Vecsés legnagyobb nevezetessége a Bálint Ágnes Emlékház. Két okból is. Az egyik, hogy ez volt az Andrássyak vadászkastélya, ahol a királyi pár is megfordult több alkalommal. Igaz, a világháború karcsúbbra szabta az alakját és a formáját, de ez nem von le semmit értékéből. A másik ok már benne van a ház mai nevében. Itt élt és alkotott a meseíró Bálint Ágnes, a legendás mesefigurák alkotója. Szeptember 11-én dupla évfordulót tartottak, színes programok mellett az Emlékház udvarán Meseforgó címmel.
Szalad az idő, ezt éppen azok az örökifjak vallhatják, akik gyermekkorukban esténként a tévé elé kucorogtak és áhítattal nézték, hogy mi történt a Futrinka utcában, Frakk hogyan kergette a cicákat, mi történt Böbe babával és még hosszan sorolhatnánk gyermekkorunk kedvenceit. Rájuk vénülő fejjel is megható szeretettel gondolunk. Bizony, Frakk, a macskák réme 50 évvel ezelőtt született, és indult el hódító útjára Bálint Ágnes meséje nyomán. Frakk élő kutyus volt, a család kedvenc kutyájaként ihlette meg a szerzőt, amit a fantázia tovább színesített.
80 évvel ezelőtt jelent meg „Az elvarázsolt egérkisasszony”
Egy másik mese is kerek jubileumhoz érkezett. Bálint Ágnes első nyomtatásban megjelent meséje, Az elvarázsolt egérkisasszony 80 éves lett. Ez szintén nagy karriert futott be, és mi, Vecsésiek különösen jól ismerjük, mert a Kisspista Színház jóvoltából láthattuk még a JAM-ban 2004-ben, de az Emlékházban is 2010-ben, Lenkefi István és Nagy-Papp Krisztina remeklésével.
Németh Ágnes, az írónő lánya, az Emlékház egyik vezetője így vélekedett a rendezvényről:
– Nagyon jó hangulatú, vidám, szinte azt mondanám, boldog, napsütötte rendezvény volt a híres ebről szóló megemlékezésünk, éppen a megfelelő számú közönséggel – se túl kevés, se túl sok. Fellépett a nagyon jó előadásokat produkáló Fogi színháza a „Frakk, a macskák réme” című darabjával, nagy sikert aratott Lui bűvész a megmagyarázhatatlan trükkjeivel, valamint megjelent Demény, a celeb vizsla gazdijával, Magos Judittal. Ők nagyon jó hangulatban, de mégis csak komolyabb dolgokról ejtettek szót: a kutyák jólétéről és hányattatásairól, a bántalmazásokról. Mindenkinek nagy sikere volt! Emellett diafilmeket vetítettünk, kézműveskedtünk, és elmeséltünk egy történetet Frakk egyik vadászkutya elődjéről, akiről a nevét kapta. Külön köszönettel tartozunk Szanyi Gyöngyinek, aki a férjével együtt „társadalmi munkában” még akkor is festette a gyerekek arcára szebbnél szebb mintáit, amikor már réges-régen máshol kellett volna lennie – egyszerűen nem volt szíve senkinek nemet mondani.
A csodás jó idő csak megkoronázta a napot. Szép volt!
Valóban szép volt, ezt tanúsíthatja a sok-sok gyermek, akik szüleikkel, nagyszüleikkel felkeresték az emlékházat, és játszva, szórakozva tanulva, tartalmasan töltöttek el egy délelőttöt.
Szalontai János, képek: emlékház
