Egy nagyszerű ember fantasztikus műve – könyv a 225 éves falusi iskoláról

A Grassalkovich iskola fennállásának 225. évfordulója alkalmából készült egy az iskola történetét bemutató könyv, szerzője Hanti Mirtill tanárnő. A könyv felöleli a „falusi iskola” elmúlt 225 éves történetének minden fontos mozzanatát.

Vajon mi visz rá egy három gyermekes édesanyát, hogy egy ilyen nagy formátumú könyvnek nekiálljon? – tettük fel a kérdést a szerzőnek.

– A német nemzetiségi önkormányzattól érkezett a felkérés, amit tavaly augusztusban véglegesítettünk, akkor beszéltük meg, hogy elvállalom. Már korábban is volt róla szó, de a Covid közbeszólt. A gyerekeim már felnőttek, így talán egy kicsit több idő marad egy kisebb kutató munkához, és igen, érdekelt a téma, a kihívás, és szeretem az ilyen jellegű kutatómunkákat – mondta Hanti Mirtill, történelem szakos tanárnő.

Elárulta, a kiindulás volt a legnehezebb, miként építse fel a könyvet, de az adatgyűjtés folyamata sem volt egyszerű, hiszen mégiscsak 225 évet kell feldolgoznia.

– Hatalmas segítséget jelentett Frühwirth Mihály, Misi bácsi, aki rengeteg archív fotóval, információval, dokumentumokkal látott el. Több mindenre is felhívta a figyelmemet, jelezte, mi az, ami még érdekes lehet, mi az, aminek még érdemes lenne utána nézni. Természetesen a kollégák is sokat segítettek. Külön megemlíteném Koncsik Sándor, Sanyi bácsi képanyagát, mely a 70-es évek végétől napjainkig lényegében az iskola életét teljes mértékben lefedte, dokumentálta.

A tanárnő a felkérésnél kihívást érzett, de az ilyen jellegű dolgokat egyébként is szereti, kicsit felkutatni, utána járni, megnézni. – Töri szakos vagyok, nekem ez alap – mondta nevetve.

De vajon mi volt számára a legmeglepőbb az adatgyűjtés folyamán?

– Leginkább, hogy vannak dolgok, amik nem változtak. Ez persze lehet jó és rossz is. A 19. század végi tanmenetek, naplók, bizonyítványok szinte ugyanúgy néznek ki, mint most. Ugyanazok a tantárgyak, hasonlóak a tanmenetek, hasonlóak az elvárások, csak hát azóta eltelt több mint száz év. Ennyivel bővült a tudás, és mi mind elvárjuk a gyerektől, hogy ezt tudják.

A könyv a 18-19. század fordulójától indul, pontosan 1797-től a Római Katolikus Iskola megállapításától, ami nagyjából egybeesik Mária Terézia iskolaügyi rendeleteinek megjelenésével. Szó van benne az éppen aktuális iskolaügyet érintő törvényekről, rendeletekről, illetve arról is, hogy az éppen aktuális törvények hogyan befolyásolták, alakították, változtatták az iskolák életét.

– Az idők során több iskolát is alapítottak Vecsésen. A Faluban a Római Katolikus volt az első, a kiindulópont. Később alapították az állami, majd a polgári fiúiskolát. A második világháború után ezen iskolák összevonásából jött létre a Központi Általános Iskola, amely napjainkig több néven, több fenntartó irányítása alatt is állt.

– Ha már ennyi mindent tud az iskoláról, felmerülhet a kérdés, vajon mikor tanított volna a legszívesebben?

– Talán Eötvös korában, az olyan igazi kihívás volt, de diákként, nem is tudom mikor lett volna jó. Talán diákként mindig nehezebb, szerintem. Minden időszaknak megvoltak és meg is vannak a maga kihívásai, problémái, nehézségei és természetesen a szépségei is – felelte.

A tanárnő elmondta, viszonylag kevés volt az idő a könyv megírására, így még most is mindig jönnek az újabb ötletek.

– Szívesen beszélgettem volna a régi, már nyugdíjas kollégákkal, akiket személyesen nem is volt alkalmam megismerni. De érdemes lett volna beszélgetni régi diákokkal, akik ma már talán nagymamák. Az ő történeteik biztos hitelesebb képet adtak volna az iskola múltjáról.

Elárulta, a könyv a gyerekeknek is nagyon tetszik, hiszen rengeteg kép van benne, olyan számukra, mint egy mesekönyv. Keresik a nagypapákat, nagymamákat, szülőket, testvéreket.

– A jelen időszakról is vannak képek, azokban a mostani diákjaink is benne vannak, aminek örülnek, mert nem rossz egy könyvben szerepelni a nagymamával, nagypapával.

De vajon mi volt a legnehezebb az utánjárásban?

– A 70-80-as évekről reális képet adni és a közelmúlt iratai, dokumentumai is elég hiányosak. Annyi fenntartóváltás volt az idők során, a tanács, város, az önkormányzat, a KLIK, a Német Nemzetiségi Önkormányzat, aminek következtében nem minden iratot, dokumentumot sikerült fellelni. Sok egykori tanárról még most is hiányoznak adatok.

A kiadványban az összes igazgató benne van, az összes tanár is, hogy mettől meddig tanított az iskolában. De szerepelnek benne régi bizonyítványok, osztályképek is. Így találhatunk olyan bizonyítványt is, amelyik nyolc éven át volt egy tanulóé, ugyanakkor szinte minden év osztályozási rendszere más volt.

Egyszóval mindenki számára érdekes olvasmány, ami remélhetőleg nem az utolsó könyve egy fantasztikus pedagógusnak.

Sz. Gy.