Két esztendővel ezelőtt a Covid-járvány törölte el a szüreti mulatságot. Tavaly is volt gondjuk az újrakezdéssel, és kisebb létszámmal ápolták a hagyományt. Idén az eső nehezítette a fiatalok dolgát, de az akaratuk mindent legyőzött.

Október 1-jén esőre ébredtünk, ez mindjárt az első, talán leglátványosabb részét módosította a napi programnak. Merthogy ez a bál nemcsak arról szól, hogy este ünneplőbe vágjuk magunkat, elmegyünk a bálba, eszünk-iszunk, dinom-dánom reggelig. Ennek bizony koreográfiája van, ami sok szervezést, gondos előkészületet és egész napos szorgos és pontos tevékenységet igényel.

Ugyanis: szép időben lovas­kocsi megy a lányos házakhoz, a fiúk lovakon vágtatnak a vecsési utcákon, mindenhol módos vendéglátás dukál a hajadonok kikéréséhez, aztán a lányok fel a kocsira, és mennek tovább begyűjteni a menyecskéket. Persze, több lovaskocsi is menne szép időben, egyiken a zenészek, másikon a bírók, akik felügyelik a napi menetrend pontos betartását. Belegondolhatunk, mire a hagyományos 17 lányos házat végigjárják, hát addig a fáradtság jelei mellett más is jelentkezhet tünetként.

Vendéglátás a koszorús háznál

Most az eső szerényebbre szabta a lehetőségeket. Platós autókkal szedték össze a lányokat a csikós fiúk, amiből bizony az eddig megszokott romantika hiányzott. Az éveken át megszokott program egy pici csorbát később is elszenvedett. A hagyományos rend ugyanis az, hogy délután három óra körül ér az immár teljes csapat a koszorús házhoz. Ez azt jelenti, hogy az utolsó lányka házánál a család állít egy díszes szüreti koszorút, ami nevével ellentétben egy csodás, szőlőt megidéző kertészeti mestermű inkább, ahol az egész kompániát a család bőséges és ízletes vendéglátásban részesíti. Hálából eltáncolják az erre az alkalomra betanított szüreti táncot, amelyet ezúttal is Hunya-Zehetmayer Adrienn tanított be. Ez hiánytalanul meg is történt Frühwirth Anna és családja jóvoltából, akik a koszorús ház vendéglátói voltak. Itt egy adósságot is törleszteni kell a krónikásnak, mert táncolni csak zenére lehet. És ki más zenélhet, mint minden más alkalommal, mint a Brunner zenekar. Ők azok, akik a fiatalok mellett az egész napot és aztán az éjszakát is átzenélik. Örök hála nekik!

A pici hiányosság, vagy inkább módosítás ezután történt. Korábban 17 órakor a menet az Epresbe érkezett (vagy a Grassalkovich iskola udvarára), ahová a szülők s barátok meg vannak invitálva, és a fiatal táncosok bemutatják számukra is a szüreti táncot. Most az ismét megeredő eső a Tájházba vitte át a teljes kompániát. Ezután már csak átöltözni kellett, és jött a bál a Grassalkovich iskola tornatermében, a Brunner zenekar fáradhatatlan muzsikálása mellett. Persze itt is volt még szüreti tánc, és sok csínytevés, amit az egész nap árgus szemekkel figyelő bírók – Endler Sándor és Bittner Olivér – tréfás „büntetésekkel” toroltak meg, így is tovább srófolva a kiváló hangulatot.

Hogy az egész napos fáradozás miatt maradjon erő a szórakozásra, azon a Platz Bisztro, Cegi és csapata segített a finom ételekkel és italokkal.

A szervezők hálásan köszönik a csapat hozzáállását, a szülők és a barátok segítését, a tombolához a támogatásokat. Nagyon szeretnék, ha jövőre minden klappolna, és egy igazi, hamisítatlan, békebeli szüreti bulit tarthatnának.

Így legyen!

Szalontai János, fotók: Pálfy Miklós