Nagycsütörtök előtt pár nappal, virágvasárnap, Jeruzsálem népe a városba érkező Mestert óriási lelkesedéssel fogadta. Felsőruháját az útra terítette és pálmaágakat lengetve köszöntötte: „Hozsanna Dávid fiának, aki az Úr nevében jön”. De nagypénteken már a keresztre feszítését követelték.
Nagycsütörtök – amint elérkezett a húsvéti vacsora órája, Jézus asztalhoz ült a tizenkettővel. „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek”. Vacsora közben felkelt, derekára kendőt kötött, vizet öntött egy mosdótálba, majd mosni kezdte tanítványai lábát és megtörölte a kendővel. Megkérdezte tanítványait: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti is így tegyetek.” (A lábmosás emlékére az egyházmegye székesegyházában a püspök/érsek 12 szegénynek mossa meg a lábát.) Utána kezébe vette a kenyeret, megáldotta és apostolainak nyújtotta: „Ez az én testem, mely értetek adatik”, ezután a borral teli kelyhet vette magához: „Ez a kehely az újszövetség kelyhe az én véremmel.” Ez volt az Oltáriszentség megalapítása, hogy velünk maradhasson valóságosan.
Nagycsütörtöki esti szentmisén – a Glória után – az egyházmegye templomaiban a harangok „Rómába mennek”, vagyis a nagyszombati szentmiséig nem szólnak a harangok és nem csengetnek a szertartások alatt, hanem „kereplőt” használnak.
Nagypéntek – Jézus szenvedésének az ünneplése. Ezen és a következő napon nincs szentmise, un. „csonka misét” tartanak a templomokban. Elmarad a szentmise áldozati része. Az oltár teljesen üres, nincs kereszt, gyertyatartó, virág, oltárterítő. A szertartás 3 részből áll: igeliturgia (könyörgések az anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért és a hívekért, a keresztények egységéért, azokért, akik nem hisznek Istenben, a világi vezetőkért, a szenvedőkért), olvasmány Izaiás könyvéből a szenvedő üdvözítőről, passió Szent János evangéliuma szerint. E részben megrendítő Jézus búcsúbeszéde tanítványaihoz és rajtuk keresztül hozzánk, majd hódolat a szent kereszt előtt: piros miseruhában a pap az eddig lepellel letakart feszületet az oltárhoz viszi két gyertyát tartó ministráns kíséretével, majd a lepel levétele közben felszólítja a híveket: Íme, a kereszt fája, jöjjetek, imádjuk!” Megrázóan szép és kifejező jelenet. Ezután az áldoztatás, miután ismét letakarják az oltárt.
Nagyszombat – sírban fekszik Krisztus halálba dermedt emberteste. A szertartás a tűzszenteléssel és a feldíszített Húsvéti gyertya meggyújtásával kezdődik. A Húsvéti gyertyáról a hívek gyertyáit is meggyújtják, közben felhangzik a húsvéti örömének, az Exultet: „Ó, szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt!”
Kép és szöveg: Nagy István Elek
