Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján a Szent István téri emlékműnél tisztelegtek a 66 évvel ezelőtti események és a vecsési áldozatok emléke előtt.
A megjelentek Falvai Anett köszöntője után a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület közreműködésével elénekelték a Himnuszt, majd Gál István, Vecsés díszpolgára mondott megemlékező beszédet, melyben egyebek között felidézte az elnyomó igazságtalanságokat, amelyek végül a forradalom kitöréséhez vezettek.
– A XX. század legnagyobb hazugsága volt a szocializmus, amely szabadságot, egyenlőséget, bőséget ígért, amiből soha nem lett semmi. A padlásokat lesöpörték, a gazdákat tönkre tették, a kisbirtokot, a nagybirtokot kisajátították, és szinte mindenkit a maguk ellenségévé tettek. Üldözték az egyházat, a papokat, a híveket. Három- és ötéves tervekben határozták meg a nép felemelkedésének útját, amiből aztán semmi nem lett, csak könny, jaj és gyász. Ellenség volt mindenki. Aki gondolkodott azért, aki nem járt Szabad Nép-félórára (az 50-es években a munkahelyeken megtartott kötelező esemény, amikor a dolgozóknak a Szabad Nép című újság legfontosabb híreit kellett egyetértően kommentálniuk – szerk.), azért. Ha valaki viccet mesélt a pártvezetőről, akkor azért. A magyarság ez ellen felemelte fejét, amely 1956. október 23-án csúcsosodott ki – mondta Gál István, hozzátéve, hogy a magyar nemzet kivívta a világ csodálatát azzal, hogy szembe mert szállni az akkori világ legnagyobb hatalmával, legerősebb hadseregével. Bátor cselekedetével pedig „soha be nem gyógyuló rést ütött a kommunizmus bevehetetlennek hitt bástyáján”.
A magyar szabadságharcosokat Dávidhoz hasonlította, akik legyőzték Góliátot, azaz a szovjet hadsereget, de győzelmük időleges volt, hiszen az óriási túlerővel végül nem tudtak mit kezdeni. Féktelen megtorlás vette kezdetét, százakat akasztottak fel, tízezreket ítéltek súlyos börtönbüntetésre, és százezrek hagyták el az országot. A túlerő tehát győzött – fogalmazott.
Kiemelte, hogy rengeteg emberáldozat árán emlékezhetünk ma szabadon az akkori eseményekre, majd felidézte azoknak a vecsési áldozatoknak a nevét, akik az 56-os események folytán az életükkel fizettek.
– Csűrös Zoltán, aki a művészeti egyetem aulájában ellenállásra felszólító plakátokat készített, és mint egy kutyát, sorozattal agyonlőtték. Havalda László, aki kőbányán az Éles saroknál fegyverrel a kezében szállt szembe a betolakodó szovjet hadsereggel, életével fizetett érte. Simon Béláné egy civil áldozat volt, akinek munkából hazafelé jövet 1956 decemberében a Nyugatinál felsorakozó pufajkások sortüze oltotta ki az életét – emlékeztetett.
Gál István ünnepi beszédét követően Jambrik Boglárka, a Miskolci Nemzeti Színház énekese, Standi Szilvia operaénekes és Lakatos Gergely, a Csokonai Nemzeti Színház tagja adta elő a Forradalmi rab balladája című zenés, énekes produkciót. A megemlékezés végén az önkormányzati vezetők, helyi pártok és civil szervezetek, továbbá a vecsési intézmények képviselői elhelyezték koszorúikat a Szent István téri 1956-os emlékműnél.
Szöveg és kép: Varga Norbert
