A Vecsési Halmi Telepi Általános Iskola 8. évfolyamos diákjai közül 29 tanuló és 4 kísérő tanár részt vett a Határtalanul! program keretében egy öt napos erdélyi tanulmányi kiránduláson.
Mint ahogy a projekt címe is sugallja – Emlékhelyek és természeti látványosságok Erdélyben legendák és mondák tükrében – végigjártuk a történelmi Erdély egyes városait, és gyönyörködhettünk a csodálatos és lélegzetelállító természeti csodákban.
Az indulásunk napján mindenki korán kelt, és izgatottan várta utunk kezdetét. Zuhogó esőben haladtunk, de mire megérkeztünk Aradra, az eső is elállt. A belvárosi séta után a Tűzoltó téren megnéztük a Zala György által készített Aradi vértanúk szobrot, és meghallgattuk az idegenvezető és diákjaink előadásában a vértanúk halálának történetét. Ezután elmentünk a régi várfalhoz, ahol kivégezték a 13 aradi vértanút, és tiszteletünk jeléül megkoszorúztuk az ott álló szobrot.
Marosillyén, a Böjte Csaba szerzetes által felújított Bethlen-kastélyban Bethlen fejedelemre emlékeztünk, felkészült diákjaink bemutatták a fontosabb történelmi eseményeket, majd egy érdekes előadást hallgattunk meg az épület történetéről és Bethlen Gábor útjáról.
A nap fénypontja a magos Déva vára volt, ahova felvonóval mentünk fel a viperaveszély miatt. A káprázatos látvány, a természet szépsége mindenkit lenyűgözött. Pár tanuló előadásában meghallgattuk Kőműves Kelemen balladáját, aztán a tartalmas és fárasztó nap végén megérkeztünk Csernakeresztúrra, a szálláshelyünkre. A szállásadónk egy bukovinai székely család volt, akik kedvesen fogadtak bennünket, és István bácsi arról mesélt nekünk, hogy az erdélyi magyarok milyen büszkék arra, hogy magyarok lehetnek, és ápolják a hagyományokat, mert csak azáltal tudnak létezni.
Második nap a Vajdahunyadi vár volt az úti cél, ami 270 méter magasan fekszik, ezért már a buszból is megcsodálhattuk ezt a mesebeli építményt. A középkori várépítészet jellegzetességeit elemeztük, megemlékeztünk Hunyadi János hősiességéről, történelmi szerepéről, a bátrabbak pedig végigjárták a kínzókamrát szembesülve a középkor borzasztó fegyvereivel. A vár melletti bazárban ajándéktárgyakat vettünk és megkóstoltuk a házi csokoládét.
Nagyszebenben láthattuk az erdélyi szász város szerkezetét, ahol a házak nagyon érdekes építészeti stílusban épültek, láttuk a gótikus székesegyházat, a Szentháromság-plébánia templomot.
Hosszabb utazás után megérkeztünk Farkaslakára, Hargita megyébe, itt Tamási Áronra emlékeztünk a síremléknél társaink előadását meghallgatva. Késő estére értünk második szállásunkra, Székelyszentélekre.
Harmadnap Csíkszeredán át Csíksomlyóra mentünk. Nagyon meglepő volt számunkra, hogy Csíkszeredán minden felirat csak magyarul szerepelt, az az érzésünk volt, hogy Magyarországon vagyunk. Csíksomlyón megnéztük a Mária kegytemplomot, valamint ittunk a borvíz forrásból, aminek nagyon erős íze volt. Megnéztük a „barátok feredő helyét”, és egy gerenda segítségével megmértük a víz mélységét.
Szerpentines úton haladva elérkeztünk a Gyilkos-tóhoz, ahol meghallgattuk a tó keletkezésének legendáját, és igaz történetét is. Érdekesnek találtuk a tóból kiálló fenyőfákat, megértettük, hogy az évtizedek során miért nem korhadtak el. A Békás-szoros látványa mindenkit lenyűgözött, hihetetlen, milyen természeti csodák léteznek! Végigsétáltunk a szűk szurdokvölgyben, ahol nagyon figyelmesen kellett haladni. Láttuk az Oltár-követ, aminek a tetején egy kereszt állt. A levegő tiszta és friss volt.
A negyedik nap Tordára mentünk, megnéztük a híres sóbánya termeit, meghallgattuk a sóbányászat történetét, és kipróbálhattuk a visszhangszobát, ahol tizenhatszor volt hallható a kiáltásunk. Torda belvárosában rövid sétát tettünk, majd megnéztük azt a híres katolikus templomot, ahol 1568-ban Európában először mondták ki a vallásszabadságot.
A Tordai-hasadékban csodálatos érzés volt a napsütésben szaladgálni, és hosszan nézegetni a „kettéhasadt sziklát”. Meghallgattuk a hasadékhoz fűződő Szent László-legendát is. A kétórás túra után jól esett megérkezni az utolsó szállásunkra, Magyarlónára.
Az utolsó nap vegyes érzésekkel ébredve – mert szívesen maradtunk volna még – Kolozsvárra mentünk. A Kincses városban megnéztük a Farkas utcai gótikus református templomot és a Szent György lovasszobrot. A városnézés során felkerestük Mátyás király szülőházát, amely Kolozsvár legrégebbi emeletes háza. Ezután Fadrusz János Mátyás király szobrához mentünk, ami 1900-ban aranyérmet kapott a párizsi világkiállításon.
Körősfőn, utolsó állomásunkon megnéztük a református templomot, és történetéről egy rövid beszámolót hallgattunk meg. A templom mennyezete 225 kazettából áll, és mindegyik egyedi díszítésű, a falakat gyönyörű varrottas díszíti. Ezután hazaindultunk Vecsésre, ahol szeretteink vártak ránk.
Élményekkel tele, az Erdélyben élő emberek vendégszeretetét, hagyományőrzését megtapasztalva, a csodálatos természet látványával gazdagodva bővült a tarsolyunk. Örültünk, hogy sikerült kihasználnunk ezt a lehetőséget!
Tordai Júlia
