Amint arról előző számunkban beszámoltunk, Varga Katalin bronzérmet szerzett a paraversenyek KL2 200 méteres számában a kanadai Halifaxben rendezett kajak-kenu világbajnokságon. Rá két hétre a müncheni Eb-n is harmadikként ért célba, míg a hónap végén rendezett országos bajnokságon első lett.

Mindezt tette úgy, hogy március közepén eltörte a combját spirális töréssel, ami alapból nehezen gyógyul. A talpán volt egy seb, amit felvágtak, kötözgetni kellett, és amikor ráhajolt a lábára, csípőprotézisét túlfeszítette.

Akkor az orvosok azt mondták, eszébe ne jusson elindulni a négy hét múlva esedékes válogatón. Az elsőt végül kihagyta, a másodikon Covid miatt nem tudott részt venni, így lélekben már le is mondott a vb-részvételről.

Végül ott volt Kanadában, és a tokiói olimpiához hasonlóan a két angol versenyző mögött a harmadik helyen ért célba.

– Sok mindent nem mertem a hajóban csinálni, ráadásul a két hónapból egyet kölcsön hajóban töltöttem. Az edzőm féltett is, mert a nemzetközi versenykörülmények feszesebbek, és ha eldurran az agyam, akkor megyek, mint a gép. Látszott, a sérülés miatt a rajtból nem tudok elég gyorsan kijönni, de így is elégedett vagyok – mondta a vecsési sportoló.

Bár sokan panaszkodtak a kanadai körülményekre, ő meg volt elégedve velük, véleménye szerint a legutóbbi dániai vb-n sokkal rosszabb volt.

– Halifaxban nem volt probléma, Koppenhágában a kerekes székkel nehéz volt tocsognunk a sárban. Sokak szerint most az étkezés nem volt tökéletes, de nem volt akkora gond – mondta.

Most élvezi a pihenést, és igyekszik mindent megcsinálni, amit a nyáron a versenyek miatt nem tudott. De már most sokat gondolkozik, hogyan lehetne csiszolni a technikán.

– Máskor is mindig nagyjából egyben van a három verseny, de most nagyon sűrűre sikeredett a szezon. Nekem nem is baj, hogy ennyire egyben volt, mert az év első fele nem alakult túl jól a sérülés miatt. De csak így lehet bírni a kemény munkát és lehet a nagy célokért küzdeni. Az év elején a vb-részvétel volt a titkon álmodott cél, a hosszabb távú cél egyértelműen a párizsi olimpia – mondta a minden körülmények között életvidám kajakos.

Két év múlva az olimpián pedig szeretné maga mögé utasítani az angolokat is.

– Ez csak nagyon sok munkával fog menni. Aki közvetlenül előttem van, nem igazán tud már fejlődni. Tud egy időt, de annál már nem tud jobbat. Aki előtte van, az se nagyon tud már javulni. Nekem ebben a nyárban a legnagyobb pozitívum, hogy még a sérülést követően is tudtam időt javítani. Mindezt úgy, hogy az edzésmunkának csak egy részét tudtam megcsinálni. Minden, amit az edzőm kitalál, és az a munka, amit beleteszünk, javításra jogosít – mondta az örök optimista kajakos.

SzgY