Két év szünet után újra éledt a hagyomány, hogy december 27-én a Jókai utcai Szent Kereszt templomban – szentmise keretében – a borosgazdák elhozzák új boraikat megáldani.
Az egyház december 27-ére – Szent János apostol ünnepére – teszi a boráldást, annak emlékére, hogy Szent János apostolt hiába kényszerítették, hogy igyon a mérgezett borból, az nem ártott neki.
A Jánosáldás hagyománya már régóta él szőlőtermesztő területeken, azoknál a családoknál, akik ezt a foglalkozást űzik. A család tagjai ezen a napon bort vittek a templomba, amit megszenteltek, majd minden hordóba belecseppentettek a szentelt borból, ami hitük szerint elősegítette a jó bortermést.
A néphit szerint gyógyító ital is a János-bor, valamint távol tartja a rossz szellemeket, segít a házasságban, az egészségben és növeli a szépséget.
A Jánosáldás az utolsó pohár bor elfogyasztását jelenti búcsúzás előtt, amit egyfajta áldásnak tekintenek: „Szent János áldása maradjon a hajlékon is, meg az elmenőkön is.”
A Vecsési Borbarátok Egyesülete ezt a hagyományt élesztette újra már évekkel ezelőtt, amit a világjárvány megszakított. Ezúttal is elvitték a borászok boraikat, hogy szentmise keretébe áldja meg munkájukat Huszka Mihály plébános atya.
Reméljük, hogy az áldás hatásos lesz, és a tavaszi borversenyeken megint sok szép sikert érnek el a vecsési borászok. Az is hagyomány, hogy szentmise után az altemplomban minden résztvevő számára alkalom nyílik arra, hogy megkóstolhassák az érlelődő vagy már kész finomságokat. Hogy a borok ízvilágát elválaszthassák, arról a résztvevők gondoskodnak különféle borkorcsolyákkal, amelyekből általában a sült hús zsírjával megkent, lilahagymával ékesített illatos kenyér viszi el a képzeletbeli pálmát.
Kísérje áldás borászaink verejtékes munkáját!
Egészségünkre!
Szalontai János Fotók: Nagy István Elek
