Iskolánk, a Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium sikeresen pályázott a Határtalanul! program tanulmányi kirándulására, így a petőfis hetedikesek június elején egy szerbiai kiránduláson vehettek részt, mely során megismerkedtünk az egykor hazánkhoz tartozó Délvidék több magyar vonatkozású kulturális emlékhelyével.
Az első nap Szabadka szecessziós városközpontját barangoltuk be, többek között jártunk a városháza színes üvegablakokkal díszített, patinás faburkolatú dísztermében, és felkapaszkodtunk az épület tornyába is, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra és környékére. Ezt követően a település nemrég felújított, matyóhímzéses motívumokkal díszített ékszerdobozát, a zsinagógát tekintettük meg. Megemlékeztünk Kosztolányi Dezsőről és tragikus sorsú unokatestvéréről, Csáth Gézáról is, s jártunk abban a gimnáziumban, ahol az író-költő édesapja volt egykor igazgató.
Ezután a délvidéki várak török ellenes harcainak helyszíneit kerestük fel: szállásunk Zentán volt, ahol nagy hagyománya van az 1697-es csatának, amit a törökök Mohácsaként is szokás emlegetni. A zentai csata emlékével egy, a városháza tornyában berendezett interaktív kiállítás segítésével ismerkedtünk meg részletesebben, s elzarándokoltunk a török elleni, visszahódító háborúk első szakaszát lezáró karlócai békekötés helyszínére is –
egy kis kápolnába, aminek négy bejárata van: a békeküldöttség minden delegációja más-más kapunk léphetett az épületbe, de a negyediket elreteszelték és ma az oltár mögött van, ezt használták a törökök.
A magyar történelem egyik legnagyobb győzelme volt a török ellen Nándorfehérvár sikeres megvédése 1456-ban, ezért nem hagyhattuk ki Belgrádot sem, de nemcsak a győzelemről, a vár 1521-es elestéről is megemlékeztünk. Felkerestük a péterváradi erődöt is, ami 1526-ben esett el, illetve jártunk a Tarcal-hegység legépebb állapotban megmaradt középkori várromjánál Redneken, amit szintén a mohácsi csata előtt vett be a török.
A várak mellett több templomot is megtekintettünk: szabadkán a késő barokk Szent Teréz Székesegyházban fogadott bennünket egy horvát, de magyarul is miséző plébános. A helyiek az épületet csak repedt templomnak hívják, mert a mocsaras területre felhúzott épület sajnos nemsokkal az átadása után repedni kezdett. Topolyán a Délvidék legnagyobb plébánia temploma ejtett bennünket ámultba hatalmas méreteivel, Zentán a gyönyörű rózsakerttel körülvett, a zentai csata emlékének szentelt és nemrég átadott körtemplomot csodáltuk meg, de jártunk a délvidéki magyarság ezeréves összetartozását szimbolizáló aracsi templomromnál is.
A negyedik nap a zentai Petőfi Sándor Általános Iskolában fogadtak bennünket: egy rövid beszélgetés után a vecsési petőfisek a helyi diákokkal mérték össze sporttudásukat váltóversenyben, fociban, pingpongban.
A kiskamaszok ezt a programpontot élvezték a legjobban, s a zentai iskola vezetősége is nagyon örült neki, hogy felkereste őket egy anyaországi iskola.
Szöveg és kép: Petőfi iskola
