemben, de mint általában mindig, ebben az esetben is csak rajtunk áll, hogy a tapasztalat hiánya miatt keletkezett berögződéseinken tudunk-e változtatni.
Varga Norbert
