A vecsési foci egyik alapítója Balog Miksa (1886 Vecsés – 1952 után…)

A vecsési focicsapat a kezdetekkor

1961-ben Vecsés 175 éves fennállására megjelent egy kis könyv a település történetéről. Ebben a könyvben a következőket írják a helyi futball születéséről: „A futballjáték Vecsésen is hamarosan népszerű lett. 1911-ben megalakult az egyesület. Balogh Mihály tömörítette egyesületbe a fiatalokat, akiknek vezetőjük és mecénásuk lett.” A vecsési helytörténeti művekben innentől Balogh Mihálynak hívják az alapítót. Igazi neve azonban Balog Miksa volt. Neve egy Balog Miksa/Miska nevű félreolvasásból kerülhetett a 61-es monográfiába. A klub pedig hivatalosan 1912-ben alakult meg, de a köztudatba már az 1911 vésődött be. De ki is volt ő?

Valóban pálinkafőző volt. Üzlete a Virág utca és a Telepi utca sarkán volt, a Virág utca 2.-ben. Nagyapja, Balog Lipót Pilisvörösvárról költözött Vecsésre a 19. század második felében. A nagypapa vallásos zsidó volt, a vecsési zsidó iskola működtetői közé tartozott. Emellett egy kis vegyesboltja is volt a településen. A család többször házasodott a Singer család tagjaival. Balog Miksa édesanyja például Singer Johanna volt. Érdekes, hogy a Singer családból való Reginát, a nagynénit Massza János vette feleségül, így a híres kőfaragó, Massza Sándor és Balog Miksa között távoli rokonság van. Miksa édesapja, Balog Simon szintén kereskedő volt, majd pálinkafőző mester lett, és ebbe a vállalkozásba bevonta felnőtt fiát, Miksát is. Itt is van egy érdekes rokoni szál. A Balog család rokonságban állt a Steinhübel családdal is. Steinhübel Jakab építette a régi Kultúrpalotát az Iskola utcában, majd lett a gondnoka és gazdasági vezetője. Greschó József helytörténeti nyomozásai szerint Steinhübel ápolta élete végén a betegeskedő Balog Simont.

A XX. század elején a Balog család nagyon népszerű volt Vecsésen. Ők szállították az italt a vecsési bálokba. Balog Miksa aztán 1914-ben lovas őrmesterként a frontra került, ahol megsebesült. Hazatérve hadikölcsönökkel támogatta Magyarország erőfeszítéseit.

A Balog-ház napjainkban

1921-ben még a helyi zsidó közösség egyik vezetője volt, de ekkoriban már sokat járt Budapestre, ahol belefogott a bőrkereskedésbe. Pesten az alakuló Nemzeti SC boksz szakosztályát vezette, majd megalakította a Nemzeti SC profi focicsapatát. Érdekes, hogy mint a Vecsésnél, most is fekete-fehér csíkos volt a csapat meze! Az 1926-tól létező magyar profi labdarúgó bajnokság erős középcsapata lett aztán a VII. kerületi Nemzeti SC.

Balog Miksa azonban szűkebb hazáját sem felejtette el. 1927-ben ő lett a frissen alakult Vecsési SC egyik tiszteletbeli elnöke. Ekkor hozta le Vecsésre az első osztályú Nemzetit egy barátságos mérkőzésre. 3:3 lett az eredmény, ami valóban barátságos hangulatot sejtet. A Vecsési Hírlap így méltatta őt: „…éveken keresztül minden vecsési sportegylet lelkes erkölcsi, főként azonban anyagi támogatója volt… a vecsésiek szeretett Miksa bácsija.”

A 30-as évekre a magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja lett, mint „Balog tata”, a Nemzeti menedzsere és ügyvezető alelnöke. „Balog Miksa sem kismiska. Furcsa látvány, amint a taccsvonalon csípőre tett kézzel, szájába tett szivarjával úgy hajlong, mint a nádszál. Amerre a labda megy, arra hajlik…” Ilyen és ehhez hasonló jelenetekkel vannak tele az újságok a 30-as években. A leírásokból egy folyton szivarozó, kövérded, pálya mellett rohangáló, folyton szervezkedő ember képe rajzolódik ki nagy mondásokkal: „Szív és lélek nélkül nem lehet futballozni!”, „A bíró ellen nem lehet játszani!”, ,„Az a manna, amit őseink ettek, nem lehetett olyan jó, s nem pottyant úgy az égből, mint ez a két pont.” És a nagy kedvenc: „A hatodik gól letörte a csapatot.”

Fontos embere volt ő a labdarúgásunknak. Ellátta a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség elnöki tisztjét, és tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetésének. A Nemzeti SC-vel Marseille-be is eljutott, ahol az Olimpique ellen is játszott csapata. Szervezett algériai, csehszlovák, erdélyi, észt, francia, görög, jugoszláv, lengyel, lett, olasz és osztrák túrákat is. Kötött le meccseket a magyar válogatottnak. A szintén vecsési Vághy Kálmánnal együtt irányította a magyar amatőr válogatottat is!

Az 1938-tól születő zsidóellenes törvények és rendeletek azonban megpecsételték a sorsát. 1939-ben megszűnésbe kergették az állítólag „zsidó” Nemzeti SC-t. Innentől Balog alakja eltűnik a forrásokból. Annyi biztos, hogy 1939-től a Pesti Izraelita Hitközség Hadviseltek Bizottságának egyik vezetőjévé válik, és ebben a minőségében majd a munkaszolgálatosokat segíti. Aztán jött a mindent elpusztító 1944-es év. A washingtoni holokauszt múzeum a túlélők között említi a nevét, de hogy a népirtást hogyan élte túl, azt egyelőre nem tudjuk. A háború után a Képes Sportban a válogatott Szalay II., mint a hajdani Nemzeti apafigurájáról mesélt róla. Ekkoriban a már hatvanéves Balog Miksa vendéglátással próbálkozott, de egy 1952-es büntetőeljárásban rá is lecsapott Rákosi kommunista rendszere. Halála helye és időpontja ismeretlen.

Nagyapja, Singer Lipót sírja viszont ma is látható a zsidótemetőben. Csapata, a Vecsés ma is létezik. Alakja pedig a magyar futball egyik legnagyobb évtizedével, az 1930-as évekkel nőtt össze országos szinten. Ha a vashídnál járunk, amerre a „vecsésiek Miksa bácsija” lakott, gondoljunk rá egy picit! Egy nagy játék alapjainak vecsési lerakói között volt. Köszönjük, Miksa bácsi!

Kiss Gábor, Andrássy iskola