Próbáljunk karácsony igazi és örök szellemiségéhez közelebb jutni, azon fáradozni, hogy most karácsonykor a szívünkben is otthont találjon az isteni Kisded.
Az első karácsonyt csak Kr.u. 325-ben ünnepelték ünnepélyesen szentmisével. Emlékezetes lehetett Szent Ferenc karácsonya Greccioban, amikor élő személyekkel és állatokkal jelenítette meg Jézus születését az összesereglett híveknek, hogy minél jobban megélhessék a világtörténelem kétségtelenül legfontosabb és legnagyobb titkát: A világot teremtő és fenntartó Isten emberi alakot vett fel több mint 2000 éve, és Júdea kisvárosában, Betlehemben, egy elhagyott istállóban a „Földre lépett”. „Isten emberré lett, és közöttünk lakozott”. Azért, hogy szenvedése árán megválthassa az embert bűneiből. Szent Ferenc Betlehem-állítása óta terjedt el ez a szokás szinte az egész földkerekségen. Nagy várakozással készültek a hívek – és különösen a gyermekek – Jézus születésének megünneplésére. Szebbnél szebb betlehemekkel találkozhatunk templomainkban, sőt otthonainkban is. De a lelki indítások, gondolatok helyét és szerepét lassan átvették a világias célok, a legbensőségesebb és legszebb ünnepünk elvilágiasodott: a mértéktelen sütés-főzés és az oktalan vásárlások töltik ki sokak napjait.
Lukács evangéliumából tudjuk, miként hirdette meg az Úr angyala az „első karácsonyt” a betlehemi pásztoroknak: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, mely nagy öröm lesz az egész népnek: Ma született a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában, Betlehemben…” Vajon ez az igazi nagy öröm megtalálható bennünk? Annak örülünk legjobban, hogy az „Isten emberré lett, és közöttünk lakozott?” Mert ennél nem lehet nagyobb örömünk, s ha van, akkor kegyetlenül becsapjuk magunkat! (Egymás megajándékozása, az igazi nagy örömnek halvány következménye csak.)
Beer Miklós püspök atya (volt megyéspüspökünk, aki mindig is szeretettel emlékezik meg vecsési híveiről) nagyon szemléletesen írja le, amire szinte soha nem gondolunk, hogy milyen lehetett Szent József első „karácsonya”. Aktuális téma, hiszen Ferenc pápánk tavaly hirdette meg a Szent József évet, az ő beiktatása is Szent József ünnepén volt 1993-ban. A Mária Rádió Magazin decemberi számában megjelent írás Szent József személyén keresztül elemzi karácsony ünnepét. (A püspök atya személyes engedelmével „kölcsönöznék” pár gondolatot az általa írt cikkből.)
Szűz Mária és József kiválasztottak voltak, szent küldetést kaptak, amit el is fogadtak. Így lettek példaképeink. Valamilyen módon mi is „józsefes” hivatásra születtünk. A saját adottságainkkal, körülményeinkkel mi is meghívást kaptunk, hogy Istent befogadjuk életünkbe. A püspök atya egy ismerősét idézi: te is József vagy, amikor a szentáldozáskor kezedbe adják Jézust. Ne engedjük el ezt a gondolatot! Gondoljunk Szent Józsefre, mennyi féltő szeretettel, szíve egész melegével fogta reszkető két kezébe a rá is bízott Isten-gyermeket, Jézust. S ha áldozni megyek a lelkemben is karácsony lehet, hiszen a hófehér ostya külső színe alatt ott van a kezemben Jézus, a Mindenség királya! (Tudatosítom ezt magamban? Valóban elhiszem? Isten nem hazudik. Nem tud hazudni, ha tudna, nem lenne Isten.)
Ha a Szentföldön járunk, szívesen időzünk a Betlehemi-bazilikában lévő hatalmas ezüst-csillagnál, mely Jézus Krisztus születésének helyét jelzi. (Magam is több alkalommal tölthettem el ott hosszabb-rövidebb időt.) S eszembe jutott Angelus Silesius egyházatya figyelmeztetése: „Ha százszor is megszületik Jézus Betlehemben, de a Te szívedben nem születik meg, számodra nem sokat jelent.”
Próbáljunk karácsony igazi és örök szellemiségéhez közelebb jutni, azon fáradozni, hogy most karácsonykor a szívünkben is otthont találjon az isteni Kisded. Karácsony megélése azt jelenti, engedjük, hogy felrázzon bennünket a karácsony meglepő újdonsága – vallja Ferenc pápa.
Karácsony az, amikor az alázat elégtételt vesz a pökhendiségen, az egyszerűség a gazdagságon, a csend a lármán, az imádság az „én időmön”. Karácsonyozni azt jelenti, hogy úgy cselekszünk, mint József: felkelünk, hogy megvalósítsuk, amit Isten akar, még ha az nem is a mi terveinket tükrözi. Ferenc pápa aggódó kérése: „Kérlek benneteket, ne tegyük világiassá a karácsonyt, ne tegyük félre az ünnepeltet”! Bizony eltéveszthetjük az ünnepet, ha a menny újdonságai helyett a szokásos földi dolgokra figyelünk.
Áldott karácsonyt!
Nagy István Elek
