Anikó néniék tábora minden évben nagyon izgalmas. Idén sem ma-
radhattam ki belőle.
Ebben az évben busz helyett vonattal mentünk Zebegénybe, bár volt benne egy kis vonatpótló-buszozás is. Már ez is tiszta Mónika show volt! Egy szőke néni a nagy bőröndjével olyan hisztit vágott le, hogy az egyik utazó bácsinak kellett helyre tennie. Tény, hogy sokan voltunk, és kevés hely maradt a buszon, de sok jó ember kis helyen is elfér! Amikor végre tovább indultunk, mi bizony megtapsoltuk a bácsit és jót kacagtunk! Mikor végre odaértünk, jutalmul megáztattuk lábainkat a Dunában. A lányokkal még rákásztunk is.
Idén először az osztálytársaimmal felnőtt kíséret nélkül fedezhettük fel Zebegény érdekességeit egy feladatlap segítségével.
A kilátóból csodaszép látvány tárult elénk, a tanösvényen pedig a madarakkal ismerkedhettünk meg. A nap zárásaként fürödtünk egy jót a Dunában. Annyira jól éreztük magunkat, hogy időközben még a nap is lement.
Másnap sétahajóval átmentünk Visegrádra, hogy ott meghódíthassuk Mátyás király egykori lakhelyét, a Visegrádi Királyi Palotát.
Szerdán életemben először sárkányhajóztam. Az egyikünk a hajó elején verte az ütemet egy dobon, a csapat pedig ütemre evezett. Villámgyorsan szeltük a habokat. A fürdőzés aznap sem maradhatott el.
A következő nap komppal jutottunk el Visegrádra, majd megmászva a hegyet, boboztunk. A vacsorát este mi magunk készítettük el, tábortűznél szalonnát sütöttünk, desszertként pedig sült pillecukrot ettünk.
Az utolsó nap sem telt eseménytelenül. A csapat egy része megnézte a hajózási múzeumot, a többiekkel pedig röpiztünk. Akármennyire is jól éreztük magunkat, el kellett indulnunk hazafelé, hisz a „vonat nem vár”!
László Tímea (5.b)
